Van az a pillanat a kertészkedésben, amikor az ember nem a növényeit, hanem a bankszámláját kezdi el figyelni. Megvettük a csodaszép növényt, a nélkülözhetetlennek tűnő kerti kütyüt, az öntözéshez még ezt, a vakond ellen még azt, aztán néhány hónappal vagy néhány évvel később felmerül a kérdés: ezt tényleg megérte?
A Hobbikert Facebook-oldalán azt kérdeztük olvasóinktól, mire költöttek meglepően sok pénzt a kertben, majd jöttek rá, hogy valójában nem érte meg. A válaszokból nem egyetlen bűnös került ki. Inkább egy egész kertészeti pénznyelő-univerzum rajzolódott ki, amelyben békésen megfér egymás mellett a konyhakert, a magaságyás, a pázsit, a hortenzia, a napelemes lámpa, a kerti slag és néhány túlságosan csábító növény.
A legérdekesebb azonban az, hogy szinte minden „rossz vétel” mellett megjelent valaki, aki ugyanarra esküszik. Vagyis a kertben a pénzkidobás fogalma legalább annyira személyes, mint az, hogy ki mit nevez gaznak.

A konyhakert: pénzügyileg kérdéses, érzelmileg mégis nyerő
Az egyik első és legnagyobb visszhangot kiváltó válasz egyszerűen ez volt: a konyhakert. A hozzászóló szerint évről évre bebizonyosodik, hogy a belefektetett pénz és energia aligha térül meg, mégis minden tavasszal újrakezdi, mert a saját termés egészen más.
Erre rögtön érkezett a tökéletes kertészeti ellenérv: nem kell aggódni azon, hogy megéri-e, mert a vele végzett munka öröm.
És ezzel máris eljutottunk a kérdés lényegéhez. Ha a saját paradicsom árát úgy számoljuk ki, hogy beleszámítjuk a palántát, földet, tápanyagot, karót, vizet, növényvédelmet és a ráfordított időt, könnyen olyan összeg jöhet ki, amely mellett a bolti paradicsom kifejezetten barátságos ajánlatnak látszik.
Csakhogy a boltban nem adják hozzá azt az érzést, amikor az első érett paradicsomot leszedjük.
A könyvelés ezt valamiért nem tudja rendesen kezelni.
A magaságyás: úri huncutság vagy a kert legjobb része?
A magaságyás is többször bekerült a pénznyelők közé. Egy olvasó egyenesen „úri huncutságnak” nevezte a sajátját, mert szerinte túl sok valódi haszna nincs. Mégis megtartja, mert öröm kimenni és lecsippenteni belőle valami friss zöldet.
Más hozzászólók szintén a magaságyást nevezték meg, különösen olyan helyen, ahol a nyári szárazság miatt gyakorlatilag folyamatos öntözést igényel.
Ez jó példa arra, hogy egy kerti megoldás értékét nem lehet önmagában megítélni. Ami valakinek kényelmes, jól kezelhető és örömöt ad, az más körülmények között rendszeres vízhordást és állandó figyelmet jelenthet.
Ráadásul a magaságyásnak van egy érdekes tulajdonsága: mire feltöltöttük jó minőségű földdel, komposzttal és minden mással, már annyit költöttünk rá, hogy erkölcsi kötelességünknek érezzük szeretni.
A tudatos vásárlás néha rosszabbul sikerül, mint a leárazott mentőakció
Az egyik legjobb hozzászólás szerint minden tervezett növényvásárlás gyanús. A gazdája azt tapasztalta, hogy a gondosan kiválasztott, teljes áron megvett növények valamiért rendre megsínylik a kertet, míg a kertészet vagy áruház sarkában negyedáron árválkodó, kissé fonnyadt példányok boldogan megerednek és nőnek.
Más olvasó is hasonló történetet mesélt egy olcsón megvett körtefáról és szilváról, amelyek végül a kert szép és sikeres növényei lettek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól kizárólag a kertészet „utolsó esély” polcáról kell vásárolni. Inkább azt mutatja meg, milyen sajátos kapcsolatunk van a növényekkel: a drága példánytól sokat várunk, a filléres megmentettnél pedig már annak is örülünk, ha kihajt.
Ha utóbbi aztán öt év múlva gyönyörű fa lesz, természetesen úgy emlékszünk rá, mint életünk legjobb üzletére.
A növény, amelyet rábeszélésre veszünk meg
A hozzászólások egyik leghosszabb vitája egy császárfa körül alakult ki. A vásárló eredetileg nem is akarta megvenni, de az eladó rábeszélte. Később utánanézett, megbánta a döntést, és végül el sem akarta ültetni.
A beszélgetésből aztán komoly vita kerekedett a növény gyökérzetéről, terjedéséről és arról is, hogy másoknak ugyanezzel a fával egészen jó tapasztalataik vannak.
Éppen ezért ebből nem az a tanulság, hogy egyetlen konkrét növény „jó” vagy „rossz”. Sokkal inkább az, hogy a drágább vagy nagyra növő növényeket nem érdemes impulzusból megvenni. Mielőtt hazaviszünk egy fát, amely évtizedekig ott maradhat, nem árt tudni, mekkora lesz, milyen helyet igényel, mennyire terjed, és egyáltalán alkalmas-e a kertünkbe.
A kasszánál elhangzó „nagyon szép lesz” nem teljes körű növényismertető.
A napelemes kerti lámpa: minden évben veszünk még egy esélyt
A leszúrható napelemes lámpák is bekerültek a listába. Az egyik olvasó szerint minden évben vesz újakat, noha láthatóan már ő maga is tudja, hogyan végződik a történet.
Erre rögtön érkezett a válasz: azért olyan szépek.
És ezzel nagyjából meg is magyaráztuk a kerti dekorációs iparág jelentős részét.
Persze egy másik hozzászóló praktikus tanácsot is adott: néha nem maga a lámpa menthetetlen, csak az akkumulátor fáradt el, és annak cseréjével tovább használható.
Mielőtt tehát kidobnánk az egész készletet és vennénk még hat újat, érdemes megnézni, tényleg a lámpának van-e vége.
A pénztárcánk hálás lehet.
A kertészeti áruház kevésbé.
A kerti slag, amely valamiért mindig pont ott törik el
A rugalmas kerti slag szintén bekerült a pénznyelők közé. Egy olvasó azt írta, nem érti, miért, de nála állandóan kilyukad vagy elszakad.
A válaszokból rögtön kiderült, hogy más is végigjárta már ugyanezt az utat: több olcsóbb tömlő után végül egy vastagabb, csavarodásra kevésbé hajlamos darab vált be.
Ez a tipikus eset, amikor a kertben az olcsóbb megoldás végül drágább lehet. Ha háromévente – vagy rosszabb esetben minden évben – új slagot veszünk, könnyen többet költünk, mintha egyszer választanánk tartósabb darabot.
Persze ezt mindig azután ismerjük fel, hogy a negyedik tömlő is pontosan ott reped meg, ahol az előző.
Hortenzia: gyönyörű szerelem, drága kapcsolat
A hortenzia több olvasónál is bekerült a „szép, de már nem éri meg” kategóriába. Volt, aki évekig próbálkozott vele, majd arra jutott, hogy a forró, száraz nyarak mellett túl sok odafigyelést és vizet kíván.
Mások ugyanezt a rododendronról írták: újra és újra megpróbálták, mégsem találták meg neki azt a helyet és körülményt, ahol igazán jól érezné magát.
Az áfonyáról is érkezett hasonló tapasztalat. Hiába a gondozás, egyes kertekben egyszerűen nem fejlődik megfelelően.
Ezeknél a növényeknél nem feltétlenül maga a vételár a legnagyobb költség. Sokszor az évek alatt elhasznált speciális föld, tápanyag, víz és az újabb pótlások adják össze azt az összeget, amelynél egyszer csak azt mondjuk:
nagyon szép vagy, de talán nem egymást keressük.
A pázsit: a kert legdrágább dísznövénye?
Ez volt az egyik legtalálóbb olvasói megfogalmazás: a pázsit a legdrágább dísznövény.
Egy hozzászóló negyven éve küzd vele, és ma már lebeszélné róla azt, aki új kertet tervez. Más kétszer is nekifutott a gyeptelepítésnek, összesen komoly mennyiségű fűmaggal, rengeteg munkával, öntözéssel és gyomlálással. Végül a tarack nyert.
