A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött, annak nyáját ellenőrizni.
A jószágtartó gazdák és pásztorok védőszentjükként tisztelték. Ha állatvész ütött ki, azt mondták Vendel viszi az állatokat. Éppen ezért az állattenyésztő gazdák kedveznek az állatoknak, hogy kiengeszteljék Vendel haragját: nem fogják be, nem dolgoztatják e napon az állatokat, hadd ünnepeljenek ők is. Régen még vásárra sem hajtották a jószágokat e napon.
Sokfelé búcsúnapként is szolgált. Szobrokat állítottak számára. A templomból körmenettel vonultak Szent Vendel szobrához, melyeken pásztoröltözetben ábrázolják, lábánál kutyával és báránnyal. Vallási egyesületeket hoztak létre a juhtartó gazdák. A pásztorok ünnepe, mulatozásuk napja volt.
Szent Vendelt elsõsorban a Dunántúlon és a Jászságban tisztelték. Nagykátán a hagyomány szerint: "Vendelke a juhászok pártfogója, õrzi a határt." A falu szélén vagy a legelõk közelében állították fel a szobrát. Vendel a pásztorok ünnepe a Csallóközben is. Dudaszó mellett mulatoztak ezen a napon. A Hortobágy vidékén a pásztorcsaládokban gyakori volt a Vendel név.
