A kamilla szárított virágait szinte mindenki használja időnként, például tea formájában. Gyűjthetjük a szabadban, de a kertben is termeszthetjük, magvetéssel vagy palántázással. A hobbikert.hu bemutatja, hogyan fogjunk hozzá.
A kamilla (más néven orvosi székfű) kellemes látványt nyújt a kertben. Ez a jellegzetes illatú, kedves gyógynövény azonban nem csak a megjelenése miatt vonzó: rendkívül hasznos is. A belőle főzött tea gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik: gyulladáscsökkentő, antiszeptikus, görcsoldó, izzasztó, emésztést serkentő, szélhajtó hatású. Sokan stresszűző, idegnyugtató hatásáért becsülik nagyra a házi kamillateát.
Külsőleg a kamillás inhalálás (gőzölés) enyhíti a kínzó köhögést és a makacs légúti fertőzések tüneteit. A népi gyógyászat már évszázadok óta alkalmazza szemborogatóként, valamint kisebb sebek kezelésére. A kozmetikai ipar bőr- és hajápoló szerek készítéséhez használja.
A kamilla termesztése
Az egynyári kamillát ősszel vethetjük magról (fény kell a csírázáshoz) vagy tavasszal ültethetjük előnevelt, előtermesztett palántaként. Sok esetben ez utóbbi az egyszerűbb és biztosabb, eredményesebb.
A növény a mérsékelt övben mindenütt elterjedt. Meleg- és fényigényes. Szárazságtűrő, így csak hosszan tartó szárazság idején szükséges öntözni.
Nem igényel rendkívüli gondozást. Tápanyagigénye sem nagy: a legtöbb gyógynövényhez hasonlóan akkor fejlődik a legjobban, ha nem visszük túlzásba pl. a trágyázást. A túl sok műtrágya ugyanis megnyúlt, gyenge lombozatú és kevés virágú növényt eredményez. A veteményeskertbe ültetve távol tart a zöldségektől számos kártevőt.
A virágokat teljes nyíláskor szedjük, és sötét, jól szellőző helyen szárítsuk.
