A tél közeledtével különösen fontos szerepet kapnak a hagyományaink és azok az ősi hiedelmek, amelyek összekötnek minket elődeinkkel.
November 25-e, Szent Katalin napja is ilyen különleges nap, amely nemcsak a tél kezdetének jóslásával, hanem a házasságra vágyó fiatal lányok reményeivel is összefonódik. Nézzük meg, milyen hiedelmek és szokások kapcsolódtak ehhez a jeles naphoz, amely generációk óta él a magyar népi hagyományokban.
Szent Katalin a IV. században élt, hitéért mártírhalált halt. A házasságra vágyó lányok védőszentje, vértanúságának az eszköze, a kerék miatt a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok tisztelték. Napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak.
A lányok gyakran tettek kísérletet arra, hogy megtudják, hamarosan férjhez mennek-e. A vízbe tett gyümölcság, ha kizöldül karácsonyig, a lány közeli férjhez menetelét jósolja. Az ágat katalinágnak, katalingallynak nevezik. Ezt a hagyományt a mai napig sok helyen éltetik, hiszen az adventi időszakban különösen fontossá válik az a vágy, hogy megtudjuk, mit tartogat a jövő.
Számos vidéken dologtiltó napnak számít a Katalin. Nem sütnek kenyeret, nem őrölnek a malmok, nem szántanak. A népi bölcsességek szerint Katalin napja előrevetíti a téli időjárást: "Ha Katalin kopog, a Karácsony locsog." A régi öregek szerint: amilyen Katalin napja, olyan lesz a január, amilyen a következő nap, olyan lesz a február.
Katalin napja más szokásokat és babonákat is magában foglal. Az éjfélkori kérések vagy az álmok különösen fontosnak számítottak ezen az éjjelen. A nők sokszor azt remélték, hogy álmaikban meglátják leendő férjük arcképét. Ezen felül, a fiatal lányok gyakran imádkoztak Szent Katalinhoz, hogy segítse őket megtalálni a párjukat.
Az ilyen hagyományok és szokások ma már ritkábban jelennek meg a mindennapokban, de a magyar néphagyomány részeként történetük és jelentésük továbbra is fennmarad. Katalin napja egy lehetőséget nyújtanék arra, hogy emlékezzünk ezekre a népi szokásokra, és megéljük azt a reményt, amit őseink is átéreztek.
