A kerti termények otthoni fagyasztásához szeretnénk ötleteket adni, és más tárolási lehetőségeket is bemutatunk.
Az élelmiszerek tartósítása nagy múltra visszatekintő hagyomány, amely lehetővé teszi, hogy az ősszel betakarított termést megőrizzük, félretegyük a téli hónapokra. Általában a betakarítás legmunka- és időigényesebb része a termés tartósítása. Pedig nem kell, hogy ez így legyen! Számos olyan modern élelmiszer-tartósítási eljárás létezik, amely gyorsabb és könnyebb, egyszerűbb, mint hagyományos megfelelői.
Az élelmiszerek tartósítása – egyszerűen szólva – a betakarított élelmiszer későbbi használatra történő tárolását jelenti. Legtöbbször ez zöldségvermet jelent, befőzést (konzerválást, palackozást), lefagyasztást vagy szárítást. Manapság a hobbikertészek nagy része a termés lefagyasztását részesíti előnyben. Ezzel az eljárással időt lehet megtakarítani és biztosított a komplikációktól mentes ételtárolás is. A leggyakrabban termesztett kerti élelmiszerek kiválóan lefagyaszthatók; a lefagyasztott zöldségek és gyümölcsök könnyen felolvaszthatók és ugyanúgy felhasználhatók, mint a frissen szedett termés.
Hogyan fagyasszuk le a zöldségeket?
A lefagyasztás sokkal gyorsabb és könnyebb, mint a befőzés. A konzerválás a termés munkaigényes feldolgozásával jár, hosszan tartó álldogálást jelent egy forró tűzhely mellett, ráadásul mindig együtt jár egy kis bizonytalansággal, hogy vajon az összes üveg jól záródik-e, nem romlik-e meg a tartalma? Ezzel szemben a lefagyasztást mindössze egy egyszerű előkészítés előzi meg és csupán fagyasztó szükséges hozzá.
Ha szabályozható hőmérsékletű a fagyasztónk (még a hűtőbe épített mélyhűtő rekeszek is szabályozhatók általában), a munka megkezdése előtt pár nappal állítsuk be -20-25 °C-ra. Ezzel előre lecsökkentjük a fagyasztó hőmérsékletét és felgyorsítjuk a lefagyasztás folyamatát. Ez nem feltétlenül szükséges, de sokat segít. 2-3 nappal azt követően, hogy a termést a fagyasztóba tettük, a fagyasztó hőmérsékletét visszaállíthatjuk a szokásosra (általában -18 °C-ra).
A zöldségek lefagyasztásának legegyszerűbb módja, ha szép sorban végezzük, nem pedig egyszerre rakjuk el az összeset. A leginkább romlandó termést vegyük előre, ezt kövessék azok, amelyek a hűtőben, kamrában, sőt még szabadföldön is elállnak. Ha jelentős mennyiségű zöldséget teszünk egyszerre a fagyasztóba, ez megterheli a fagyasztót, és ez végül lelassítja a folyamatot.
Ha fedeles ételtároló dobozokat használunk, ügyeljünk arra, hogy teljesen töltsük meg azokat és jó szorosan rakjuk rá a fedelüket, mielőtt a fagyasztóba pakolnánk. Még akkor is, ha a dobozok áttetszőek, címkézzük fel azokat: jegyezzük fel, mi van bennük és mikor kerültek a dobozokba. Előfordulhat, hogy a dobozok bepárásodnak, így nehéz megkülönböztetni például az egyik zöld színű zöldséget a másiktól.
A mirelit zacskó szintén jó választás. Simítsuk el és szorítsuk ki belőlük az összes levegőt, mielőtt lezárnánk azokat. Ezzel minimálisra csökkenthetjük a tartalmukat esetlegesen érő fagyás okozta károsodást. A lapos tasakokat könnyebb egymásra rakni és gyorsabban is engednek fel, mint a teletömött, dundi tasakok. Ez esetben is címkézzük fel az összeset, a dátumot se hagyjuk le.
Minden esetben, amint a zöldségeket előkészítettük és becsomagoltuk, máris rakjuk a fagyasztóba. Ezzel gyorsan elpusztulnak a baktériumok és más mikrobák, egyúttal megelőzzük az élelmiszer rothadását, illetve ízvesztését. A legtöbben "konyhakészen" fagyasztják le a zöldségeket – a zöldbabot felvágva, a spenótot kevés olajon megfonnyazstva, a paprikát felkockázva vagy szeletelve stb. Ezzel megkönnyítjük a majdani felhasználást, illetve csökken a zöldségek tárolási mérete is.
Jól lefagyasztható zöldségfélék
Számos zöldség kiválóan tárolható fagyasztóban. A zöldbab, a zöldborsó, a sárgarépa, a paprika, a spenót, a fűszernövények többsége, a kelbimbó stb. mind lefagyaszthatók nyersen, tisztítás és esetleg felvágás/aprítás után. Nyersen való tárolás esetén ezeket a zöldségeket alaposan meg kell mosni, szárítani, valamint eltávolítani róluk a nem használható, felesleges részeket. Ezt követően jól összetömörítve csomagoljuk be és máris tegyük a fagyasztóba.
Egyes zöldségfélék esetén a lefagyasztás előtt blansírozást alkalmazunk. A leveles zöldségek és a kevésbé "szilárd" zöldségek esetén gyakran használt eljárás. A spárga, egyes babfélék, a cékla, a brokkoli, a káposzta, a gomba, az okra, a legtöbb tökféle, a burgonya és a paradicsom esetén célszerű ezt az előkészítési módot választanunk. Sokan a kelbimbót és egyéb olyan zöldségeket is blansíroznak, amelyek egyébként is blansírozva kerülnek elkészítésre – leegyszerűsítve ezzel a gyors felmelegítést és tálalást.
A blansírozás egyszerű, de ha több zöldségfélét is ezzel a technikával készítünk elő, ne használjuk ugyanazt a vizet mindhez; használjunk minden egyes zöldségféléhez új vizet. Ezzel megelőzhetjük az ízek összekeveredését, ami egyébként tönkreteheti az adott ételt. Forraljunk vizet, forrázzuk benne pár percig a zöldségeket. Ezt követően szűrőkanállal emeljük ki és merítsük hideg vízbe. Kihűlés után szárítsuk meg, majd máris tegyük a fagyasztóba.
A kerti zöldségek tárolása LEFAGYASZTÁS NÉLKÜL
Számos kapásnövény, mint például a burgonya, valamint a keményebb héjú termények, mint például a kanadai sütőtök, könnyen tárolhatók lefagyasztás nélkül is. Mindössze állandó hőmérsékletre van szükség és viszonylag stabil légköri viszonyokra, hogy hónapokig ehetők maradjanak.
A rövidebb ideig való tárolás céljára a legtöbb friss kerti zöldség és fűszernövény esetén a hűtő ideális megoldás. Ha egy mód van rá, ne vágjuk fel, illetve ne törjük kisebb darabokra azokat, mivel a növény a vágás-, illetve törésfelületek mentén rothadásnak indulhat. A hűtőnek olyan részében tároljuk a zöldségeket, ahol jó a légáramlás és ahol a legtávolabb vannak a hűtőventilátoroktól a hűtőben. A legtöbb modern hűtőgépnek van zöldségtároló rekesze, használjuk is ki!
