Szeptember végén egyszer csak ott ül az ablakkereten egy feltűnően nagy, barnás poloska. Repülni is tud, zúgva nekicsapódik az üvegnek, majd úgy viselkedik, mintha mindenáron be szeretne költözni a lakásba. Könnyű rögtön arra gondolni, hogy megérkezett a paradicsomot, paprikát és gyümölcsöket károsító ázsiai márványospoloska következő rohama, pedig lehet, hogy egészen más rovarral találkoztál.
A nyugati levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis) szintén nagy, barnás és ősszel gyakran jelenik meg épületeken, ablakokon, erkélyeken. Van azonban egy fontos különbség: elsősorban fenyők és más tűlevelűek magjaival, illetve fejlődő tobozaival táplálkozik. Ha ősszel az ablakodon találod, jó eséllyel nem a paradicsomodra pályázik, hanem egyszerűen téli szállást keres.
Már a mérete is feltűnő
A kifejlett nyugati levéllábú poloska teste nagyjából 16–20 milliméter hosszú lehet, vagyis a hazai kertekben megszokott poloskák között termetesnek számít. Teste hosszúkásabb és keskenyebb, mint az ázsiai márványospoloskáé, így kevésbé emlékeztet szabályos pajzsra.
Alapszíne barnás vagy vörösesbarna, de közelebbről nézve több olyan jellegzetességet is mutat, amely alapján viszonylag könnyen felismerhető. Nem kell hozzá rovartani nagyító: a hátsó lábak és a szárnyakon futó világos minta már szabad szemmel is sokat elárul.
Nézd meg a hátsó lábát: innen kapta a nevét
A legjobb felismerési bélyeg a hátsó lábszár. Ennek egy része jellegzetesen kiszélesedik, mintha egy apró levél vagy lapát lenne a rovar lábára erősítve. Innen származik a levéllábú elnevezés is.
Az ázsiai márványospoloskán nincs ilyen feltűnő, levélszerű kiszélesedés. Ha tehát egy nagy barna poloska hátulsó lábán jól látható lapos „levélkét” veszel észre, nagyon jó nyomon jársz.
A különös lábforma oldalról nézve a legfeltűnőbb. Egy nyugodtan ülő példányt ezért sokszor könnyebb beazonosítani, mint egyet, amelyik éppen zúgva körberepüli a szobát.
A hátán egy világos cikcakk is elárulja
A nyugati levéllábú poloska összecsukott szárnyain rendszerint jól látható egy vékony, világos, szabálytalan vonal. Gyakran cikkcakk vagy enyhén W alakú mintának tűnik, és keresztben húzódik a barnás szárnyakon.
Ez a világos vonal a levélszerű hátsó lábbal együtt már nagyon jellegzetes párosítás. A márványospoloskán ezzel szemben elsősorban a csápokon és a potroh szélén látható váltakozó világos-sötét sávozás segíthet az azonosításban.
Repülés közben a levéllábú poloska még egy színt megmutathat: a szárnyai alatt a potroh felső része élénkebb, narancsos árnyalatú. Nyugalmi helyzetben ebből általában alig látunk valamit.
Levéllábú poloska vagy márványospoloska?
Messziről valóban könnyű összekeverni a kettőt, mert mindkettő barna, viszonylag nagy termetű, repül és ősszel épületekbe húzódhat. Közelről azonban már meglehetősen különböznek.
A nyugati levéllábú poloska nyúlánkabb, lábai hosszabbak, hátsó lábszára pedig látványosan kiszélesedik. A szárnyain keskeny, világos cikcakk húzódik. Az ázsiai márványospoloska teste ezzel szemben zömökebb, pajzs alakú, csápjain feltűnő világos gyűrűk vannak, potrohának szélén pedig váltakozó világos és sötét foltok sorakoznak.
Ez azért nem csak rovartani játék, mert a két faj kertészeti jelentősége is eltér. Az ázsiai márványospoloska nagyon sok növényen táplálkozhat, és gyümölcsökön, zöldségféléken komoly károkat is okozhat. A nyugati levéllábú poloska táplálkozása ezzel szemben elsősorban a tűlevelűekhez kötődik.
Nem a paradicsom a kedvence
A nyugati levéllábú poloska főként fenyőfélék és más nyitvatermők magjait szívogatja. Fenyőkön, duglászfenyőn és több más tűlevelű növényen is előfordulhat, és elsősorban a fejlődő tobozokban lévő magok érdeklik.
