A méteresnél is nagyobbra növő, napsárga virágú szeklice különleges képességgel bír: a sáfrányhoz hasonlóan megfesti az ételeket.
Mire való a sáfrányos szeklice? Jószerivel ugyanarra, mint az évezredek óta termelt és használt sáfrány (Crocus sativus): élelmiszerek festésére és étolaj nyerésére.
A sáfrányos szeklice (szaflór) fehér magját április elején kell a kert napos helyére elvetni. Minthogy a szúrós levelű növény 100-150 cm magasságot is elér, ezért térválasztóként is jó szolgálatot tesz.
Sárga fészekvirágzatát július-augusztusban nyitja. Ekkor kell a szirmokat a virágból kicsipegetni és óvatosan megszárítani. A virágok egy részét hagyja megérni részben azért, hogy a következő évben is legyen vetőmagja, részben pedig (nagyobb mennyiség esetén) olajütés céljából.
A szeklice a szár végén hozza tüskés-fészkes, narancssárga virágait. Az utóbbi években a sáfrányos szeklice száraz termése a virágkötők kedvelt nyersanyaga lett, téli csokrokba és egyéb kompozíciókba szívesen használják. A sáfrányos szeklice napsárga szirmai a húslevesnek, a tésztaféléknek, a bornak és a vajnak szép, sárga színt kölcsönöznek.