Ez különösen tanulságos, mert a gyep sokáig szinte kötelező kertépítészeti alapnak számított. A szép pázsit azonban nem pusztán annyi, hogy egyszer elvetjük a fűmagot. Nyírni, öntözni, javítani, gyommentesíteni és bizonyos helyeken rendszeresen felülvetni kell.
Ha pedig az időjárás vagy a talaj nem kedvez neki, mindez sok pénzbe és munkába kerülhet.
Nem véletlenül jött rögtön alternatív javaslatként a fehér here is.
A pázsit nem kötelező.
Még ha a kertépítési katalógus ezt néha nehezen is viseli.
A barackfa, amelynek a termését végül a boltban vesszük meg
Az egyik olvasó tíz év alatt körülbelül huszonöt szem gyümölcsöt kapott a barackfájától. Közben évről évre elfagyhat a virág, megjelenhet a levélfodrosodás, gondozni és kezelni kell.
A történet végén pedig elhangzott a mondat, amely sok gyümölcsfa-tulajdonosnak ismerős lehet:
a barackot a boltban vesszük.
Ez azonban nagyon helyfüggő. Egy másik kertben ugyanaz a gyümölcsfa bőségesen teremhet. A tanulság inkább az, hogy egy rossz fekvésű vagy rendszeresen fagynak kitett kertben bizonyos gyümölcsfák termesztése rengeteg munka lehet kevés eredménnyel.
Ha tíz éven keresztül ugyanaz történik, talán nem a tizenegyedik ugyanolyan évben kell reménykedni.
Hanem újragondolni, hogy valóban ezt a növényt szeretné-e az adott hely.
„Az egész veteményes”
Ez a válasz is megjelent, és valószínűleg sokan pontosan értik az érzést. Hiába a locsolás és a gondozás, alig lett termés.
Mások külön a paradicsomot említették: egész szezonban csak néhány darabot szedtek, majd ősszel a még zöld terméseket behozták, hátha bent beérnek.
Ilyen évben az ember könnyen kiszámolja, mennyibe került egyetlen paradicsom.
Ezt a számítást azonban kizárólag erős idegzetű kertészeknek ajánljuk.
A vakondriasztó – avagy szórakoztató elektronika vakondoknak
A vakondriasztó a kommentek egyik egyértelmű humorforrása lett. Egy olvasó egyszerűen ezt nevezte meg fölösleges kiadásként, mire érkezett a válasz: az ilyesmi legfeljebb a vakondok szórakoztatására jó, mert náluk egyszerűen körbetúrták.
Más is megerősítette, hogy a különböző riasztókkal és hálókkal nem járt sikerrel.
Persze más kertekben lehetnek eltérő tapasztalatok, de a kommentfolyam alapján egy biztos: a vakond nem minden használati útmutatót olvas el.
És ha már megvette a kertész a készüléket, legalább van valami, ami mellett szépen el lehet túrni.
Takarófóliák és műanyag „biszbaszok”
Az egyik olvasó teljesen szakított a különféle műanyag kerti kiegészítőkkel. Takarófóliák és egyéb eszközök helyett azt írta, hogy már inkább csak természetes anyagokat használ, a szerszám legyen vas és fa, az öntözőkanna pedig fém.
Ez nyilván személyes kertészeti filozófia, de érdekes problémára mutat rá. Könnyű úgy elindulni egy kertészeti boltban, hogy egyetlen dologért mentünk, majd hazajönni öt különböző „nélkülözhetetlen” kellékkel.
A kérdés mindig ugyanaz: tényleg megold egy problémát?
Vagy csak most nagyon jó ötletnek látszik?
A garázsok és kerti fészerek tele vannak az utóbbi kategória képviselőivel.
Virágmag: amikor húszezer forintból három növény lesz
Az egyik hozzászóló közel húszezer forintot költött különféle virágmagokra. A történet vége: a sarkantyúka kikelt, majd megette valamilyen bogár, a többi fajta pedig alig vagy egyáltalán nem kelt ki.
A vetőmag ebből a szempontból különösen csábító termék. Egy zacskó nem tűnik drágának, ezért könnyű belőle még egyet, még kettőt, még ötöt a kosárba tenni.
Otthon aztán kiderül, hogy a vetési felület, az idő és a kertészi figyelem nem szaporodott ugyanilyen ütemben.
A magok viszont igen.
