Október 9-én Dénes napját tartjuk, és a régi paraszti kalendáriumban ez korántsem volt jelentéktelen őszi névnap. A szőlőtermő vidékeken javában tartott vagy éppen a végéhez közeledett a szüret, a must már dolgozott a pincékben, és minden tiszta, száraz nap kincset ért. Közben egyre többet beszéltek arról is, milyen tél várható.
A népi kalendárium ezért különös figyelemmel fordult ezen a napon az ég és a szél felé. Északról fúj vagy nyugatról? Tiszta az ég vagy felhők úsznak rajta? Fényesen ragyognak-e éjszaka a csillagok? Ezekből a jelekből próbálták kifürkészni a következő évszakot.
Nem véletlen, hogy a napot egyes kalendáriumi hagyományok Szüretelő Dénesként emlegetik. A Dénes név ráadásul már önmagában is érdekes kapcsolatot teremt a szőlő és a bor világával.
Dénes és Dionüszosz – tényleg van kapcsolat
A Dénes férfinév görög eredetű. A Dionüsziosz névből alakult ki, amelynek jelentése nagyjából „Dionüszoszhoz tartozó”, „Dionüszosznak szentelt”.
Dionüszosz a görög mitológiában a szőlő, a bor, a mámor és az ünneplés istene volt. Így bár a keresztény Dénes-nap természetesen nem egy ókori boristen ünnepe, a név eredete különösen érdekes egy olyan napon, amely éppen a szüret időszakára esik.
A régi ember számára pedig a szüret soha nem csupán mezőgazdasági munka volt. Egyszerre jelentett betakarítást, közösségi eseményt és ünnepet – vagyis éppen azt a világot, amelyhez a bor ősidők óta kapcsolódott.
Ki volt Párizsi Szent Dénes?
Október 9. egyházi hagyományában Párizsi Szent Dénes püspökre és vértanútársaira emlékeznek. Dénest a hagyomány Párizs első püspökeként és Franciaország egyik legismertebb korai szentjeként tartja számon.
Vértanúhalált halt, a hagyomány szerint lefejezték. Emiatt a középkori művészet egyik legkülönösebb szentábrázolása kapcsolódik hozzá: gyakran saját levágott fejét tartja a kezében.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint ünnepe a középkori magyar liturgikus hagyományban is ismert volt, és népi kalendáriumunkban október 9. kifejezetten télrámutató napként szerepelt.
A szent és a szüret közötti kapcsolat tehát elsősorban a naptári időpontból és a magyar népi hagyományból alakult ki.
Szüretelő Dénes megmutatta a telet
A régi embernek nem állt rendelkezésére többnapos meteorológiai előrejelzés, ezért különösen fontosak voltak a természetből kiolvasott jelek. Dénes napjához több ilyen téljósló megfigyelés kapcsolódott.
A népi kalendárium szerint:
Ha északról fú a szél, tiszta az ég, és fényesen ragyognak a csillagok, kemény, hideg tél várható.
Ha pedig nyugat felől érkezik a szél, és enyhén felhős az ég, akkor enyhe télre, korai tavaszra és bő következő évi termésre számítottak.
Egy régi kalendáriumi összefoglaló verses formában is megőrizte ugyanezt a gondolatot: az északi szél hideg telet, a nyugati enyhébb időt ígért, a felhős ég pedig következő évi bőséget jelzett.
Ma már természetesen tudjuk, hogy egyetlen októberi nap széliránya vagy felhőzete nem alkalmas a teljes tél előrejelzésére. A mondások mégis pontosan mutatják, mennyire figyelmesen követték elődeink az időjárást.
Miért éppen a szélből próbáltak jósolni?
A szél iránya valóban sokat elárulhat az aktuális időjárási helyzetről. Magyarországon egy északi, északkeleti légáramlás gyakran hűvösebb levegőt hoz, míg a nyugatias szelek egészen más légtömegeket érkeztethetnek.
Ebből azonban még nem következik, hogy ugyanilyen lesz az egész tél.
