Van egy mondat, amelyet a kertészek feltűnően gyakran használnak. Nem az, hogy „idén már tényleg kevesebb paradicsomot ültetek”, mert azt úgysem hisszük el egymásnak. Hanem ez:
„Ne dobd ki, jó lesz még valamire.”
Ettől a pillanattól egy tejfölösvödör megszűnik csomagolási hulladék lenni, és „leendő kerti tárolóvá” válik. A joghurtospohár már nem pohár, hanem palántanevelő edény. A letört ág karóalapanyag, a szakadt harisnya kötözőanyag, a régi befőttesüveg pedig valamilyen olyan jövőbeli kertészeti projekt nélkülözhetetlen kelléke, amelynek pontos részleteit egyelőre még maga a tulajdonos sem ismeri.
A Hobbikert Facebook-oldalán azt kérdeztük olvasóinktól, mit képtelenek kertészként kidobni, mert biztosak benne, hogy egyszer még jó lesz valamire. A válaszokból gyorsan kiderült, hogy ez nem néhány különösen takarékos ember szokása. Ez szinte külön kertészeti műfaj.
A virágcserép nem fogyóeszköz, hanem családtag
Talán semmi sem szerepelt olyan sokszor a válaszok között, mint a virágcserép. Kicsi, nagy, műanyag, agyag, szép, csúnya, kissé törött – mindegy. Ha egyszer növény volt benne, jó esélye van arra, hogy még hosszú éveket töltsön a kert valamelyik sarkában.
Ennek persze van gyakorlati oka. Tavasszal hirtelen mindig több cserépre van szükség, mint amennyire emlékszünk. Dugvány, palánta, szétosztott évelő, mentésre szoruló növény: mindegyiknek kell valamilyen ideiglenes lakás. Ilyenkor válik világossá, milyen előrelátó döntés volt megtartani azt a huszonhét üres műanyag cserepet.
A probléma csak akkor kezdődik, amikor a cserepek már saját ingatlant igényelnek.
Joghurtospohár, tejfölösvödör: a palántanevelés titkos elitje
A kommentekben szép számmal szerepeltek különféle élelmiszeres dobozok és poharak. Joghurtos, tejfölös és más műanyag edények, húsos tálcák, nagyobb vödrök – egy kertész szemében ezek nem feltétlenül szemétnek látszanak.
Egy alapos mosás és néhány vízelvezető lyuk után sok kisebb edény alkalmas lehet magvetésre vagy palántázásra. A nagyobb vödrökből tároló, hordozóedény vagy akár növénytartó is lehet, ha az anyaguk és kialakításuk erre megfelelő.
Itt azért fontos egy kis józan ész. Nem minden egyszer használatos csomagolást terveztek hosszú évekre vagy erős napsugárzásra. Ha a műanyag törékennyé, repedezetté válik, érdemes elengedni.
Még akkor is, ha érzelmileg nehéz.
A műanyag flakon számára a kertben kezdődik a második karrier
Flakonokból is meglepően sok minden készülhet. Egy nagyobb műanyag palackból lehet ideiglenes mini üvegház a frissen ültetett palántának, öntözési segédeszköz vagy egyszerű védőbúra. Levágott aljjal fiatal növények köré helyezve bizonyos mechanikai védelmet is adhat.
A kertészeti újrahasználat egyik nagy előnye, hogy nem kell minden apró feladatra külön terméket vásárolni. Egy tárgy, amely eredeti funkcióját már elvesztette, gyakran tényleg használható még valamire.
A hangsúly azonban a tényleg szón van.
Ha öt éve őrzünk negyvenhárom flakont, de még egyet sem használtunk fel, érdemes legalább elgondolkodni azon, hogy kertészeti alapanyagot tárolunk-e, vagy műanyag-emlékművet építünk.
A vödörből soha nincs elég
Régi vödrök is nagy számban szerepeltek a válaszok között. Ezen nincs mit csodálkozni, mert kevés olyan sokoldalú tárgy van a kertben, mint egy használható vödör.
