Ha létezik növény, amelyik a tavaszi kertet úgy tölti meg fényekkel, mintha aranyfüggöny hullana az ágakról, akkor az az aranyeső. Egyszerre lenyűgöző, elegáns és kissé huncut – hiszen minden porcikája mérgező, mégis évről évre a tavasz egyik legszebb dísze. A közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) és a hosszúfürtű aranyeső (Laburnum × watereri ‘Vossii’) története tele van kertészeti érdekességekkel, és gondozásuk is hálás, ha megértjük, mit szeretnek igazán.
Honnan érkezett ez a tavaszi aranyzuhatag?
Az aranyeső a mediterrán hegyvidékekről és Közép-Európa enyhébb tájairól származik. A 18–19. század botanikai fellendülése hozta el a nagy európai népszerűséget: a viktoriánus Anglia kertjeiben igazi státuszszimbólumnak számított, amikor tavasszal hosszú sárga fürtjei alá mint egy aranykapu alá sétálhattak a látogatók.
A hosszúfürtű aranyesőt, azaz a Laburnum × watereri ‘Vossii’-t Angliában nemesítették a Waterer faiskolában. A cél egyszerű volt: hosszabb, dúsabb, még látványosabb virágfürtöket teremteni. Az eredmény olyan lenyűgöző lett, hogy a fajta gyorsan meghódította Európa kertjeit.
A klasszikus aranyfüggöny: a közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides)
A klasszikus, sokak által ismert aranyeső általában 4–5 méter magasra nő, és április–májusban borítja el a kertet aranysárga virágfüzéreivel. A levelek finomak, a korona légies, a virágzás pedig mindig egyfajta tavaszi „robbanás”: visszafogott téli csend után hirtelen fényárba öltözik a fa. Jól tűri a városi klímát és a gyengébb talajokat is.
A „fogd meg a söröm” változat: a hosszúfürtű aranyeső (Laburnum × watereri ‘Vossii’)
Ha a közönséges aranyeső szép, akkor a ‘Vossii’ változat már-már mesébe illő. Virágfüzérei akár 40–60 centisek is lehetnek, így virágzáskor valódi aranyzuhatag ömlik le az ágakról. Ráadásul dúsabban és hosszabban virágzik, mint az alapfaj, és kevesebb maghüvelyt érlel, ami biztonságosabbá és ápoltabb megjelenésűvé is teszi.
Mit szeret az aranyeső – és mit nem? Hogyan marad évtizedekig gyönyörű?
Az aranyeső akkor érzi magát igazán jól, ha napos vagy félárnyékos helyre kerül, ahol jó vízáteresztő, inkább szárazabb talaj várja. A pangó víz a legnagyobb ellensége, ezért kötött, agyagos talajban érdemes lazítást, komposztot vagy homokot adni neki. A városi környezetet jól viseli, így kisebb kertekben és utcafásításban is előszeretettel ültetik.
A virágzás után érdemes a felesleges maghüvelyeket eltávolítani, mert ez növeli a fa vitalitását, és csökkenti a mérgező termések mennyiségét is.
Mikor nyúlj ollóhoz, hogy ne sértsd meg? Finoman, mert érzékeny a túlzásra
Az aranyeső természetes, lazán ívelt formája önmagában látványos. Drasztikus metszést nem kedvel, ezért inkább csak alakító és egészségügyi ritkítást végezzünk.
A legjobb időpont a metszésre a virágzás utáni időszak. Ekkor eltávolíthatók a fiatal, rosszul álló, beteg vagy keresztező ágak. Tavasszal óvatosan kell bánni a metszőollóval, mert a virágrügyek könnyen sérülnek, és a következő évi virágpompát veszélyeztethetjük.
Új aranyesőt akarsz? Itt jön a trükk! – maggal egyszerű, hibridnél már trükkösebb
A közönséges aranyeső magról nagyon jól szaporítható. A kemény maghéj miatt azonban szükséges a skarlifikálás (a héj enyhe megkarcolása), majd néhány órás vagy akár egy éjszakás áztatás langyos vízben. A palánták gyorsan fejlődnek, és hamar fiatal díszfává cseperednek.
A Laburnum × watereri ‘Vossii’ azonban hibrid, ezért magoncai eltérnek a szülőtől, és nem hozzák a különösen hosszú fürtöket. Emiatt a fajta megőrzéséhez oltást vagy szemzést alkalmaznak faiskolai körülmények között.
Miért rajonganak érte a kertészek?
A tavaszi virágzás olyan karaktert ad a kertnek, amit kevés növény tud utánozni. A bejárat mellett aranyló kapuként működik, pázsit szélén szoliterként szoborszerűvé válik, pergolán pedig igazi mesekerti hangulatot teremt. Strapabírása és tavaszi pompája miatt a kertészek egyik klasszikus kedvence, és minden évben bebizonyítja, miért várjuk annyira az első meleg napokat.
A közönséges faj elegáns és visszafogott, a ‘Vossii’ pedig a drámaibb hatást kedvelők álma. Mindkettő különleges, látványos, és ha jó helyre kerül, hosszú éveken át a kert fénypontja marad.