A locsolás: amikor a vízszámla is kertészeti eszköz lesz
A szárazabb kertekben többen magát az öntözést nevezték meg komoly kiadásként. Volt, aki napi négy-hat órás locsolás mellett is azt látta, hogy idős fái kiszáradnak.
Más a magaságyásnál érezte úgy, hogy nyáron szinte csak a locsolásról szól az egész.
A hozzászólások között azonban megjelent egy fontos pozitív tapasztalat is: valaki csepegtető öntözésre váltott, és ugyanannyi víz mellett sokkal jobb eredményt tapasztalt bizonyos ágyásokban.
Ez jól mutatja, hogy néha nem feltétlenül több pénzt vagy vizet kell a kertre fordítani.
Hanem okosabban kell felhasználni.
Kerti bútor: szép, csak éppen senki nem ül bele
Az ötödik kerti széket megvesszük, mert milyen jó lesz majd nyáron kiülni. Aztán eltelik a nyár, és kiderül, hogy a kertben vagy dolgozunk, vagy bemegyünk a házba.
Az egyik hozzászóló egy komplett ülőgarnitúráról írta: nehéz takarítani, soha nem ül benne.
De szép.
Más rögtön hozzátette: nála ugyanez a hintaágy.
Ez talán a kertészeti vásárlások egyik legtisztább típusa. Nem azért vettük, mert szükségünk volt rá.
Hanem azért, mert elképzeltük magunkat benne.
Kávéval.
Könyvvel.
Nyugodtan.
A valóságban közben meglátunk három gazt, és felállunk.
Néha nem a tárgy rossz, hanem egyszerűen nem nekünk való
Ez talán a kommentfolyam legfontosabb tanulsága. Szinte minden megnevezett „pénzkidobásra” akadt valaki, aki pont az ellenkezőjét tapasztalta.
Van, akinek a magaságyás fölösleges macera, más imádja.
Valaki feladta a hortenziát, más gyönyörűen neveli.
Egy kertész káromolja a slagját, más öt éve használja ugyanazt a típust.
A pázsit valakinek végtelen harc, más számára a kert legfontosabb része.
Vagyis nincs általános lista arról, mire nem érdemes pénzt költeni. Sokkal inkább azt kell felismerni, mi nem illik a saját kertünkhöz, életmódunkhoz és türelmünkhöz.
A kertészeti pénznyelőnek három árulkodó jele van
Érdemes gyanakodni, ha valamit azért vásárolunk meg, mert a boltban vagy egy fényképen fantasztikusan néz ki, miközben még fogalmunk sincs, hol lesz a helye.
Ugyancsak intő jel, ha ugyanazt a dolgot már többször megvettük, és mindig rövid életűnek bizonyult. A harmadik pedig az, amikor egy növény vagy eszköz fenntartása évről évre több munkát és pénzt kíván, miközben egyre kevésbé okoz örömet.
Ez utóbbi különösen fontos.
A kert nem attól jó, hogy mindenáron életben tartunk benne mindent, amit egyszer megvettünk.
Vásárlás előtt érdemes feltenni öt egyszerű kérdést
Mielőtt a következő „ezt muszáj hazavinnem” növény vagy kerti eszköz a kosárba kerül, érdemes gyorsan végiggondolni:
- Tényleg szükségem van rá?
- Megfelel neki a kertem talaja, fénye és klímája?
- Mennyi további költséggel jár majd?
- Van időm a gondozására?
- Ha nem lenne most akciós vagy gyönyörűen lefotózva, akkor is megvenném?
Az utolsó kérdés különösen kegyetlen.
Ezért működik.
És akkor mi éri meg a kertben?
Erre a hozzászólók adták meg talán a legjobb választ. Van, ami pénzügyileg egyáltalán nem éri meg, mégis minden évben újrakezdjük.
Mert szeretjük.
A saját paradicsom lehet drágább a boltinál, de jobb az íze. A magaságyás talán nem termel annyit, amennyibe került, de öröm kimenni hozzá. A konyhakert rengeteg munkát kér, de éppen ez a munka kapcsol ki.
Ezért a kertben nem mindig az a pazarlás, ami nem hozza vissza az árát.
Az igazi pénzkidobás talán inkább az, amit megveszünk, használunk, gondozunk – és közben sem hasznot, sem örömet nem ad.
Minden másnál már nehezebb a számítás.
És talán jobb is, ha nem kezdjük el túl pontosan.
Főleg a paradicsomnál.