A népi megfigyelések inkább sok nemzedék tapasztalatainak, emlékeinek és hiedelmeinek keverékét jelentik. Bizonyos összefüggések mögött valódi időjárási tapasztalat állhat, a hónapokkal későbbi jóslat viszont már sokkal bizonytalanabb.
A szokás legértékesebb része talán ma is az, hogy megtanít figyelni. Október 9-én nézzük meg, honnan fúj a szél, milyen az ég, és este ragyognak-e a csillagok – aztán a téli kabát vastagságáról inkább később döntsünk.
Dénes napja a szüret időszakába esett
Október eleje több magyar borvidéken hagyományosan a szüret fontos időszaka volt. A 2013-as Magyar Népies Kalendárium Dénes napját kifejezetten a kunsági és jászsági szőlőszüret idejéhez kapcsolja, és az aszalást, valamint a mustkészítést is megemlíti.
Más tájakon más napokhoz igazodott a szüret kezdete vagy vége. A szőlő érési ideje ugyanis mindig függött a termőhelytől, a fajtától és természetesen az adott év időjárásától.
Ezért Dénes napját sem szabad úgy elképzelni, mintha október 9-én egész Magyarország egyszerre indult volna puttonnyal a szőlőhegyre.
A jeles nap inkább naptári tájékozódási pont volt egy olyan időszakban, amikor a magyar vidék jelentős részén valóban a szüret körül forgott az élet.
Amikor egy egész közösség szüretelt
A szüret régen aligha volt magányos munka. Rokonság, szomszédok, béresek és meghívott segítők dolgozhattak együtt, hiszen az érett szőlőt megfelelő időjárás esetén gyorsan kellett betakarítani.
A munkát pedig mulatság követte.
A szüreti felvonulások legismertebb szereplői közé tartozott a szüreti bíró és bíróné, valamint a csőszlegények és csőszleányok. A csőszök eredeti feladata nagyon is gyakorlati volt: a szőlőt és a termést őrizték. A későbbi ünnepi felvonulásokban azonban már játékos, látványos szereplőkké váltak.
A feldíszített menet, a zene, a tánc és a tréfás szerepek mind azt jelezték: véget ért egy hosszú munkafolyamat, és végre lehetett örülni annak, amit az év adott.
A szüreti bíró nem egyszerűen jelmez volt
A szüreti bíró és bíróné alakja első látásra puszta mulatságos szerepnek tűnhet, pedig a szüreti ünnepek világa sok régi közösségi hagyományt őrzött.
A bíró gyakran a menet kiemelt alakja volt, mellette vonult a bíróné, körülöttük pedig a csőszök, lovasok, zenészek és más szereplők.
A szüreti bálon a szőlőből készített díszítésnek is szerepe volt. A csőszök feladata lehetett például az is, hogy őrizzék a felakasztott szőlőfürtöket a tréfás „tolvajoktól”.
Az ilyen játékokban a valódi szőlőőrzés emléke keveredett a közösségi szórakozással.
Szüret idején még a hétköznapi rend is megváltozhatott
A szüret gazdasági jelentőségét jól mutatja, hogy régen bizonyos borvidékeken szinte az egész helyi élet alkalmazkodott hozzá.
Történeti emlékek szerint volt olyan korszak, amikor a szüret idejére még a törvénykezés is szünetelt, másutt a diákok is szüreti szünetet kaptak, hogy segítsenek a családnak vagy részt vehessenek a munkában.
Ennek nagyon egyszerű oka volt: az érett szőlő nem várhatott heteket.
Ha kedvező idő érkezett, minden rendelkezésre álló kézre szükség lehetett. A szüret rövid időre fontosabbá vált szinte minden másnál.
Megáldották a szőlőtőkét is
Az eredeti Dénes-napi hagyomány szerint egyes vidékeken a szőlőtőkéket is megáldották, hogy a következő évben egészségesek legyenek és bőséges termést hozzanak.