Komposztot viszünk benne, gyomot gyűjtünk, földet hordunk, termést szedünk, vizet viszünk, szerszámokat pakolunk bele. Ha az alja már nem tökéletes, még mindig szolgálhat száraz anyagok tárolására vagy valamilyen barkácsmegoldás részeként.
Egy kertben nagyjából addig nincs túl sok vödör, amíg egyszerre hármat nem kell egymásból kihúzni.
Utána azért felmerülnek kérdések.
Karók: a faág végső nagy küldetése
A kommentfolyamban karók, levágott ágak és különféle növénytámaszok is megjelentek. A metszésből megmaradt egyenesebb ágak valóban remekül újrahasználhatók támasztékként, jelölőkaróként vagy kisebb növények megtámasztására.
Különösen jó érzés, amikor valami, amit néhány perccel korábban még metszési hulladéknak tekintettünk, hirtelen fontos szerepet kap a paradicsom mellett.
A kertész ilyenkor elégedetten nyugtázza:
„Ugye, hogy jó lett valamire?”
Ezt természetesen attól függetlenül mondjuk ki, hogy az előző tizennégy ágat három éve őrizzük ugyanebből az elvből.
Madzagból nincs utolsó húsz centi
Kevés olyan tárgy akad, amelyet nehezebb lenne egy kertésznek kidobnia, mint egy még használhatónak tűnő madzagdarab. Lehet kissé csomós, lehet rövid, lehet már egyszer paradicsomot tartott, de ha két dolgot még össze lehet vele kötni, akkor marad.
A madzag valóban állandóan kell. Növénykötözéshez, ideiglenes rögzítéshez, sor kijelöléséhez és számtalan apró feladathoz használható. Ugyanez igaz különféle növénykötöző anyagokra is.
A növényeknél azonban ügyeljünk arra, hogy a kötés ne vágjon bele a növekvő szárba. Ami májusban lazának tűnik, júliusra könnyen túl szoros lehet.
A paradicsom sajnos nem tud szólni, hogy kinőtte az övét.
A szakadt harisnya meglepően jó kertészeti karriert futhat be
A régi harisnya klasszikus újrahasznosított növénykötöző. Puha és rugalmas anyaga miatt sokkal kevésbé sérti a növényi szárat, mint egy vékony, merev zsinór.
Csíkokra vágva paradicsom, futónövény vagy más támasztást igénylő növény kötözésére is használható. Éppen az a tulajdonsága válik előnnyé, ami miatt eredeti funkciójában már nem igazán használható: nyúlik.
Kevés ruhadarab mondhatja el magáról, hogy nyugdíjas korában paradicsomkarriert kezdett.
A törött agyagcserépnek sem feltétlenül kell mennie
Még a törött cserepeket is többen megtartják. Ezek nagyobb darabjai valóban hasznosak lehetnek például dekorációhoz, növényjelöléshez vagy kreatív kerti barkácsoláshoz.
Régebben gyakran javasolták azt is, hogy cserépdarab kerüljön a növénytartó aljára a vízelvezetés javítására. A jó vízelvezetés kulcsa azonban elsősorban a megfelelő lyuk és a jól megválasztott ültetőközeg; vastag törmelékréteg önmagában nem oldja meg a rosszul elvezető föld problémáját.
Vagyis a törött cserép maradhat.
Csak ne tulajdonítsunk neki természetfeletti vízelvezető képességet.
Befőttesüveg: a tárgy, amely minden háztartásban szaporodik
Befőttesüvegek is szerepeltek a kertészek kincsei között. Ezeket különösen nehéz kidobni, hiszen tényleg sokoldalúak: magokat lehet bennük tárolni, apró alkatrészeket rendszerezni, növényi anyagokat gyűjteni, és természetesen befőzéshez is újra felhasználhatók, ha az üveg és a megfelelő tető sértetlen.
A probléma itt általában nem a hasznosság.