Szúró-szívó szájszervével kívülről hatol be a tobozba, és a fejlődő magvakból táplálkozik. Nagy egyedszám esetén ez ronthatja a magok fejlődését és csírázóképességét, ezért fenyőmagtermesztésben vagy erdészeti magültetvényekben lehet jelentősége.
Egy átlagos hobbikertben azonban ettől általában nem kell megijedni. A nyugati levéllábú poloska táplálkozása rendszerint nem veszélyezteti egy kerti fenyő egészségét vagy növekedését. Attól tehát, hogy ősszel találsz néhány példányt a ház körül, még nem kell permetezővel körbejárnod a tujákat és fenyőket.
Akkor miért az ablakomon ül, ha fenyőt eszik?
Azért, mert szeptember végén és ősszel már egészen más foglalkoztatja, mint nyáron. A kifejlett nyugati levéllábú poloskák telelnek át, ezért a hűvösebb idő közeledtével száraz, védett helyeket keresnek.
A természetben kéregrepedések és más búvóhelyek is megfelelhetnek nekik, településeken azonban az épületek rengeteg csábító lehetőséget kínálnak. Ablak- és ajtórések, redőnytokok, falrepedések, padlások és más védett zugok mind alkalmas telelőhelynek tűnhetnek.
Gyakran a napos, felmelegedő homlokzatokon jelennek meg először. Innen már csak néhány milliméteres rés választja el őket a lakás belsejétől.
Nem azért jön be, mert nálad akar elszaporodni
Ez fontos különbség. A lakásba behúzódó kifejlett példányok telelőhelyet keresnek, nem pedig új nemzedéket szeretnének nevelni a függöny mögött. Bent nem alakítanak ki fészket, nem rágják meg a bútorokat, és nem az élelmiszereinkből élnek.
Télen egy-egy melegebb, napos napon mégis előbújhatnak a rejtekhelyükről. Ilyenkor hirtelen megjelenhet egy nagy barna rovar az ablakon akkor is, ha odakint fagy van. Nem frissen érkezett: valószínűleg már ősszel beköltözött, csak a meleg ébresztette fel átmenetileg.
A jelenség ezért bosszantó lehet, de nem lakásfertőzés abban az értelemben, ahogyan például egy élelmiszer-kártevő vagy ágyi poloska elszaporodását elképzeljük.
Megcsíphet?
A nyugati levéllábú poloska nem vérszívó, és nem tekinti az embert táplálékforrásnak. Normális körülmények között nem támad bennünket, ezért az ablakon ülő példánytól nem kell tartani.
Ugyanakkor vadon élő rovart szükségtelen kézzel szorongatni. A legjobb megoldás itt is az, ha pohárral vagy befőttesüveggel ráborítunk, alácsúsztatunk egy papírlapot, majd kivisszük.
Igen, ő is tud kellemetlen szagot árasztani
Bár nem a címerespoloskák közé tartozik, a nyugati levéllábú poloska is rendelkezik illatmirigyekkel. Ha erősen megzavarjuk vagy összenyomjuk, jellegzetes, erős szagot bocsáthat ki.
Ezért az agyoncsapás az ablakon vagy függönyön nem feltétlenül a legjobb ötlet. Sokkal kellemesebb egyszerűen kitessékelni, mint utána azt találgatni, honnan jön az a furcsa szag a szobában.
Repülés közben ráadásul meglehetősen hangos zümmögést is produkálhat. A nagy test, a zúgó repülés és a poloskaszerű megjelenés együtt jóval félelmetesebbé teszi, mint amennyire veszélyes.
Amerikából érkezett, és gyorsan meghódította Európát
A nyugati levéllábú poloska eredetileg Észak-Amerika nyugati részén honos. A huszadik század során Észak-Amerikában jelentősen kiterjesztette elterjedési területét, majd az 1990-es évek végén Európában is megjelent.
Európában először 1999-ben, Olaszországban észlelték, ezt követően viszonylag gyorsan több országban felbukkant. Magyarországon az első ismert példányt 2004 októberében találták Keszthelyen, majd rövidesen az ország más pontjairól is előkerült.
Az őszi épületbe húzódás különösen segíti abban, hogy az ember is észrevegye. Sok idegenhonos rovar éveken át szinte láthatatlanul terjed, ezt a fajt azonban nehéz nem észrevenni, amikor egy majdnem kétcentis példány zúgva berepül a nappaliba.
