A japán erdeifenyő (Pinus densiflora) nem egyszerűen egy szép díszfa – inkább olyan, mint egy elegáns történelmi szereplő, aki tévedésből a kertedben kötött ki. Japánban évszázadok óta tisztelet övezi: festményeken, tusrajzokon, kertekben és templomok környékén jelenik meg mint az állhatatosság, a tisztaság és az idő múlása szelíd elfogadásának jelképe.
A vörös-narancsos kéreg nem díszítő hóbort: a japánok szerint a fa „napfénnyel átitatott” törzse az élő erő jelképe. A régi udvari kertekben ezt a fenyőt gyakran úgy ültették, hogy naplementében ragyogjon – márpedig ha egy növénynek külön napszakot választanak a bemutatására, ott biztosan kultusz van.
A Pinus densiflora ma is a japán kertek egyik alappillére. A bonsai-mesterek pedig nem véletlenül dolgoznak vele évszázadok óta: természetes, felhőszerű koronája olyan, mintha a fa eleve a bonsai-filozófia szellemében nőne.
Mitől ilyen ellenállhatatlanul karakteres a Pinus densiflora?
Ez a fa a keleti tájképek született főszereplője. Minden porcikája különleges: a vörös kérge, a könnyed tűcsomók, az íves ágak, amelyek lassan, mégis határozottan alakítják saját szoborszerű formájukat. Nem csoda, hogy évszázadok óta művészek, kertészek és szerzetesek kedvence.
A faiskolában található három különleges fajta pedig olyan, mintha a japán fenyők három karaktere élne egymás mellett.
Jane Kluis – a bonsai-lelkű, modern kertművész
Ez a fajta olyan, mintha egy bonsai-mester titokban minden ágát eltervezte volna. Alacsony, tömött, lassú növekedésű, és már fiatalon is olyan formát mutat, amit más fáknak évtizedek alatt sikerülne. Tökéletes sziklakertbe, előkertbe vagy modern minimalista kompozíciókba.
A japán kertekben az ehhez hasonló kompakt fenyők a „mikro-tájak” részei: azt a hatást keltik, mintha egy hegyoldal kicsinyített mása nőtt volna a kert szélére.
Oculus Draconis – a sárkányszem, amely történetet mesél
A neve nem véletlen: a tűlevelek világos-sárga sávjai úgy futnak végig a zölden, mintha apró, hosszúkás szemek néznének vissza ránk. Japánban az ilyen különleges mintázatú fenyőket gyakran tartották szerencsehozónak, a „védelmező erdő szellemének” földi alakjának.
A kertben nagyon látványos: szinte mágikus hatása van, mintha egy legendából lépett volna elő. Ahol megjelenik, ott mindig ő lesz a téma.
Tanyosho Compacta – a vöröskérgű szobor, amelyhez történetek tapadnak
A japán fenyők vörös kérgét a zen mesterei különösen nagy becsben tartották: úgy vélték, a vörös szín „a múlt fényét” hordozza. A Tanyosho Compacta törzse télen a hó fehér hátterén olyan drámai látványt nyújt, hogy a látogató garantáltan megáll előtte.
Kompakt, lassú növekedésű forma – ideális akkor, ha egyetlen, örök fókuszpontot szeretnél a kertben, amelyet nem kell évente újratervezni.
Hova ültesd, hogy a legszebb arcát mutassa?
A japán erdeifenyő a napfényben érzi jól magát – így mutatja meg a kérge vörös ragyogását. A jó vízáteresztés kulcsfontosságú, mert nem rajong a pangó vízért. Japánban gyakran kavicsos, sziklás talajra ültették, ahol gyökerei szellősen és biztonságban terjedhettek.
Sziklakertbe, előkertbe, japán hangulatú udvarba vagy modern letisztult kertekbe is tökéletes. Nem zöld háttérszereplő – ő a főszerep.
Gondozása – a kevesebb több
A Pinus densiflora gondozása szinte zen-gyakorlat: kevés beavatkozással több szépség marad meg.
- Világos helyen tartsd
- A talaj ne legyen vizenyős.
- Ha formázod, csak finoman tedd – ő maga is jó mester.
A bonsai-mesterek szerint „a vöröskérgű fenyőt nem alakítjuk, csak kísérjük a növekedésben”. Ezt érdemes megfogadni a kertben is.
Miért érdemes ültetni?
Mert kevés olyan növény van, amely egyszerre hoz kertbe eleganciát, kultúrtörténetet és látványos egzotikummal kevert nyugalmat. A japán erdeifenyő nem csupán dísz – karakter, történet és élő műalkotás.
Ha valaki azt mondja, a kertje unalmas, egy Pinus densiflora után újra kell gondolnia.