Hanem a mennyiség.
Az ember eleinte megtart hatot.
Aztán tizenkettőt.
Majd egyszer azon kapja magát, hogy külön polcrendszer készült azoknak az üvegeknek, amelyek „biztosan kellenek majd”.
Aztán érkezik a cukkinitermés, és hirtelen igazolást nyer az egész életstratégia.
Dobozok, tálcák, rekeszek: mert valamibe mindig tenni kell valamit
Több olvasó különféle műanyag és kartondobozokat, rekeszeket, ládákat is említett. Ez teljesen logikus, mert a kertészkedés meglepően nagy részben abból áll, hogy dolgokat egyik helyről a másikra viszünk.
Palántát.
Almát.
Hagymát.
Szerszámot.
Gyomot.
Olyan tárgyakat, amelyekről már elfelejtettük, miért vittük oda őket.
Egy erős zöldségesláda például évekig szolgálhat terményszedésre vagy tárolásra. A kisebb tálcák palántázásnál lehetnek hasznosak, feltéve, hogy tisztán tartjuk őket.
A címke és a jelölőpálca is új életet kaphat
A palántázással együtt jár egy másik furcsa kertészeti gyűjtőszenvedély: a növényjelölők megtartása. Régi címke, műanyag pálca, jégkrémpálcika vagy bármi, amire írni lehet, automatikusan potenciális fajtajelölővé válik.
Ennek gyakorlati értelme is van, különösen annak, aki egyszer már állt húsz tökéletesen egyforma paradicsompalánta előtt, és próbálta felidézni, melyik volt a koktélparadicsom és melyik a hatalmas húsparadicsom.
A memória ugyanis márciusban nagyon magabiztos.
Májusban kevésbé.
A vetőmagos zacskók sem feltétlenül kerülnek azonnal a szemétbe
Több kertész megőrzi a kiürült vetőmagos tasakokat is. Ez kifejezetten hasznos szokás lehet, mert a csomagoláson ott marad a fajta neve, a vetési információ, a gyártó és sok más adat.
Ha egy növény különösen jól vagy különösen rosszul teljesített, később érdemes tudni, pontosan melyik fajta volt. Egy egyszerű kerti naplóval együtt a régi tasakokból sok év alatt saját tapasztalati adatbázis állhat össze.
Ez már nem gyűjtögetés.
Ez dokumentáció.
Nagyon fontos különbség.
A lemetszett ág sem mindig hulladék
Az egyik hozzászóló egyenesre metszett ágakat is gyűjt, mert később támasznak használhatók. Más kertészek aprított ágakat mulcsként, vastagabb faanyagot szegélyként vagy különféle barkácsprojektekben hasznosítanak újra.
Itt azonban érdemes figyelembe venni a növény egészségi állapotát. Beteg, fertőzött növényi részeket nem feltétlenül jó ötlet minden további nélkül széthordani a kertben, mert egyes kórokozók vagy kártevők így továbbterjedhetnek.
A „jó lesz még valamire” tehát nem írhatja felül a növényvédelmet.
Még akkor sem, ha az ág tökéletesen egyenes.
15 dolog, amit a kertész nehezen dob ki
A hozzászólások alapján akár egy kisebb kertészeti túlélőkészletet is össze lehetne állítani azokból a tárgyakból, amelyek rendszeresen kegyelmet kapnak:
- Virágcserepek – mert tavasszal úgyis elfogy mind.
- Joghurtos- és tejfölöspoharak – palántának még tökéletesek.
- Régi vödrök – valamire biztosan kelleni fognak.
- Nagyobb műanyag flakonok – búra, öntözősegéd vagy barkácsalapanyag lehet belőlük.
- Madzagok és kötözők – még az a rövid darab is.
- Egyenes lemetszett ágak – remek karók lehetnek.
- Szakadt harisnyák – puha növénykötöző készülhet belőlük.
- Befőttesüvegek – magtárolástól a befőzésig sok mindenre jók.