Mit tegyél, ha sok próbál beköltözni?
A legjobb védekezés nem a permetezés, hanem a bejutási pontok megszüntetése. Ellenőrizd a szúnyoghálókat, az ablakok és ajtók körüli réseket, a redőnytokokat, valamint azokat a helyeket, ahol vezetékek vagy csövek lépnek be az épületbe.
Ezt érdemes még az őszi tömeges telelőhely-keresés előtt megtenni. Ha a rovar már bent van, egyenként össze lehet gyűjteni és eltávolítani. Nagyobb mennyiségnél porszívó is szóba jöhet, de számíts rá, hogy az illatanyag miatt a készülékben kellemetlen szag maradhat.
Lakótérben rovarölő szer rendszeres használatának általában nincs értelme csak azért, mert néhány telelő példány megjelent. A következő ősszel ugyanazon a résen újabbak jöhetnek be, vagyis az igazi megoldás a rés lezárása.
Le kell szedni a fenyőről?
Házikertben többnyire nem. Egy-két vagy akár több nyugati levéllábú poloska jelenléte önmagában nem indokol növényvédelmi kezelést, mert a kerti díszfenyők egészségében rendszerint nem okoznak érzékelhető károsodást.
Egészen más lehet a helyzet olyan termesztésben, ahol a fenyőmag mennyisége és csírázóképessége gazdasági értéket képvisel. A rovar ugyanis éppen a fejlődő magokat fogyasztja, ezért tömeges jelenléte a magtermést befolyásolhatja.
A hobbikertész számára azonban ősszel sokkal inkább lakótársi, mint növényvédelmi kérdést jelent.
Ne ítélj minden barna poloskát ugyanannak
Az utóbbi években a „poloska” szó sok kertész számára szinte automatikusan az ázsiai márványospoloskát vagy a zöld vándorpoloskát jelenti. Pedig Magyarországon rengeteg különböző poloskaalkatú rovar él, és az idegenhonos fajok között sem mindegyik ugyanazokat a növényeket károsítja.
A nyugati levéllábú poloska erre látványos példa. Nagy, barna, büdös lehet és ősszel a házba is beköltözne – vagyis első ránézésre minden megvan benne ahhoz, hogy a paradicsomot tönkretevő poloska következő változatának gondoljuk. Közben egészen más növénycsoporthoz kötődik.
Ha tehát szeptember végén egy hosszúkás barna rovar ül az ablakodon, előbb nézd meg a hátsó lábát. Az a furcsa levélszerű kiszélesedés könnyen elárulhatja, hogy ezúttal nem a paradicsomod után jött – egyszerűen csak úgy döntött, nálad szeretné átvészelni a telet.
Gyakori kérdések
Honnan ismerhető fel a nyugati levéllábú poloska?
Nagy, hosszúkás, barnás rovar. Hátsó lábszárán jellegzetes levélszerű kiszélesedés található, szárnyain pedig világos, szabálytalan cikcakkos harántvonal látható.
Ugyanaz, mint az ázsiai márványospoloska?
Nem. A márványospoloska zömökebb, pajzs alakú, és nincs levélszerű kiszélesedés a hátsó lábán. A két faj táplálkozása is jelentősen eltér.
Megeszi a paradicsomot és a paprikát?
Nem ezek a jellemző tápnövényei. A nyugati levéllábú poloska főként fenyők és más tűlevelűek fejlődő magjaiból, illetve tobozaiból táplálkozik.
Miért akar ősszel bejönni a lakásba?
A kifejlett példányok telelőhelyet keresnek. Az épületek száraz, védett rései megfelelő búvóhelyet kínálnak számukra.
Elszaporodik a lakásban?
Nem. A lakásba került példányok telelnek, és odabent nem alakítanak ki szaporodó állományt.
Veszélyes az emberre?
Nem vérszívó, és nem tekinti az embert tápláléknak. A lakásban elsősorban kellemetlen, zavaró vendég.
Miért nem érdemes agyonnyomni?
Megzavarva vagy összenyomva erős szagú váladékot bocsáthat ki. Egyszerűbb pohárral megfogni és kivinni.
Károsítja a kerti fenyőket?
A fejlődő magokat fogyasztja, de házikerti körülmények között általában nem okoz észrevehető károsodást a fák egészségében. Fenyőmagtermesztésben nagyobb jelentősége lehet.