A diófa a magyar kertek egyik nagy klasszikusa. Ott áll a kert végében, alatta nyáron árnyék van, ősszel koppan a termés, télen pedig a család rájön, hogy diót törni romantikusabbnak hangzik, mint amilyen valójában. De a diófa ennél sokkal több: hosszú életű gyümölcsfa, értékes termés, árnyékadó óriás, családi emlékgyár és néha egészen komoly kertészeti fejvakarás.
A közönséges dió latin neve: Juglans regia. A faiskolákban kapható diófajták többsége ennek a fajnak a nemesített változata. Aki ma diófát választ, már nem csak annyit dönt, hogy „legyen dió a kertben”. Fajtát választ termésméretre, bélkihozatalra, héjvastagságra, érési időre, fagytűrésre, betegségtűrésre, porzási viszonyokra és arra is, hogy a fa majd húsz év múlva mekkora árnyékos birodalmat fog kijelölni magának.
A három jól ismert magyar fajta, az ‘Alsószentiváni 117’, a ‘Milotai 10’ és a ‘Tiszacsécsi 83’ sok házikertben és ültetvényben alapválasztás. De mellettük ma már több újabb magyar szelekció és külföldi fajta is elérhető nálunk: Bonifác, Alsószentiváni kései, Milotai bőtermő, Milotai intenzív, Milotai kései, Tiszacsécsi 2, Pedro, Chandler, Franquette, Fernor, Fernette, Lara, Tulare és néhány különlegesség is. A kérdés nem az, melyik „a legjobb dió”, hanem az, melyik való a te kertedbe.
Először a lényeg: egy diófa nem balkonparadicsom
A diófa nagy fa. Még akkor is, ha az oltvány vásárláskor ártatlan kis botnak látszik. Egy kifejlett dió koronája komoly helyet kér, gyökérzete erős, árnyéka sűrű, levelei és termésburkai ősszel sok munkát adnak. Kis kertbe csak nagyon megfontoltan való, és ott is inkább kisebb növekedésű fajtával, megfelelő alanyon és jó metszési tervvel.
A dió emellett nem minden növény jó szomszédja. Levelei, gyökerei és termésburka juglont tartalmazhatnak, amely több növény növekedését gátolhatja. Magyarul: a diófa alatt nem mindig azért nem nő semmi, mert a kertész lusta, hanem mert a diófa kémiai diplomáciája meglehetősen határozott.
Ha diót ültetünk, gondoljunk előre: lesz-e helye a koronának, nem kerül-e túl közel házhoz, vezetékhez, kerítéshez, garázshoz, szomszédhoz, napelemhez vagy olyan ágyáshoz, ahol később kétségbeesetten szeretnénk napimádó zöldségeket nevelni.
Porzás: a dió társasági életet él
Sokan azt hiszik, a diófa magától megold mindent. Néha igen, de fajtaválasztásnál a porzás nagyon fontos. A dió egylaki növény, vagyis ugyanazon a fán vannak hím és nővirágok, de ezek nem mindig egyszerre nyílnak. Vannak hímelőző és nőelőző fajták. Ha a hímvirág pollenszórása és a nővirág fogékonysága rosszul találkozik, a termés gyengébb lehet.
Ezért jó, ha a kertben vagy a közelben van megfelelő porzófajta. Egyes fajták részben öntermékenyek vagy apomiktikus képességgel is rendelkezhetnek, de a biztos, bő terméshez általában érdemes porzópárban gondolkodni.
Az ‘Alsószentiváni 117’ hímelőző fajta, és együtt virágzik több nőelőző fajtával, például Alsószentiváni 118-cal, Pedróval és Tiszacsécsi 2-vel; a fajtaleírások szerint szeptember harmadik dekádjában érik, bőtermő, és 48–51% béltartalmú diót ad. A ‘Milotai 10’ szintén hímelőző, és Tiszacsécsi 2-vel, Alsószentiváni 118-cal és Pedróval együtt virágzó fajtaként szerepel; szeptember végén érik, 47–52% béltartalmú, könnyen törhető és tisztítható termést ad. A ‘Tiszacsécsi 83’ különösen érdekes, mert a leírás szerint porzófajta nélkül is hozhat résztermést, apomiktikus képessége kielégítő, de porzóként Tiszacsécsi 2, Alsószentiváni 118 és Pedro is szóba jöhet.