- Zöldséges- és gyümölcsösládák – szállításra és tárolásra.
- Húsos és egyéb műanyag tálcák – palántázáskor jól jöhetnek.
- Törött agyagcserepek – dekorációhoz és barkácsoláshoz.
- Régi növényjelölők – új felirattal új életet kapnak.
- Vetőmagos tasakok – a fajták és tapasztalatok megőrzéséhez.
- Kisebb fa- és deszkadarabok – szegélynek, támasznak vagy következő projekthez.
- Minden más, amiről még nem tudjuk, mire jó – de egyszer biztosan kiderül.
Ez utóbbi természetesen a legnagyobb kategória.
Mikor újrahasznosítás, és mikor kezdődik a lomtár?
A „jó lesz még valamire” alapvetően nagyon hasznos gondolkodás. Pénzt takarít meg, csökkenti a hulladék mennyiségét, és kreatívabbá teszi a kertészkedést. Sok tárgynak valóban teljesen értelmes második életet lehet adni.
Van azonban egy egyszerű teszt. Ha valamit évek óta tárolunk, még sosem használtuk, már azt sem tudjuk pontosan, miért tettük el, és újabb három ugyanolyan vár mellette, talán elérkezett az elengedés ideje.
Az újrahasznosítás célja ugyanis nem az, hogy soha többé semmit ne dobjunk ki.
Hanem hogy amit érdemes, azt használjuk fel újra.
A két dolog nem ugyanaz.
Miért olyan nehéz kidobni ezeket?
Van ebben egy kis pszichológia is. Ha egy tárgynak már elképzeltünk egy jövőbeli felhasználást, onnantól nem hulladéknak látjuk, hanem erőforrásnak. A cserép nem üres cserép, hanem egy jövőbeli palánta helye. A deszka nem fadarab, hanem egy még meg nem épült magaságyás része.
Ráadásul a kertészkedésben valóban sokszor bekövetkezik az a pillanat, amikor valami hirtelen kellene.
És az ember diadalittasan előveszi a sufniból azt a tárgyat, amelyet három éve mindenki ki akart dobatni vele.
Ez az egyetlen sikeres pillanat pedig képes igazolni újabb harminc tárgy megtartását.
Így működik a rendszer.
A kertészeti gyűjtögetésnek van környezetbarát oldala
A csomagolóanyagok újrahasználata valóban csökkentheti az egyszer használatos termékek iránti igényt. Ha egy meglévő vödör, cserép vagy láda még évekig használható, nincs értelme csak azért újat venni, mert a régi nem tökéletesen egyforma.
Ez a kertészkedés egyik szerethető tulajdonsága: rengeteg hétköznapi tárgyat képes visszaforgatni a használatba.
A legjobb megoldás azonban az, ha nemcsak gyűjtjük ezeket, hanem rendszerezzük is. A cserepek egymásba rakva, a karók egy helyen, a kötözők dobozban, a magtároló üvegek pedig felcímkézve sokkal nagyobb eséllyel kerülnek tényleges használatba.
Mert ha nem találjuk meg, amikor kell, gyakorlatilag olyan, mintha nem is lenne.
Csak több helyet foglal.
Talán nem is gyűjtögetünk – csak előre gondolkodunk
A Hobbikert olvasóinak válaszaiból egyértelműen látszik, hogy a kertészek között rengeteg olyan ember van, aki nehezen mond le egy tárgyról, ha lát benne még egy lehetséges felhasználást. Cserép, madzag, vödör, flakon, ág, befőttesüveg vagy egy darabka fa: mind kaphat még egy esélyt.
És az igazság az, hogy meglepően gyakran tényleg szükség lesz rájuk.
Ez azonban veszélyes tudás.
Mert legközelebb, amikor valaki megkérdezi:
„Ezt a repedt vödröt azért már tényleg kidobhatjuk, ugye?”
egy tapasztalt kertész pontosan tudja a választ.
Várjunk még vele. Jó lesz valamire.
