Nyáron bosszúságot okoznak, ősszel idegesítőek, télen pedig… eltűnnek. Vagy mégsem? Aki kerttel él együtt, pontosan tudja, hogy a poloskák nem egyszerűen csak „eltűnnek” a hideg beálltával. Inkább stratégiai visszavonulót fújnak, és olyan helyeket keresnek, ahol átvészelhetik a telet anélkül, hogy egyetlen levélhez is hozzá kellene nyúlniuk.
A kert ilyenkor számukra nem étkező, hanem túlélőtábor.
A poloska nem fázik – csak spórol az energiával
A poloskák – köztük a jól ismert ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) – hidegvérű élőlények. Ez azt jelenti, hogy a testük hőmérséklete alkalmazkodik a környezethez, és amikor lehűl a levegő, az anyagcseréjük drasztikusan lelassul. Nem esznek, nem szaporodnak, nem mozognak sokat – egyszerűen „takarékra kapcsolnak”.
Ez az állapot a biológiában nyugalmi időszaknak számít, és kulcsszerepet játszik abban, hogy tavasszal újra tömegesen jelenjenek meg a kertben.
Hol bújnak meg a kertben?
A poloskák télen nem véletlenszerűen rejtőznek el. Olyan helyeket keresnek, ahol száraz, szélvédett és viszonylag állandó a hőmérséklet. A kertben tipikusan ilyen menedéknek számítanak a fakéreg alatti repedések, a farakások belseje, a komposzt szárazabb részei, a kerti tárolók rései, de még az el nem takarított avar is.
A természetes kert tehát számukra nemcsak élőhely, hanem téli bunker is.
És miért pont a ház?
Amikor ősszel hirtelen lehűl az idő, a poloskák ösztönösen világos, melegebb felületek felé indulnak. Ezért látjuk őket tömegesen napos falakon, ablakkereteken, redőnyökön. A ház számukra nem „lakás”, hanem egy túlméretezett szikla, amely nappal felmelegszik, éjszaka lassan hűl ki.
Ha találnak egy apró rést, bejutnak – és ott már nem a kert részeként, hanem véletlen lakótársként folytatják a telet.
Poloskás mítoszrombolás – amit sokan rosszul gondolnak
Sokan úgy érzik, hogy télen több a poloska, mint nyáron. Ez azonban inkább érzéki csalódás, mint valóság. Nyáron szétszórva élnek a kertben, a növényeken, ezért kevésbé feltűnők. Télen viszont összehúzódnak, egy-egy védett helyre koncentrálódnak – és ha ez épp a lakás falában vagy padlásán van, azonnal úgy tűnik, mintha „elleptek volna mindent”.
Az is gyakori tévhit, hogy a poloskák télen is aktívak és szaporodnak. Valójában ilyenkor nem esznek, nem raknak petét, és nem okoznak kárt a kertben. Ha néha mégis előmásznak egy enyhébb napon, az nem támadás, csak egy rosszul időzített ébresztőóra a természet részéről.
Jó hír a kertésznek
A télen megbúvó poloskák nem károsítják a növényeket, nem szívogatnak, nem raknak petét. A kert ilyenkor biztonságban van tőlük. A valódi kérdés nem az, hogy mit csinálnak télen, hanem az, hogyan és mikor indulnak újra tavasszal.
Ez az időszak viszont kiváló alkalom arra, hogy megértsük a viselkedésüket, és tudatosabban készüljünk a következő szezonra – anélkül, hogy pánikba esnénk minden zümmögő árnyéktól.
A folytatásban kiderül, mikor ébrednek fel, és mi az, amit a kertben tehetünk azért, hogy jövő nyáron kevesebb bosszúságot okozzanak.