Érésidő szerint: mikor hullik a dió?
A diófajták többsége szeptember végétől október közepéig érik. A házikertben ennek azért van jelentősége, mert az érés ideje meghatározza a betakarítás, szárítás, tárolás ritmusát. A dió nem alma: nem tesszük kosárba és kész. Szedni, tisztítani, szárítani kell, különben penészedhet, avasodhat, romolhat.
Szeptember közepétől-végétől indulhat például az ‘Alsószentiváni 117’. Szeptember végén jellemző a ‘Milotai 10’, a ‘Milotai bőtermő’ és sok hazai árufajta. Szeptember végén–október elején érik a ‘Tiszacsécsi 83’. Október első dekádjában jöhet például a Bonifác vagy a Milotai intenzív. Október közepéig húzódhat a Milotai kései. A Gyümölcsvadász összesítője több magyar diófajtánál is ezt az érési sort mutatja: ‘Alsószentiváni 117’ szeptember harmadik dekádja, ‘Milotai bőtermő’ szeptember harmadik dekádja, ‘Milotai intenzív’ október első dekádja, ‘Milotai kései’ október közepe, ‘Tiszacsécsi 83’ szeptember vége–október eleje.
A jó dióválasztás egyik trükkje, hogy ne csak egyetlen fajtára gondoljunk. Ha van hely több fának, érdemes érési sort kialakítani. Ha csak egy fa fér el, akkor olyan fajtát válasszunk, amely a termőhelyhez és a porzási lehetőségekhez is passzol.
‘Alsószentiváni 117’: a magyar alapklasszikus
Az ‘Alsószentiváni 117’ az egyik legismertebb és leggyakrabban ültetett magyar diófajta. Erős növekedésű, edzett, jó alkalmazkodóképességű fajta, amelyet sok forrás valamennyi hazai termőtájra ajánl. Termése középnagy-nagy, világosbarna, kissé barázdált héjú, jól törhető és tisztítható. A béltartalma általában 48–51% körül szerepel a fajtaleírásokban.
Nagy előnye a termésbiztonság és a viszonylag jó alkalmazkodás. Későn fakadó fajtaként kedvezőbb lehet a tavaszi fagyok szempontjából, bár a pontos termőhely mindig döntő. Hátránya, hogy erős növekedésű fa, tehát nem apró kertbe való, és elsősorban csúcsrügyön terem, oldalrügyes termőképessége nem olyan jelentős, mint néhány modernebb intenzív fajtáé.
Házikertbe akkor jó választás, ha van hely nagyobb fának, szeretnénk bevált magyar fajtát, és van a közelben porzópartner. Ha valaki egyetlen diót akar ültetni egy átlagos méretű kertbe, az ‘Alsószentiváni 117’ jó név, de nem árt mellé nézni a kert méretét is. A fa ugyanis nem olvassa a telekhatárt.
‘Milotai 10’: a héjas és béldiós szépségverseny erős versenyzője
A ‘Milotai 10’ szintén magyar klasszikus, Milotáról szelektált fajta. A diópiacon régóta nagyra tartják, mert termése tetszetős, gömbölyű, világos héjú, jól törhető, jó bélminőségű. A fajtaleírások szerint szeptember végén érik, bőtermő, korán termőre fordul, 35 mm körüli termésátmérővel, 47–52% béltartalommal és magas olajtartalommal.
Előnye a jó áruérték, a szép héjas dió és a jó minőségű béldió. Ez az a fajta, amelyiknél az ember nem csak a sütibe gondol bele, hanem abba is, hogy milyen szépen mutatna héjas dióként egy tálban. Persze ettől még meg kell törni, tehát a karácsonyi családi munkamegosztást nem ússzuk meg.
