Fehér tojások, színes nimfák.
A különböző poloskafajok az ország legtöbb pontján elárasztották a kerteket. Komoly ellenfél hiányában vígan eléldegélnek a melegebb hónapokban, ősszel pedig csak azt lesik szüntelen, melyik résen, nyitva hagyott ajtón-ablakon át tudnának besurranni a házba. Nem meglepő ezért, hogy nem sikerült belopniuk magukat a szívünkbe: a kerti növényekben tett káron túl ezért a gátlástalan nyomulásukért sem kedveljük őket.
A kifejlett rovart a legtöbben már gond nélkül felismerjük, de azt sokan még nem tudják, hogyan is néznek ki a fejletlen utódok. Nem árt, ha tudjuk, hogy amit egy-egy levél fonákán lelünk, az egy poloskatojás-telep, nem pedig valamilyen értékes, ritka állatfaj embriói.
A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) először 2002 környékén jelent meg nálunk, s úgy tűnik, annyira bejött neki az itteni éghajlat, hogy úgy döntött, egyelőre marad. A nőstény a fehér vagy sárga színű, hordó alakú tojásait a levelek fonákára rakja, azokat jó alaposan egymáshoz tapasztva.
A tojásokból kibújó lárvák:
A tojásokból kikelő lárvák ahogy nőnek, úgy változnak. Ötször vedlenek, s ennek során a színük és mintázatuk is folyamatosan alakul, míg végül egyszínű, világoszöld lesz a kifejlett rovar.
Vígan szaladgálnak, bár úgy tűnik, fogalmuk sincs, hová:
Itt már nagyobbak, ez a harmadik lárvaállapot:
Egyre híznak, színesednek:
Ezt a példányt már nem sok választja el attól, hogy kifejlett imágó legyen:
Teljesen kifejlődve, bezöldülve:
Kicsi, közepes, nagy: poloskák lepték el a mályvacserjét!
Az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) frissebb jövevény nálunk, elmondhatjuk, hogy lassan, de biztosan, a 2010-es évek közepére meghódította az országot.
U.S. Department of Agriculture
A nőstény itt is egy csomóba, a levelek fonákára rakja le világos petéit. A kikelő nimfák öt fázison mennek keresztül: ahogy nőnek, fejlődnek, úgy változik a színük, alakjuk és mintázatuk.
Kikelnek a tojásból:
Poloskabölcsi:
Tojások, nimfák, kifejlett példányok szőlőn:
