Szeptember 30-án bezárul az ősz első naptári hónapja. A kertben azonban nincs éles határvonal szeptember és október között: az alma még hullik, a paradicsomon maradhat néhány érő termés, a dáliák virágozhatnak, miközben a hajnali levegő már egyre határozottabban figyelmeztet arra, hogy közeledik a hidegebb idő.
Ez a nap jó alkalom arra, hogy ne csak azt nézzük meg, mit hagyunk magunk mögött, hanem azt is, mi vár ránk a következő hetekben. A tavaszi hagymások egy része már földbe kerülhet, a veteményesből még szedhetünk, az üresen maradt ágyások pedig nem feltétlenül kell, hogy csupaszon várják a telet.
Szeptember 30. ugyanakkor Szent Jeromos emléknapja is. Az ókor egyik legnagyobb hatású tudósa és fordítója első pillantásra talán messze áll a kert világától, egy középkori legenda azonban még egy tövises növényt és egy oroszlánt is beleírt a történetébe.
Szent Jeromos, aki egész életében a szavakat gondozta
Jeromos a 4. század közepén született Stridonban, Dalmácia és Pannónia határvidékén. Rómában tanult, kiválóan ismerte a latin nyelvet, később pedig görögül és héberül is megtanult. Életének egyik legfontosabb munkája a Biblia latin nyelvű fordítása és szövegének átdolgozása volt.
Munkája évszázadokra meghatározóvá vált: nevéhez kapcsolódik a Vulgata, amely hosszú időn keresztül a nyugati kereszténység legfontosabb latin bibliai szövege volt. Élete utolsó évtizedeit Betlehemben töltötte, ahol 419 vagy 420. szeptember 30-án halt meg.
Nem véletlen, hogy ma a fordítók egyik védőszentjeként ismerjük. Olyannyira, hogy az ENSZ 2017-ben éppen szeptember 30-át nyilvánította a fordítás nemzetközi napjává.
Hogyan került egy oroszlán Jeromos mellé?
Ha régi festményeken vagy szobrokon találkozunk Szent Jeromossal, gyakran egy oroszlánt is látunk mellette. Ennek oka egy középkori legenda, amelynek legismertebb változatát az Aranylegenda őrizte meg.
A történet szerint egy nap sánta oroszlán jelent meg a kolostorban. A szerzetesek megijedtek és elmenekültek, Jeromos azonban közelebb ment az állathoz. Megvizsgálták a fájó mancsát, és kiderült, hogy tövisek sértették fel. A sebet kitisztították és ápolták, az oroszlán pedig felépült, megszelídült, és ezután a közösség közelében maradt.
A történetet természetesen legendaként kell kezelnünk, nem Jeromos életének bizonyított eseményeként. A középkori ábrázolásoknak azonban annyira kedvelt motívuma lett, hogy az oroszlán szinte elválaszthatatlanná vált a szent alakjától.
Kertészként pedig nehéz nem észrevenni a történet apró részletét: néha valóban egyetlen jelentéktelennek látszó tövis tudja okozni a legnagyobb kellemetlenséget.
Szeptember utolsó napja a kertben
A kertész számára szeptember 30. inkább átmenet, mint lezárás. Sok növény már visszavonulót fúj, de rengeteg munka éppen most kezdődik. A talaj még őrzi a nyár melegének egy részét, miközben az őszi csapadék egyre kedvezőbb körülményeket teremthet az újonnan ültetett növények begyökeresedéséhez.
Ezért szeptember vége kifejezetten alkalmas számos évelő telepítésére és átültetésére. A túlságosan nagyra nőtt évelőtövek egy részét ilyenkor szét is lehet osztani, így nemcsak megfiatalítjuk őket, hanem új növényekhez is jutunk.
Az újonnan ültetett növényeket azonban ősszel sem szabad magukra hagyni. Ha száraz az idő, rendszeresen öntözni kell őket, mert megfelelő gyökérzetet csak kellően nedves talajban tudnak fejleszteni.
Most kerülhetnek földbe a tavasz első virágai
Különös dolog az őszi kertészkedésben, hogy miközben minden körülöttünk lassan készül a télre, már a következő tavaszt építjük. Szeptember végén eljön a tavaszi virágzású hagymások ültetésének ideje.
A nárciszok, krókuszok és jácintok hagymáit ilyenkor már nyugodtan elültethetjük. Jó vízelvezetésű talajt válasszunk, mert a legtöbb hagymás számára a téli pangó víz sokkal veszélyesebb, mint maga a hideg.
A tulipánnal viszont nem feltétlenül kell sietni. Sok kertész később, akár novemberben ülteti el, amikor a talaj már hidegebb. Így a szeptember végi hagymásültetés elsősorban a korábban virágzó fajokkal kezdődhet.
Ha pedig nincs kertünk, cserépben és balkonládában is készíthetünk tavaszi összeállításokat. Réteges ültetéssel akár többféle hagymás növény is elférhet ugyanabban a nagyobb edényben.
A veteményes még korántsem üres
Szeptember utolsó napján a veteményeskertben gyakran furcsa találkozásnak lehetünk tanúi: ugyanabban az ágyásban még ott piroslik a paradicsom, miközben máshol már a következő időszak zöldségeit vetjük vagy ültetjük.
Az őszi spenót, a rukkola és egyes téli salátafajták még most is helyet kaphatnak. Az áttelelő hagymafélék telepítése szintén megkezdődhet, és ahol az ágyás üresen maradna, zöldtrágyanövénnyel is védhetjük a talajt.
A nyári zöldségfélékről közben rendszeresen szedjük le az érett terméseket. A paradicsom és a paprika már sokkal lassabban érik, ezért szeptember végén különösen fontos figyelni az éjszakai hőmérséklet előrejelzését.