Hátránya, hogy mélyebb fekvésű, fagyveszélyes helyekre nem ajánlják. A Szentiványi Dió Faiskola leírása szerint a rügyfakadása korai, de vontatott, és a termésbiztonsága emiatt nagyobb lehet, ugyanakkor mélyebb, fagyveszélyes termőhelyre nem javasolt. Házikertbe akkor jó, ha napos, nem fagyzugos helyre kerül, és van megfelelő porzó.
‘Tiszacsécsi 83’: amikor a dió nemcsak terem, hanem nagyon teremni akar
A ‘Tiszacsécsi 83’ a magyar diófajták egyik izgalmas darabja. A fajtaleírás szerint korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem, 25–30%-ban oldalrügyön is hoz termést, optimális hazai viszonyok között pedig a legnagyobb terméshozamú fajták közé tartozhat, akár a ‘Milotai 10’-nél is többet teremhet.
Termése 32–34 mm-es, kissé barázdált, világosbarna héjú, könnyen törhető és tisztítható. Bélaránya 48–53%, a bél világos sárgásbarna, jó minőségű, magas olaj- és fehérjetartalommal. Külön érdekessége, hogy apomiktikus képessége miatt porzó nélkül is hozhat résztermést, de a jó terméshez természetesen itt is előnyös a megfelelő fajtatársítás.
Házikertbe erős jelölt, ha a cél a bő termés és a jó minőségű dió. Arra viszont figyelni kell, hogy erős növekedésű lehet, vad alanyon nagy fává fejlődik. Kis kertbe tehát csak akkor, ha tényleg van hely, és nem a terasz fölé szeretnénk tíz év múlva dióernyőt növeszteni.
Bonifác: későn fakadó, jó bélminőségű újabb magyar kedvenc
A Bonifác az ‘Alsószentiváni 117’-ből szelektált magyar fajta. Nagy előnye a kései fakadás, amely miatt a kései tavaszi fagyokat jobban elkerülheti. A Szentiványi Dió Faiskola szerint kiváló minőségű dióbelet ad, télálló, későn fakad, bőtermő, hamarabb termőre fordul és többet terem, mint az ‘Alsószentiváni 117’; október első dekádjában érik, 48% körüli béltartalommal, könnyen törhető és tisztítható terméssel.
Házikertbe azért lehet nagyon jó, mert kisebb növekedési erélyűként írják le, mint több klasszikus nagy fát, és oldalrügyön is terem. Ez azt jelenti, hogy kisebb helyen, intenzívebb nevelésben is érdekesebb lehet.
Porzásban nem szabad egyedül hagyni: a leírások szerint az Alsószentiváni késeivel kölcsönösen porozzák egymást. Ha valaki modernebb magyar fajtát keres, és a fagybiztonság fontos, a Bonifác komoly jelölt.
Alsószentiváni kései: amikor a fagy elől későbbre húzódik a fa
Az Alsószentiváni kései szintén Dr. Szentiványi Péter nemesítési köréhez tartozó fajta. A leírások szerint kiváló héjas és béldiót ad, nagy termésbiztonságú, kései virágzású, hímelőző, és a Bonifáccal kölcsönösen porozzák egymást. Érése szeptember második-harmadik dekádjára eshet, átmérője körülbelül 38 mm, világos, sima héjú, könnyen törhető és tisztítható terméssel.
Előnye a nagyon késői fakadás, amely mérsékelheti a késő tavaszi fagyok kockázatát. Erős növekedésű, ritkább koronájú fa, ezért nagyobb kertben, ültetvényben különösen értékes lehet.
Házikertben akkor érdemes gondolni rá, ha van hely, és a Bonifáccal vagy más megfelelő porzóval együtt tudjuk telepíteni. Egy magányos Alsószentiváni kései olyan, mint egy jó táncos partner nélkül: tudna ő sokat, csak nem mindig jön ki a lépés.
Milotai bőtermő: a név nem finomkodik
A Milotai bőtermő neve meglehetősen őszinte. A fajtaleírás szerint közepes növekedésű, középkései fakadású, nagyon korán termőre forduló és bőtermő fajta, 57% körüli oldalrügyön termő képességgel. Szeptember harmadik dekádjában érik, nagy, világos, tetszetős, könnyen törhető és tisztítható termést ad.