Ez szépen mutatja, hogy a szüret nemcsak a betakarított termésről szólt. Miközben az idei szőlőből már must és bor készült, a gazda gondolatban már a következő évhez fordult.
A tőke a szüret után ugyanis nem válik érdektelenné.
A levelek tovább dolgoznak, ameddig az időjárás engedi, a növény pedig tartalék tápanyagokat halmoz fel a következő évi kihajtáshoz.
A következő szüret története valójában már az előző befejezésekor elkezdődik.
Szüret után ne essünk neki rögtön az ollóval
A házikerti szőlőnél októberben gyakori kérdés, hogy a leszüretelt tőkével mi legyen.
A válasz általában: ne siessünk a téli metszéssel.
A lombnak még szerepe van, amíg természetes módon le nem hullik. A nagy metszést a nyugalmi időszak megfelelő részére érdemes hagyni, és annak pontos időpontját a termesztési körülményekhez igazítani.
A beteg, elszáradt vagy sérült növényi részeket természetesen eltávolíthatjuk, de az egészséges tőkét nem kell pusztán azért „kopaszra tenni”, mert a fürtök már lekerültek róla.
Az október inkább a megfigyelés, a talajápolás és a következő telepítés megtervezésének időszaka.
A késői szőlő még mindig a tőkén lehet
Nem minden szőlőt szüreteltek le Dénes napjára – és ma sincs így.
A későn érő csemegeszőlő-fajták közül egyesek októberben is a tőkén lehetnek. A Hobbikert korábbi szőlészeti tanácsa szerint ilyenkor még élvezhetjük a késői fajták termését, sőt bizonyos egészséges fürtök tárolásával is próbálkozhatunk.
A fürtöket rendszeresen nézzük át. A rothadó, sérült vagy penészes szemeket távolítsuk el, különösen párás, esős időben.
A madarak és darazsak is hamar megtalálják az édes bogyókat, ezért a késői szőlőt már nem érdemes teljesen magára hagyni.
Must a pincében: az ősz láthatatlan veszélye
A szüret után kezdődő erjedésnek van egy olyan oldala is, amelyet a régi pincék világában tapasztalatból ismertek, ma pedig pontosan tudjuk az okát.
A must erjedése során szén-dioxid keletkezik. Ez színtelen, szagtalan gáz, amely a levegőnél nehezebb, ezért rosszul szellőző pincében veszélyes mennyiségben felhalmozódhat.
A „mustgáz” tehát nem különleges mérgező anyag: elsősorban szén-dioxid, amely kiszoríthatja a belélegezhető levegőt.
Erjedő mustot tartalmazó pincébe csak megfelelő szellőzés mellett menjünk be, és soha ne hagyatkozzunk pusztán arra, hogy „nem érzünk semmilyen szagot”.
A szüreti romantika ezen a ponton nagyon is komoly biztonsági kérdéssé válik.
A présmaradék sem feltétlenül hulladék
A kipréselt szőlő után visszamaradó törköly régen értékes mellékterméknek számított. Hasznosították többek között pálinkafőzéshez, és a szőlőfeldolgozás szinte minden részének megvolt a maga helye.
A házikertben kisebb mennyiségű, egészséges szőlőtörköly komposztálható is, de érdemes más, szárazabb anyagokkal keverni.
Nagy mennyiségben tömörödhet és kellemetlen erjedés indulhat benne, ezért ne vastag, levegőtlen rétegben kerüljön a komposztra.
Az őszi kert egyik legfontosabb alapelve amúgy is az, hogy ami első pillantásra hulladéknak látszik, gyakran értékes szerves anyag.
És mit csináljunk a lehullott szőlőlevéllel?
Ha a levél egészséges, bekerülhet a komposztba vagy más növényi maradványok közé.
Ha azonban erős gombás fertőzés tüneteit látjuk rajta, már érdemes óvatosabban kezelni. A beteg növényi részeket ne hagyjuk nagy tömegben közvetlenül a tőke alatt, mert így egyes kórokozók számára kedvezőbb telelési körülményeket teremthetünk.