A sütőtököket és más téli tököket is érdemes szemmel tartani. Az érett, ép terméseket száraz időben szedjük le, mert megfelelően beérve és sérülésmentesen sokkal tovább tárolhatók.
Nem kell mindent tövig visszavágni
Régebben az „őszi nagytakarítás” gyakran azt jelentette, hogy a virágágyásokból minden elszáradt növényi részt eltávolítottak. Ma már egyre inkább tudjuk, hogy a túlságosan steril kert nem feltétlenül előnyös.
Az egészséges évelők száraz virágszárait és magfejeit nyugodtan meghagyhatjuk. Télen szép szerkezetet adnak a kertnek, egyes magokat a madarak is elfogyaszthatnak, az üreges szárakban pedig apró élőlények találhatnak menedéket.
Más a helyzet a beteg, fertőzött növényi részekkel. Ezeket érdemes eltávolítani, hogy csökkentsük annak esélyét, hogy a kórokozók vagy kártevők nagy mennyiségben átteleljenek rajtuk.
Az ősz tehát nem feltétlenül a teljes rendrakás ideje. Néha éppen azzal teszünk jót a kertnek, ha bizonyos dolgokat békén hagyunk.
Megérkeznek az első lehullott levelek
Szeptember végére egyre több fa és cserje kezdi hullatni a lombját. Az egészséges levelek azonban nem egyszerűen hulladékok: értékes szerves anyagként visszakerülhetnek a kert körforgásába.
Aprítva a komposztba kerülhetnek, külön összegyűjtve pedig lombkomposzt készíthető belőlük. A fák és cserjék alatt egy vékony lombtakaró természetes mulcsként is működhet, miközben menedéket biztosít számos apró élőlény számára.
A gyepen azonban ne hagyjunk tartósan vastag, összetapadt levélszőnyeget, mert az elzárhatja a fényt és a levegőt a fűtől. Az utakról és lépcsőkről is érdemes rendszeresen összeszedni a nedves lombot, hiszen könnyen csúszóssá válhat.
A beteg leveleket ugyanakkor külön kezeljük. Ha például erős gombás fertőzés tüneteit látjuk rajtuk, ne keverjük automatikusan az egészséges komposztanyaghoz.
A gyepet se nyírjuk már úgy, mint júliusban
A fű növekedése a rövidülő nappalok és a hűvösebb idő hatására lassulni kezd. Szeptember végén már nincs szükség olyan gyakori nyírásra, mint nyáron, és a vágási magasságot sem érdemes túl alacsonyra állítani.
Ha a talaj tömörödött, az őszi időszak alkalmas lehet a gyep levegőztetésére is. Ahol nyáron kiszáradt vagy kikopott a fű, ott a még viszonylag meleg talaj és a gyakoribb csapadék segítheti a regenerálódást.
A lehullott lombot viszont rendszeresen távolítsuk el róla. Néhány szétszórt levél nem probléma, egy vastag, nedves réteg azonban hosszabb idő alatt károsíthatja a gyepet.
Ideje körülnézni az üvegházban és a kerti tárolóban is
A hidegebb hónapok előtt nemcsak a növényekkel érdemes foglalkozni. Szeptember vége jó időpont az üvegház vagy fóliasátor kitakarítására, különösen mielőtt fagyérzékeny növények kerülnek be teleltetésre.
Távolítsuk el az elszáradt növényi részeket, mossuk le az üvegeket vagy paneleket, és nézzük át, nincs-e valahol sérülés. Ősszel a fény egyre kevesebb lesz, ezért különösen fontos, hogy a növények a lehető legtöbbet kapják belőle.
A kerti szerszámoknak is jót tesz egy gyors ellenőrzés. A megtisztított, megszárított eszközök sokkal jobb állapotban várják a következő szezont, mint azok, amelyek nedves földdel a pengéjükön kerülnek hónapokra a fészer sarkába.
A komposztáló környékét is érdemes rendbe tenni, mert októbertől rohamosan növekedni kezd a lehullott lomb mennyisége.
A kert nem szeptember 30-án kapcsol át őszre
A naptár természetesen pontos: éjfélkor szeptemberből október lesz. A természet azonban nem lapoz ilyen szabályosan.
Egy napsütéses szeptember végi délután még szinte nyárias lehet, másnap hajnalban pedig már deresedő fű fogadhat bennünket. Egyes növények még teljes erővel virágoznak, mások már régen elszórták a magjukat. Az almafa egyik ágán még gyümölcs függhet, miközben alatta már sárga levelek gyűlnek.
Talán éppen ezért érdekes szeptember utolsó napja a kertben. Nem valamiféle végpont, hanem két időszak találkozása: még velünk van valami a nyárból, de már egyre több jel mutatja, hogyan készül a természet a következő évszakra.
A mai nap üzenete a kertésznek
Szent Jeromos évszázadokkal ezelőtt szövegeket fordított egyik nyelvről a másikra. Szeptember utolsó napján a kertésznek is akad egyfajta „fordítási” feladata: meg kell tanulnia lefordítani a kert jeleit.
A rövidülő nappalt, az egyre több lehulló levelet, a lassabban érő terméseket és a hűvösebb reggeleket. Ezek nem azt üzenik, hogy vége a kertészkedésnek, hanem azt, hogy másfajta munkák következnek.
Október küszöbén már nem az a kérdés, hogyan tartsuk életben a nyarat. Sokkal inkább az, hogyan használjuk ki jól az őszt, hogy a kert egészségesen jusson át a télen, tavasszal pedig újra legyen miből elindulnia.