Előnye, hogy intenzívebb termésre képes, oldalrügyön is sokat terem, és termésbiztonsága kedvezőbb lehet az anyafajtáénál. Porzópárként Milotai kései jöhet szóba, a leírások szerint kölcsönösen porozzák egymást.
Házikertben jó választás lehet annak, aki nem csak árnyékot akar, hanem valóban sok diót. A „bőtermő” viszont nem azt jelenti, hogy gondozás nélkül csodát tesz. A terméshez víz, tápanyag, egészséges lomb, jó porzás és normális termőhely kell. A diófa nem bankautomata, hogy csak megnyomjuk ősszel.
Milotai intenzív: nagy terméspotenciál, nagyobb odafigyelés
A Milotai intenzív, vagy M10-37, a modern, intenzívebb termesztési gondolkodáshoz közelebb álló fajta. A Szentiványi Dió Faiskola leírása szerint közel 60%-os oldalrügyön termő képessége miatt az egyik legkorábban termőre forduló, potenciálisan nagyon bőtermő új fajta; október első dekádjában érik, gyümölcse nagy, világos, jó minőségű. Ugyanakkor kiemelik, hogy fokozottabb termőhely-igényességgel és dióbakteriózis-érzékenységgel párosulhat, ezért igazán jó teljesítményéhez hatékony növényvédelem kell.
Ez fontos. Házikertbe csak akkor való, ha a kertész nem csak enni szeretné a diót, hanem hajlandó figyelni a fát. Nem biztos, hogy a „hátsó sarokba elültetem, aztán húsz év múlva legyen belőle sütemény” típusú kertészek fajtája.
Milotai kései: késői fakadás, késői érés, jó termés
A Milotai kései nagyon kései fakadású fajta, ezért a kései tavaszi fagyok kevésbé veszélyeztetik. A Szentiványi Dió Faiskola szerint nőelőző, a Milotai bőtermővel kölcsönösen porozzák egymást, nagyon bőtermő, korán termőre fordul, október közepén érik, és átlagosan 60%-ban terem oldalrügyeken.
Ez a fajta akkor izgalmas, ha a kert vagy ültetvény fagyveszélyesebb, és fontos a késői fakadás. A késői érés miatt viszont a betakarítás ősz közepére tolódik, ami csapadékos, hűvös őszön több odafigyelést kérhet.
Házikertben jó választás lehet nagyobb kertbe, de legyen hozzá megfelelő porzó, például Milotai bőtermő.
Tiszacsécsi 2: porzónak és termőfajtának is értékes
A Tiszacsécsi 2 gyakran porzóként kerül szóba más magyar fajtáknál, például ‘Alsószentiváni 117’ és ‘Milotai 10’ mellett. A fajtaleírások szerint termőképessége magas, 25–35%-ban oldalrügyön is terem.
Házikertész szemmel az a legfontosabb, hogy ne csak „segédfajtaként” gondoljunk rá. Egy jó porzófajta akkor a legjobb, ha közben maga is értékes termést ad. A Tiszacsécsi 2 ilyen szereplő lehet: porzásban hasznos, termésben sem díszlet.
Pedro: kaliforniai fajta magyar porzási kirakósban
A Pedro kaliforniai eredetű diófajta, amely nálunk is gyakran felmerül porzóként, többek között ‘Alsószentiváni 117’, ‘Milotai 10’ és ‘Tiszacsécsi 83’ mellett. A hazai fajtaleírásokban nőelőző fajtaként szerepel több hímelőző magyar dió porzópartnereként.
A Pedro előnye, hogy viszonylag kisebb növekedésű, oldalrügyön is termő, korábban termőre forduló fajtaként ismert, ezért kisebb kertekben is felmerülhet. Ugyanakkor kaliforniai eredete miatt termőhelyválasztásnál óvatosnak kell lenni: szereti a napos, jó fekvésű helyet, és nem minden magyar mikroklíma lesz neki ideális.
Ha magyar fajtasorhoz keresünk porzót, a Pedro sokszor hasznos név. De vásárlás előtt érdemes a faiskolánál konkrétan rákérdezni, mely fajtákhoz ajánlják porzónak.