A szőlő alatti terület őszi rendbetétele tehát nem azt jelenti, hogy minden egyes levelet steril módon el kell távolítani.
A cél inkább a fertőzési nyomás csökkentése és a talaj egészségének megőrzése.
Most már a következő szőlőtelepítésen is gondolkodhatunk
Aki új szőlőt szeretne a kertbe, ősszel már megtervezheti a helyét és beszerezheti az ültetéshez szükséges oltványokat.
A szőlő napkedvelő növény, ezért lehetőleg meleg, világos fekvést válasszunk. A jó légmozgás szintén fontos, mert a tartósan párás mikroklíma kedvezhet több gombás betegségnek.
Már az ültetés előtt gondoljuk végig azt is, milyen támrendszeren szeretnénk nevelni.
Egy szőlőtő hosszú évekre kerül a helyére, ezért sokkal könnyebb előre jól dönteni, mint később megpróbálni átalakítani egy rosszul megtervezett rendszert.
Dénes napján más őszi termésből is akad bőven
Bár október 9. történetének főszereplője a szőlő, a kertben ennél sokkal több minden történik.
Alma és körte még kerülhet kosárba, a diót rendszeresen fel kell szedni és szárítani, a beérett sütőtököket pedig már érdemes védett helyre vinni a fagyok előtt.
A veteményesben cékla, sárgarépa, póréhagyma, káposzta és más hidegtűrő zöldségek várhatják a betakarítást.
Miközben egyes ágyások kiürülnek, máshol éppen most kerül földbe az őszi fokhagyma és dughagyma.
Október egyik különös szépsége, hogy a betakarítás és a vetés ilyenkor szó szerint egymás mellett zajlik.
A tavasz hagymái továbbra is várják a helyüket
A nárcisz, krókusz, jácint és számos más tavasszal virágzó hagymás októberben még bátran elültethető.
A pangó vizet azonban egyikük sem szereti, ezért jó vízelvezetésű helyet válasszunk.
A tulipánok ültetésével még várhatunk, különösen enyhébb őszön. A hidegebb talaj sok esetben kedvezőbb számukra.
Miközben tehát Dénes napján a szőlőből az idei év eredményét visszük be, néhány méterrel odébb már a következő tavasz virágait rejtjük a földbe.
Az ég ma is mesél – csak mást hallunk ki belőle
Ha október 9-én este tiszta lesz az ég, északról fúj a szél, és ragyognak a csillagok, nyugodtan eszünkbe juthat a régi jóslat: kemény tél közeleg.
Ha nyugati szél hajtja a felhőket, akkor pedig a hajdani kalendárium szerint enyhébb télnek és bő termésnek örülhetnénk.
A modern meteorológia ennél természetesen jóval összetettebb. Egyetlen nap időjárásából nem lehet megbízhatóan megmondani, milyen lesz a következő január vagy mikor érkezik a tavasz.
A régi szokásból azonban valamit érdemes megtartani.
Nézzünk fel az égre.
A mai nap üzenete a kertésznek
Szüretelő Dénes napjában különös módon találkozik keresztény szent, görög eredetű név, szőlő, bor, szüreti mulatság és népi időjóslás.
A név Dionüszoszig vezet, az ünnep Párizsi Szent Déneshez, a magyar paraszti kalendárium pedig mindezt a szürethez és a tél kifürkészéséhez kapcsolta.
Az északi szélből kemény telet, a nyugatiból enyhét jósoltak. A csőszök őrizték a szőlőt, a bíró és bíróné vezette a mulatságot, egyes helyeken pedig még a tőkékre is áldást kértek a következő esztendőre.
Ma már másképp szüretelünk, és az időjárást is pontosabb eszközökkel figyeljük.
Egyvalami azonban alig változott: amikor az utolsó fürt is lekerül a tőkéről, a kertész már nemcsak arra gondol, milyen volt az idei termés. Arra is, milyen lesz a következő.
