Csörgőfa: ideális díszfa a kapu mellett

Kompakt, formás díszfa az utcákon, amely lombhullástól rügyfakadásig tényleg csörög-zörög a szélben. De nem csak ezért szerethetjük.

Az ideális utcafa

A teljes nevén bugás csörgőfa (Koelreuteria paniculata) kis- vagy közepes termetű lombhullató fa, Kelet-Ázsiából, Kína és Korea területéről származik. Dísznövényként már évszázadok óta ültetik Európában, a magyar utcákban talán azért lett mostanában annyira divatos, mert általában nem nő olyan magasra, hogy a villanyvezetéket zavarja. Ha mégis, akkor jól tűri a metszést, igazítást.

Narancsszínű törzse is különleges

A csörgőfa törzse szép, szabályos, narancsszínnel barázdált kérgével is díszít. Kései lombfakadáskor eleinte vörösek a friss hajtások, majd kizöldülnek a páratlanul szárnyalt hatalmas, akár 40 centiméter hosszú összetett levelek. A levélkék sem aprók, a középtájon a nagyobbak gyakran maguk is karéjosak, ritkán még hasogatottak is.

A virágzat néha még a leveleknél is hosszabb végálló buga, júliusban az egész fa egy nagy sárga gömb. A virágoknak 5 zöld csészecimpája és féloldalasan 4 sárga szirma van, a tövükön rózsaszín foltokkal. A 8 porzó hosszan kilóg a virágból. A többnyire hímnős, azaz kétivarú virágokon sok a megporzó rovar. A termés háromrekeszű lampionszerű tok, benne az éretten már fekete magvakkal. A késő őszre kiszáradó tokok a már lombtalan fán, a szélben egymáshoz súrlódva, a magokat mozgatva zörögnek-csörögnek.

A meleg klímán már kiszökött a kertekből

A bugás csörgőfa rendkívüli szárazság- és hőségtűrő képessége miatt Dél-Európában és Floridában már kiszökött a kertekből, és invazívan hódítónak, azaz özönnövénynek számít. Nálunk csak most kezd elszabadulni, néhol kéretlenül megtelepszik a természetben, hivatalosan még csak „alkalmi megjelenésű neofiton”-nak számít. A magvai nagyon könnyen csíráznak, ezért résen kell lennünk. A kertben és az utcán szeretjük, de az erdőn és mezőn nem szabad megtűrni.

Reméljük, itthon dísznövény marad

A magyar növénynév eredete a fenti szövegben már tisztázódott, a tudományos is egyszerű. Joseph Gottlieb Kölreuter, XVIII. századi német botanikus tiszteletére nevezték el a fát, a hazai kiejtés is ehhez igazodik: kölrojter, kölrojtéria. A paniculata szó a köles virágzatára hasonlító bugát jelent. Örülnék, ha a csörgőfa nálunk nem válna özönnövénnyé, és így a fajok keresztezésének tudományos hátterét felderítő természettudós nevét nem egy irtandó gyom őrizné.

Bugás csörgőfa koronája már közel az utcai vezetékekhez