Chandler: az amerikai sztár, amelyet nem kell automatikusan minden kertbe ültetni
A Chandler az utóbbi évek egyik legtöbbet emlegetett külföldi diófajtája. Amerikai fajta, intenzív ültetvényekben világszerte jelentős. Nagy előnye a világos bél, a jó piaci érték, a nagy terméspotenciál és az oldalrügyön termés. Magyarországon is keresett és faiskolai kínálatban előforduló fajta; több európai forgalmazó a legnépszerűbb fajták között említi a Chandlert a Fernor, Lara, Franquette, Fernette és Tulare mellett.
Házikertben viszont nem biztos, hogy automatikus főnyeremény. A Chandler intenzív termesztési fajta, amely jó vízellátást, tápanyagot, megfelelő növényvédelmet és jó termőhelyet igényelhet. Ha mindezt megkapja, nagyon szép diót adhat. Ha nem, akkor az amerikai sztárból gyorsan magyar csalódás lesz.
Kis kertbe csak nagyon átgondoltan ajánlanám. Ha valaki komolyabban foglalkozna dióval, öntözni is tud, és jó porzást biztosít, akkor érdekes lehet. De ha a cél egy strapabíró, hagyományos kerti diófa, a magyar fajták sokszor praktikusabbak.
Franquette: késői fakadású francia klasszikus
A Franquette francia fajta, amelyet Európában gyakran késői fakadása és porzóértéke miatt tartanak. A magyar és európai forgalmazói kínálatokban is rendszeresen szerepel.
Előnye a kései fakadás, ami fagyveszélyesebb helyeken fontos lehet. Gyakran porzóként is használják más francia fajtákhoz, például Fernorhoz és Larához kapcsolódó fajtasorokban. A FruitVeB import oltványos összefoglalója szerint például Fernor porzójaként Lara, Franquette és Fernette is szerepel.
Házikertben akkor lehet jó, ha a cél kései fakadású, európai fajta, vagy ha porzási szerepet is szánunk neki. Önmagában, egyetlen fának ültetve viszont itt is a porzás a kérdés.
Fernor: francia fajta, amely sok magyar kertész figyelmét felkeltette
A Fernor francia eredetű diófajta, a Franquette és Lara keresztezéséből származik a forgalmazói leírások szerint. Későn fakad és virágzik, oldalrügyön is terem, korán termőre fordul, és jó betegség-ellenállóságot tulajdonítanak neki. A FruitVeB import oltványos összefoglalója szerint középerős, feltörő koronájú, porzói Lara, Franquette és Fernette, termése 10–12 g, világos héjú, lapított, jó ízű, világos béllel.
Házikertbe azért érdekes, mert késői fakadású, ami nálunk előny lehet. Ugyanakkor import fajta, ezért érdemes helyi tapasztalatot kérni: az adott faiskola, termőtáj, talaj és mikroklíma mellett bevált-e.
Fernette: porzó és termő fajta egyben
A Fernette a francia diófajták körében gyakran porzóként szerepel. A FruitVeB összefoglalója szerint későn fakad és virágzik, porzói Lara és Chandler, oldalrügyön is terem, termése nagy, gömbölyded, héja könnyen törhető, bélaránya magas.
Házikertben akkor érdekes, ha francia vagy import fajtasorban gondolkodunk: Fernor, Lara, Franquette, Fernette együtt már porzási szempontból is értelmezhetőbb rendszer, mint egyetlen divatos külföldi fa magányosan.
Lara: nagy termés, intenzív szemlélet
A Lara francia fajta, amely nálunk is előfordul a kínálatban. Több import dióoltvány-forgalmazó említi a fő európai fajták között, a Chandler, Fernor, Fernette, Franquette és Tulare társaságában.
Általában nagy termésű, jó áruértékű, intenzívebb termesztésre is használt fajtaként ismert. Házikertben akkor lehet jó, ha a kertész nem fél az öntözéstől, metszéstől, növényvédelemtől, és nem csak „magára hagyós” diófát keres. A Lara nem feltétlenül a régi falusi diófa hangulatát hozza, inkább a modern gyümölcstermesztés világát.
