Hazánkban védett.
A kék szamárkenyér (Echinops ritro subsp. ruthenicus) a fészkesvirágzatúak közé tartozik, nem összetévesztendő a kék iringóval, amely viszont az ernyősvirágzatúak rendjének tagja.
A Közép- és Kelet-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában őshonos szamárkenyér jól tűri a szárazságot, köves-sziklás talajokat is. Hazánkban is megtaláljuk vadon, például a Gödöllői-dombságban, a Bakonyban vagy a Tiszántúlon. Védett, eszmei értéke 10 000 Ft.
Könnyen termeszthető szárazabb vagy átlagos talajon, nem érzékeny a közegre. Tápanyagban gazdag talajba viszont ne ültessük. Legjobban napos helyen érzi magát, kevés törődéssel is beéri.
A nemzetség neve a görög ’echinos’ szóból származik, ami sünt, az ’ops’ szócska pedig megjelenést jelent, mindez a virágfejek sündisznóhoz hasonlatos kinézetére utal.
Feltűnő, dekoratív, jellegzetes évelő, amely akár 80-100 cm magasra is megnőhet. Levelei 2-3-szorosan szárnyasan szeldeltek, a cimpákon erős tüskékkel, felül kopaszok, alul sűrűn, fehéren molyhosak.
Virágzata golflabdányi, 3-4 cm átmérőjű átmérőjű, gömb alakú, acélkék fejecske, amelyben csak csöves, 5 szálas cimpára hasadó virágok találhatók, közülük mindegyik saját fészekörvvel rendelkezik. Június-október között nyílnak, a kék virágok vonzzák a lepkéket. Szárítva vagy vágott virágként is szépen mutatnak. A magasabbra növő példányok támasztékot igényelnek. A kék szamárkenyérnek nincs jelentős ismert kártevője, kórokozója. Napos szegélyekre, vidékies hangulatú kertekbe ültessük.
