Október 4. régen jóval többet jelentett egy őszi névnapnál. Sokfelé ezen a napon kezdődött a búza vetése, máshol a szüret egyik fontos határnapjaként tartották számon, közben pedig Assisi Szent Ferencre, a természet és az állatok szeretetéről ismert szentre emlékeztek.
A kalendárium ezért ezen a napon különös módon kapcsolta össze a földet, a vetést, a szőlőt, az állatokat és a hitet. A gazda vetőmaggal indult a földre, a szőlőhegyeken már javában készültek a szüretre, a háznál pedig még a kenyérsütésre és a kotlós alá tett tojásokra is külön szabályok vonatkoztak.
Miért nevezték Búzavető Ferencnek?
A Dunántúlon és az Alföldön sok helyen október 4-ét tekintették a búzavetés hagyományos kezdőnapjának. Innen ered a Búzavető Ferenc elnevezés is.
A régi paraszti gazdálkodásban természetesen nem egyetlen naptári nap döntötte el, mikor került a mag a földbe. Számított az időjárás, a talaj állapota, a korábbi termény betakarítása és az is, mennyire haladtak a gazdaság egyéb őszi munkáival. A jeles napok mégis fontos támpontot adtak az év rendjében.
A búza őszi vetése különösen nagy jelentőségű munka volt. A következő évi kenyér sorsa részben ezen múlott, ezért a vetéshez számos szokás, óvatossági szabály és mágikusnak tartott cselekedet kapcsolódott.
Nem egyszerűen magot szórtak a földbe: a vetés a jövő évi termésbe vetett reményt jelentette.
Vetés napján nem sütöttek kenyeret
Az eredeti népi hagyomány szerint Ferenc napján, amikor a búzavetés megkezdődött, egyes vidékeken nem sütöttek kenyeret. Úgy vélték, hogy ezzel elősegíthetik a frissen elvetett gabona jó termését.
Mai szemmel furcsának tűnhet, hogy a kemencében sülő kenyér és a földbe kerülő búzamag között kapcsolatot feltételeztek. A hagyomány logikája azonban jól érthető: a kenyér volt a búzatermesztés végső eredménye, ezért a vetés napján különös tisztelet övezte mindazt, ami a gabonához kapcsolódott.
A mindennapi kenyér sokáig szó szerint a család biztonságát jelentette. Egy rossz gabonaév nem pusztán kisebb termést, hanem komoly megélhetési gondot is okozhatott.
Így érthető, hogy a vetés köré nemcsak mezőgazdasági tapasztalat, hanem számos hiedelem is épült.
Még a kotlós fészkébe is került egy ág
Október elején nemcsak a földeken figyeltek a szerencsére. Az eredeti hagyomány szerint ha Ferenc napján még kotlóst ültettek a tojásokra, nyírfaágat tettek a tyúk fészkébe.
A hiedelem szerint ez megvédte a kikelő csibéket a gonosz hatalmától.
Az efféle szokásokat ma már természetesen nem gyakorlati állattartási tanácsként, hanem néprajzi érdekességként érdemes olvasni. Jól mutatják azonban, mennyire sérülékenynek érezte a régi ember mindazt, amiből az élet és a jövő évi megélhetés származott.
Mag, tojás, újszülött állat – mind valami új kezdetét jelentette, ezért különösen sok védelmező hiedelem kapcsolódott hozzájuk.
Ki volt Assisi Szent Ferenc?
Assisi Szent Ferenc 1181 vagy 1182 körül született az itáliai Assisiben, jómódú kereskedőcsaládban. Fiatalon korántsem azt az életet élte, amelyről később ismertté vált: jólét, szórakozás és lovagi álmok jellemezték.
Életében azonban fokozatosan gyökeres fordulat következett be. Egy súlyos betegség, majd későbbi lelki élményei hatására lemondott korábbi életformájáról, és egyre inkább a szegények, betegek és kirekesztettek felé fordult.
Lemondott vagyonáról, egyszerű életet választott, prédikált és közösséget szervezett maga köré. Ebből nőtt ki később a ferences rend.
A szegénységet Ferenc nem nélkülözésként, hanem tudatos életformaként értelmezte. Úgy gondolta, hogy az embernek nem uralkodnia kell a világon, hanem testvérként kell viszonyulnia más emberekhez és az egész teremtett világhoz.
A természet nem háttér volt számára
Assisi Szent Ferenc alakját ma különösen gyakran kapcsoljuk a természethez. Ennek egyik legismertebb oka a Naphimnusz, amelyben testvérként és nővérként szólítja meg a Napot, a Holdat, a szelet, a vizet, a tüzet és a földet.
A természet ebben a szemléletben nem pusztán erőforrás vagy díszlet, hanem az emberrel együtt ugyanannak a világnak a része.