Tulare és Red Livermore: különlegesebb import vonal
A Tulare szintén amerikai eredetű fajta, amely európai forgalomban is megjelenhet. A magyar nyelvű importforgalmazói kínálatok között több helyen szerepel a Chandler, Lara, Fernor, Fernette és Franquette mellett.
A Red Livermore különlegesség: vöröses bélű diófajta. Inkább kuriózum, mint klasszikus házikerti alapválasztás. Látványos, érdekes, gasztronómiailag izgalmas lehet, de ha valaki az első diófáját ülteti, nem biztos, hogy ezzel érdemes kezdeni. Előbb legyen megbízható termés, aztán jöhet a piros belű dió, mint kertészeti luxuscsavar.
Magyar vagy külföldi fajta?
A magyar fajták nagy előnye, hogy hazai nemesítési és termesztési tapasztalat áll mögöttük. ‘Alsószentiváni 117’, ‘Milotai 10’, ‘Tiszacsécsi 83’, Bonifác, Milotai bőtermő, Milotai kései, Alsószentiváni kései — ezeknél több hazai adat, porzási tapasztalat és termőhelyi ismeret áll rendelkezésre.
A külföldi fajták, mint Chandler, Lara, Fernor, Fernette, Franquette vagy Tulare, sokszor nagyon jó áruértékűek, világos belűek, intenzív termesztésben sikeresek. De nem mindegyik való automatikusan minden magyar kertbe. A modern fajta nem varázspálca. Ha öntözés, talaj, porzás, növényvédelem és mikroklíma nincs rendben, a fajtanév nem menti meg a termést.
Házikertbe általában magyar bevált fajta + megfelelő porzó a legbiztonságosabb indulás. Külföldi fajtát akkor érdemes választani, ha tudjuk, mit akarunk vele, és van hozzá gondozási kedvünk.
Melyik diófajta való kis kertbe?
Őszintén: a dió alapvetően nem kis kerti növény. Ha mégis kis kertbe kerül, akkor a kisebb növekedésű, korábban termőre forduló, oldalrügyön is termő fajták érdekesebbek. Ilyen lehet például a Bonifác, Pedro, bizonyos import fajták közül a Chandler vagy Fernor megfelelő alanyon és metszéssel, illetve a Milotai bőtermő, ha van elég hely és tudatos koronaalakítás.
Az ‘Alsószentiváni 117’ és a ‘Tiszacsécsi 83’ erősebb növekedésű fái inkább nagyobb kertbe valók. A ‘Milotai 10’ középerős növekedésű, de szintén komoly helyet kér.
Kis kertben a legjobb tanács: előbb mérj, aztán ültess. A diófa nem bokor, amit ha meggondolod magad, átültetsz egy kávészünetben.
Melyik való héjas diónak, melyik béldiónak?
Héjas diónak azok a fajták jók, amelyeknek szép, világos, tetszetős, egyöntetű héja van, jó mérettel és könnyű törhetőséggel. Ebben erős a ‘Milotai 10’, az ‘Alsószentiváni 117’, a Milotai bőtermő, az Alsószentiváni kései, valamint több import fajta, például Chandler, Lara, Fernor, Fernette.
Béldiónál a bél világossága, teltsége, aránya, törhetőség utáni tisztíthatósága és íze számít. A ‘Milotai 10’ 47–52% béltartalommal, világos sárga béllel és jó ízzel szerepel a fajtaleírásokban. Az ‘Alsószentiváni 117’ 48–51% béltartalmú, jó ízű, könnyen törhető fajta. A ‘Tiszacsécsi 83’ bélaránya 48–53%, jó minőségű, világos sárgásbarna béllel.
Ha sütéshez, karácsonyi bejglihez, zserbóhoz, diótortához kell, szinte mindegyik jó lehet, de a könnyű tisztíthatóság a családi béke szempontjából fontosabb, mint gondolnánk.
Betegségek: a dió sem sérthetetlen
A diót sokan régen gondozásmentes fának tekintették. Ma már ez elég optimista álláspont. A diót károsíthatja a dióburok-fúrólégy, a baktériumos betegségek, gombás levél- és termésfoltosságok, antraknózis, fagykár, aszálystressz, napégés és talajprobléma is.
