A lombkoronából az ajtó fölé.
A karácsonyi dekorációhoz most már nálunk is hozzátartozik a fagyöngy, de az angolszász területeken és Skandináviában sokkal régebbi hagyományokat ápolnak a növénnyel kapcsolatban. Gyakran láthatjuk filmekben is, hogy az ajtó fölé akasztva különleges jelentéssel bír: akik alatta váltanak csókot, azok szerelme örökké tart.
December 5-ét a fagyöngy napjaként is számontartják. A szantálfafélék közé tartozó félparazitát a hagyományok szerint úgy kellett levágni a fáról, hogy nem érinthette a földet és legkorábban csak február 2-án, a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján volt szabad kidobni. De a néphit szerint legjobb volt egész évben felfüggesztve hagyni, mert megvédte a házat a tűztől és a villámlástól. A növény az ég és föld között nő, ezért mindig is övezte egyféle misztikum.
A félparazita a növény a fák koronájában él (leggyakrabban akác, kőris, fűz, juhar, hárs, almafán), a legismertebb a fehér bogyókkal rendelkező faja. A feljegyzések szerint már a kelták is ismerték, gyógyszert készítettek belőle az állatok termékenységének javítására, ezenkívül kiváló kígyóméreg elleni antidótum volt. Napjainkban is alkalmazzák, például vérnyomáscsökkentő készítményekben, immunrendszer erősítésére, de a kozmetikai ipar alapanyagaként is.
Régi magyar füvészkönyvekben megtalálható népi elnevezései: gyöngybuckó, enyvbogyó, gyöngyös madárlép. Németül bábaseprő, boszorkányláb a neve.
Enyves, ragadós bogyóját a madarak terjesztik, ahhoz, hogy a magvak kicsírázzanak fontos, hogy a madarak megegyék a bogyókat. A csőrüket aztán a faághoz dörzsölik, hogy megpróbáljanak megszabadulni a ragacsos maradéktól – ezzel odaragasztják a magot a fa ágához. A fagyöngy szabályos gömbjei leginkább a lombhullás után válnak láthatóvá.
A fagyöngy virágai tél végén nyílnak. A fehér bogyók nyáron fejlődnek ki és a következő télre érnek meg. A fagyöngy magas proteintartalmú bogyója és levele állatok értékes tápláléka. Sok madárfaj táplálkozik fagyönggyel és használja a fészke elkészítésére is. Bizonyos pillangók a fagyöngyre rakják petéiket, majd azok a nektárjából táplálkoznak. A fagyöngy a méhek nektárforrása is.
A kereszténység előtti időkben a termékenység és a férfiasság jelképe volt. A görög mitológiában Hermész Hádész kapuját fagyöngy ágával nyitotta meg. A druidák rituáléik során arany sarlóval vágták le a fagyöngyöt, a bogyók húsát varázslásra használták. Óvatosan kellett bánni a nedűvel, mert a földre csöppent fagyöngy leve elveszítette varázserejét.
Az igazi népszerűségét egy skandináv legendának köszönheti. Eszerint amikor Friggnek, a házasság istennőjének, és Odennak, minden istenek atyjának gyermeke született, jelzést kaptak, hogy valaki megpróbál majd az ifjú Balder életére törni. Anyja mindennél jobban féltette, így minden élőlényből és élettelen tárgyból kicsikarta az ígéretet, hogy nem bántják gyermekét. Elfeledkezett azonban valamiről: az ártalmatlannak tűnő és még túl fiatal fagyöngyről. Az állandóan renitenskedő Loke rájött a hibára, és maga mellé állította a növényt. Egy délután, az istenek unaloműzésként gerelyt dobáltak, a sérthetetlen Balder volt a célpont. Amikor Hod került sorra, Loke egy fagyöngyből készített dárdát nyomott a kezébe. A dárda áthatolt Balder testén, és megölte őt. Az istenek megengedték, hogy Frigg azt tegyen a fagyönggyel, amit szeretne. Miközben Frigg könnye ráhullott a növényre, valaki csókot lehelt arcára, s apró, fehér bogyókká váltak a könnyek. Ekkor Frigg azt kívánta, hogy a fagyöngy többé ne árthasson senkinek; aki alá áll, kapjon lehetőséget a szeretetre és a megbocsátásra.