A későbbi legendák tovább erősítették ezt a képet. Ferenc alakjához madaraknak tartott prédikáció, megszelídített farkas és más állattörténetek is kapcsolódtak.
Hogy ezek közül melyik mennyire tekinthető történeti eseménynek, az már más kérdés. A Ferenc körül kialakult hagyomány mindenesetre évszázadokon keresztül azt az üzenetet őrizte, hogy az állatokkal és a természettel szembeni kímélet és tisztelet erkölcsi érték.
Október 4. az Állatok Világnapja is
Nem véletlen, hogy október 4-én tartják az Állatok Világnapját is. A dátum Assisi Szent Ferenc ünnepéhez kapcsolódik, akit a hagyomány az állatok és a természet védőszentjeként tisztel.
Egy apró történeti pontosítás azonban fontos. Ferenc 1226. október 3-án halt meg, liturgikus emléknapja viszont október 4. Így az Állatok Világnapja az ünnepnapjához, nem szó szerint halála napjához kötődik.
Ma ez a nap már jóval túlmutat vallási eredetén. Világszerte az állatvédelemre, a felelős állattartásra, a természetes élőhelyek megőrzésére és az ember mellett élő állatok jólétére is felhívja a figyelmet.
A kert pedig mindehhez közelebb van, mint elsőre gondolnánk.
A kertünk is állatok otthona
Egy kert soha nem kizárólag növényekből áll. Madarak, sünök, gyíkok, békák, pókok, méhek, lepkék, bogarak és számtalan alig látható élőlény használja táplálkozó-, búvó- vagy szaporodóhelyként.
Október elején különösen fontos, hogyan kezdjük meg az őszi „rendrakást”.
Ha minden lehullott levelet összeszedünk, minden száraz virágszárat azonnal levágunk, minden talajfelületet csupaszon hagyunk, akkor sok állat telelőhelyét is eltüntetjük.
Az egészséges avar egy része maradhat a bokrok alatt, a száraz magfejek táplálékot adhatnak a madaraknak, az üreges növényi szárak pedig apró rovaroknak biztosíthatnak menedéket.
Az állatbarát kert ősszel nem feltétlenül makulátlanul rendezett.
Szent Ferenc napja a szüretben is határpont volt
A néphagyományban október 4. nemcsak a búzavetéshez, hanem a szürethez is kötődött. Több vidéken Assisi Szent Ferenc emléknapját a szüret kezdetének egyik hagyományos időpontjaként tartották számon.
Az eredeti kalendáriumi cikk szerint a szőlőhegyen már előző nap kanászostorral durrogtattak, hogy elűzzék a gonosz szellemeket.
A szokás ma különösnek hat, de ugyanabba a gondolatvilágba illeszkedik, mint sok más szüreti hagyomány. Az egész évi munka eredménye ott függött a tőkéken, ezért a termést minden elképzelhető veszélytől igyekeztek megóvni.
A nagy zajkeltésnek egyébként több népi ünnepben is volt rontásűző szerepe. A hanggal jelképesen megtisztították vagy megvédték azt a területet, amelyhez az adott szokás kapcsolódott.
Ma már nem a névnap dönti el a szüretet
A modern szőlészetben természetesen nem október 4. mondja meg, mikor kerülhet a fürt a puttonyba.
A szüret időpontját a szőlőfajta, az évjárat időjárása, a termőhely, a bogyók cukor- és savtartalma, egészségi állapota és természetesen az is meghatározza, milyen bort szeretnének készíteni belőlük.
Egyes korai fajtákat már hetekkel korábban leszüretelnek, míg más szőlők októberben vagy akár még később érnek el a kívánt állapotba.
A régi szüreti határnapok ezért nem mai termesztési előírások, hanem egy olyan világ emlékei, amelyben a munkafolyamatokat jeles napok segítségével rendezték el az év során.
A búzavetés ma sem naptárkérdés
Ugyanez igaz a Búzavető Ferenc elnevezés másik felére is.
Az őszi búza vetésének megfelelő időpontja ma termőhelytől, fajtától, talajállapottól és időjárástól függ. A cél, hogy a növény a tél beállta előtt megfelelően megerősödjön, de ne fejlődjön túlzottan.
Egy családi kertben természetesen ritkán vetünk búzát nagyobb területen, de a történet mégis emlékeztet valamire: az ősz nem csupán a betakarítás évszaka.
Ez egyben a vetés és az újrakezdés ideje is.
A kert egyik részéből kivisszük az idei termést, egy másik részébe már a következő év növénye kerül.
Október elején még sok mindent vethetünk és ültethetünk
A konyhakertben még kerülhet földbe például őszi fokhagyma és dughagyma, bizonyos körülmények között áttelelő spenót vagy más hidegtűrő levélzöldség is.
