Aki komposztál, az nyert ügyet szeretne: tökéletes talajjavítót termelni a kertjében, hulladékból. De nyáron a legjobb szándék is visszaüthet, mert a hőmérséklet néha nemcsak emelkedik, hanem egészen elfajul. Ha a komposztkupac túlmelegszik vagy kiszárad, annak kellemetlen szag és környékbeli panaszok áradata lehet a vége.
Kell a meleg, de nem mindegy, mennyi!
A hő értékes szövetséges: segít lebontani a szerves anyagokat, megöli a káros csírákat és gyommagokat. De ha a hőmérséklet túl magasra szökik (60-70 °C fölé), a hasznos mikroorganizmusok is elpusztulhatnak, és leáll a folyamat. Ekkor jönnek létre a kellemetlen szagok, a feketedő, rohadó részek és a lusta kupac.
Szárazon nem megy!
Nyáron a tűző napon hagyott komposzt gyorsan ki is száradhat. A nedvesség viszont kulcsfontosságú a bomláshoz. Ha maroknyi komposztot összeszorítva nem esik szét, de nem is csepeg, akkor jó az állaga. Ha porzik, akkor locsolni kell, ha tocsog, akkor pedig lazítani.
Hogyan előzzük meg a nyári katasztrófát?
- Ne hagyjuk a kupacot teljesen kitéve a napnak: egy kis árnyékolás vagy szellős takarás csodákra képes.
- Időnként forgassuk át, hogy ne csak a közepe dolgozzon.
- Ellenőrizzük a nedvességet, ha kell, locsoljunk – de ésszel!
- Ne vigyük túlzásba a zöld anyagot (pl. fűnyesedék), mert ez gyorsan felforrósodik. Adjunk hozzá barna anyagot is (apróra tört gally, szalma, száraz lomb).
Ha baj van, mit tehetünk?
Ha már érezzük a szagot vagy rohadni kezd a kupac, azonnal keverjük át! Lazítsuk, adjunk hozzá barna anyagot és szellőztessük át. Ne hagyjuk pangani a belsejét! A túl nedves komposzt lassú érésű és büdös, de egy kis odafigyeléssel megmenthető.
A komposzt is nyaralni szeretne
A nyári komposztkaland kulcsa a figyelem. Egy kis gondoskodással a kupac nem forr fel, nem rohad be, hanem csendben dolgozik tovább – hogy ősszel olyan komposztot kapjunk, amibe büszkén törhetjük bele az ásót.