A fajták között van különbség érzékenységben. A Milotai intenzívnél például külön említik a dióbakteriózisra való érzékenységet, amely miatt a kiemelkedő teljesítményhez hatékony növényvédelem szükséges. A Bonifácot és több kései fakadású magyar fajtát viszont termésbiztonság és fagytűrés szempontjából kedvezően említik.
Házikertben a jó fajta csak az egyik fele a történetnek. Kell hozzá szellős korona, megfelelő vízellátás, rendszeres megfigyelés, lehullott fertőzött termés és lomb kezelése, valamint dióburok-fúrólégy ellen időben gondolkodás. A diófa nem fogja magától elolvasni a növényvédelmi előrejelzést, bármilyen bölcsnek néz is ki.
Gyors fajtaáttekintő hobbikertészeknek
- ‘Alsószentiváni 117’: bevált magyar alapfajta, erős növekedés, jó alkalmazkodás, nagy, jól törhető dió, szeptember vége, porzót igényel, nagyobb kertbe.
- ‘Milotai 10’: kiváló áruértékű magyar fajta, szép héjas és béldió, szeptember vége, jó bélkihozatal, nem ideális fagyzugba.
- ‘Tiszacsécsi 83’: bőtermő, részben apomiktikus képességű, szeptember vége–október eleje, jó minőségű bél, erős növekedés, nagyobb kertbe.
- Bonifác: későn fakadó, jó bélminőségű, kisebb növekedésű, október eleji, jó termésbiztonságú magyar fajta, Alsószentiváni késeivel jó pár.
- Alsószentiváni kései: késői fakadás, nagyobb termés, jó minőség, Bonifáccal jó porzási kapcsolat, nagyobb helyet kér.
- Milotai bőtermő: nagyon korán termőre forduló, oldalrügyön is bőven termő, jó minőségű, szeptember végi magyar fajta, Milotai késeivel párban érdekes.
- Milotai intenzív: nagy terméspotenciálú, oldalrügyön termő, október eleji fajta, de igényesebb és baktériumos betegségre érzékenyebb lehet.
- Milotai kései: nagyon későn fakad, október közepén érik, sok oldalrügyes terméssel, Milotai bőtermővel jó pár.
- Tiszacsécsi 2: porzóként értékes magyar fajta, termőképessége is jó, több klasszikus fajta mellé ajánlott.
- Pedro: kaliforniai eredetű, gyakran porzóként használt fajta, kisebb növekedésével és oldalrügyes termésével házikertben is érdekes lehet.
- Chandler: modern amerikai fajta, világos bél, jó piaci érték, nagy terméspotenciál, de intenzívebb gondozást és jó termőhelyet kíván.
- Franquette: francia, késői fakadású fajta, gyakran porzóként is fontos, fagyveszélyesebb helyeken érdekes lehet.
- Fernor: francia fajta, késői fakadás, jó ellenállóságként emlegetett tulajdonságok, világos bél, porzói Lara, Franquette, Fernette.
- Fernette: francia fajta, porzóként is értékes, későn fakad, oldalrügyön is terem.
- Lara: modern francia fajta, nagy termés, intenzívebb szemlélet, jó termőhelyet és gondozást kér.
- Tulare: amerikai import vonal, inkább intenzívebb szemléletű termesztőknek és fajtagyűjtőknek érdekes.
- Red Livermore: vörös belű különlegesség, látványos kuriózum, nem első diófának való.
Melyiket válaszd, ha csak egy fának van hely?
Ha csak egy diófának van hely, a döntés ne romantikus legyen, hanem stratégiai. Nézd meg, van-e a környéken más diófa. Ha igen, a porzás könnyebb lehet. Ha nincs, olyan fajtát keress, amely részben öntermékenyebb vagy apomiktikus képességgel is rendelkezik, például a ‘Tiszacsécsi 83’ érdekes lehet. De még ilyenkor is jobb, ha van porzási partner a közelben.
- Biztonságos, bevált magyar választás nagyobb kertbe: ‘Alsószentiváni 117’ vagy ‘Milotai 10’, megfelelő porzóval.
- Bőtermő, jó házikerti jelölt nagyobb helyre: ‘Tiszacsécsi 83’.
- Késői fakadás, fagybiztonság fontos: Bonifác, Alsószentiváni kései, Milotai kései, Franquette, Fernor.
- Kisebb kert, intenzívebb gondozási kedv: Bonifác, Pedro, Fernor vagy Chandler, de csak átgondoltan.
- Hagyományos, magyar, jó minőségű dió: ‘Milotai 10’ és ‘Alsószentiváni 117’.
- Nagy termés és erős teljesítmény: ‘Tiszacsécsi 83’, Milotai bőtermő, Milotai intenzív, Milotai kései.
Ültetési tanács: a diót nem a kerítés tövébe tesszük
A dió napos, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talajt szeret. A pangó vizet nem kedveli, de a tartós aszály sem barátja, különösen fiatal korban és termésképzés idején. Ültetéskor hagyjunk neki nagy helyet. A diófa nem szeret úgy élni, hogy egyik oldalon a garázs, másikon a szomszéd tujája, fölötte a villanyvezeték, alatta pedig a veteményes próbál túlélni.
Fiatal korban rendszeres öntözést igényel. Később mély gyökérzetével önállóbb lesz, de a klímaváltozásos, aszályos nyarakon a termésminőséghez a víz továbbra is fontos. A dióbél nem levegőből lesz, bármilyen tehetséges is a fa.
Metszés: nem kell agyonvágni, de magára se hagyjuk teljesen
A dió metszését óvatosan kell kezelni. Fiatal korban fontos a koronaalakítás, hogy szellős, erős vázágú fa fejlődjön. Később a száraz, beteg, sérült, keresztező ágakat távolítsuk el. A túl erős metszés vízhajtásokat és nagy sebfelületeket okozhat.
A diót sokan nyár végén, kora ősszel metszik, amikor kisebb a nedvkeringési „vérzés” veszélye. A nagy sebeket kerüljük, és ne próbáljunk egy évtizedes elhanyagolást egy délután alatt megoldani. A diófa hosszú életű, de nem szereti, ha láncfűrésszel nevelési tanácsadást tartunk neki.
Betakarítás és szárítás: itt dől el a minőség
A dió akkor szedhető, amikor a zöld burok reped, a dió hullani kezd, a héj beérett. A lehullott diót rendszeresen gyűjtsük, ne hagyjuk sokáig nedves talajon. A zöld burok maradványait távolítsuk el, a diót alaposan szárítsuk szellős, árnyékos, száraz helyen.
A rosszul szárított dió penészedhet, avasodhat, rossz ízű lesz. A jó fajta is tönkremegy, ha a betakarítás után kupacban áll nedvesen. A diótermesztés utolsó lépése tehát nem az, hogy „leesett, kész”, hanem a gondos utókezelés.
A diófajta-választás végső tanulsága
A diófajták között nincs egyetlen mindent vivő győztes. Az ‘Alsószentiváni 117’ bevált, erős, magyar klasszikus. A ‘Milotai 10’ kiváló minőségű, piacos héjas és béldiót ad. A ‘Tiszacsécsi 83’ bőtermő, termésbiztonságban nagyon ígéretes. A Bonifác, Alsószentiváni kései, Milotai bőtermő és Milotai kései a késői fakadás, termésbiztonság és intenzívebb termés felé viszik tovább a magyar vonalat. A Chandler, Fernor, Franquette, Lara, Fernette és Tulare pedig modern, nemzetközi választékot adnak, de többnyire tudatosabb gondozást is kérnek.
Házikertbe a legjobb döntés általában nem a legdivatosabb fajta, hanem az, amelyik a kert méretéhez, fekvéséhez, fagyveszélyéhez, porzási lehetőségeihez és a kertész türelméhez illik.
Mert a diófa nem egy szezonra szól. Ha jól választasz, nemcsak neked terem, hanem annak is, aki majd egyszer a lombja alatt ül, és azt mondja: „Ezt még akkor ültették, amikor valaki végre komolyan utánanézett a fajtáknak.”