A díszkertben folytatódhat a nárciszok, krókuszok, jácintok és más tavaszi virághagymák ültetése. A tulipánokkal még várhatunk is valamennyit, hiszen azok gyakran később kerülnek földbe.
A konténeres fák és cserjék telepítésére szintén alkalmas lehet az ősz. A talaj még őrzi a nyár melegének egy részét, miközben a hűvösebb levegő miatt kisebb a párologtatás.
A frissen telepített növényeket azonban ilyenkor is be kell öntözni. Az őszi idő önmagában nem jelenti azt, hogy a gyökérlabda biztosan elegendő nedvességhez jut.
A madarakra is érdemes figyelni
Assisi Szent Ferenc ábrázolásain gyakran jelennek meg madarak, és október elején a valódi kertben is feltűnően megváltozik a madárvilág.
A költési időszak már lezárult, sok vonuló faj úton van dél felé, más madarak pedig lassan közelebb húzódnak az emberi településekhez.
Madáretetéssel azonban még nem szükséges automatikusan október elején kezdeni. Enyhe időben a természetes táplálék még bőséges lehet.
Sokat segíthet viszont, ha meghagyunk termést érlelt virágfejeket, bogyós cserjéket és olyan növényi részeket, amelyeken természetes táplálékot találhatnak.
Egy sekély, tiszta vizet tartalmazó madáritató ősszel is hasznos maradhat.
A sün számára az avarkupac nem rendetlenség
Az októberi kert egyik legfontosabb állatvédelmi szabálya talán az, hogy ne nyúljunk vakon egy avar- vagy gallyrakásba.
A sünök ilyenkor telelőhelyet keresnek, és előszeretettel húzódnak levelek, ágak, komposzthalmok vagy farakások közé.
Ha a kert egyik nyugodtabb sarkában hagyunk egy természetesebb avarréteget, az sokkal értékesebb búvóhely lehet, mint egy mesterségesen teljesen megtisztított terület.
Különösen fontos az óvatosság akkor, ha egy levél- vagy gallyrakást elégetnénk. Mozgassuk át előtte, és győződjünk meg arról, hogy nincs benne állat.
A kertész számára rendrakás, egy sünnek viszont akár az egész téli otthona lehet.
Ne feledkezzünk meg a hasznos rovarokról sem
A rovarvilág ősszel kevésbé látványos, de ettől még nem tűnik el.
Sok faj kifejlett állatként, lárvaként, bábbal vagy petével telel át a kertben. Ehhez avarra, kéregrepedésekre, üreges szárakra vagy más apró búvóhelyekre van szükségük.
Ezért nem feltétlenül jó ötlet minden évelőt egyszerre tövig visszavágni.
Az egészséges, stabil növényi szárak egy része tavaszig is maradhat. Akkor, amikor újra megindul az élet a kertben, fokozatosan eltávolíthatjuk őket.
A természetközeli kertészkedés egyik legfontosabb felismerése éppen az, hogy a kert télen sem üres.
Mit csinálj ma a kertben?
Október 4-én már érdemes rendszeresen figyelni az éjszakai minimum-hőmérsékleteket. A fagyérzékeny dézsás növények teleltetőhelyét készítsük elő, és ha hideg éjszakát jeleznek, ne hagyjuk az utolsó pillanatra a beköltöztetésüket.
Folytathatjuk a hagymások és az őszi fokhagyma ültetését, átnézhetjük a tárolásra szánt almát, körtét és tököt, és összegyűjthetjük a beteg növényi maradványokat.
Az egészséges lombot viszont nem kell automatikusan zsákba tenni. Komposztálhatjuk, lombföld készülhet belőle, vagy használhatjuk a bokrok alatti talaj takarására.
És ha ma kimegyünk a kertbe, talán érdemes néhány percig nem dolgozni, csak körülnézni. Hány állat használja ugyanazt a területet, amelyet mi egyszerűen „a kertünknek” nevezünk?
Vetés, szüret és gondoskodás egyetlen napon
Október 4. különösen gazdag napja a régi kalendáriumnak. Egyik oldalon ott van a búzavetés, vagyis a következő év termésének kezdete. A másikon a szüret, amely az idei munka eredményét zárja le.
Közben Assisi Szent Ferenc története az állatokra és az egész körülöttünk élő világra irányítja a figyelmet.
Talán éppen ettől érdekes ma is Búzavető Ferenc napja. Megmutatja, hogy a régi paraszti világban a vetés, a betakarítás, az állattartás és a természet megfigyelése nem különálló tevékenységek voltak.
Egyetlen rendszer részei voltak.
A mai kert ugyan kisebb lehet, és egészen más eszközökkel dolgozunk benne, de ez a kapcsolat nem változott meg teljesen. Amit most elültetünk, amit meghagyunk télire, és ahogyan a kertben élő állatokkal bánunk, mind hatással lesz arra, milyen élet fogad bennünket jövő tavasszal.
