Kövér aggófű, őszülő bóbitával, aranyló virágzattal

A nyár közepéig az egész növény egy hatalmas tőlevélrózsa, de augusztustól méteres aranyló virágzattá válik.

A kövér aggófű (Senecio doria) fészkesvirágzatú, az őszirózsafélék családjába tartozó kelet-közép-európai és balkáni elterjedésű, méteres magasságú lágyszárú és évelő növény. A “Senecio” tudományos nemzetségnév öreget, aggot jelent, az ok a szürkésfehér, ősz, terméses bóbita, a magyar név csak fordítás, az aggódás csak távoli származéka az aggságnak. A “doria” fajnévnek lehet köze az ókori görög dór néphez a makedóniai lelőhelyek miatt, esetleg a bordás dór oszlophoz a növény bordás merevítésű szára miatt, de szerintem inkább az aranyhoz köthető, mert aranysárga a virágzat, és őszre megsárgul a virágzati tengely is. A kövérség valószínűleg a dús tőlevélrózsára vonatkozik.

A kaszatok szárazon repülnek, nedvesen az állatok szőrére tapadnak

A kövér aggófű a repítőszőrös termésével szaporodik, az üde és nedves réteken először tőlevélrózsát fejleszt. A tőlevelek hosszúkás elliptikusak, hosszan nyélbe keskenyedők, fűrészes szélűek, kedvező körülmények között fél méter hosszúra nőnek. A szár egyenesen felálló, akár másfél méteres, gyakran bordázott, a virágzatoknál gazdagon elágazó. A szárlevelek fölfelé egyre kisebbek, keskeny vállal szárölelők, a szélükön apróbbak a bemetszések. Minden levél tagolatlan, az egész növény kopasz. A bimbós fészkek még nagyon sűrűn állnak, tömör fejet alkotnak, kinyílva eltávolodnak egymástól, síkba rendeződve sátoroznak. A kevés külső fészekpikkely sokkal rövidebb a sűrűn álló belsőknél, a pikkelycsúcsok feketék. A fészekörv egy centi átmérőjű, a kinyílt fészkek hüvelyknyi szélesek, a vízszintesen kiterülő sugárvirágok száma öt, néha hat. A fészek közepén több tucatnyi sárga csöves virág van, a kétágra nyíló bibék a portokcsövön át tolják ki a virágport. A nyelves virágok a rovarcsalogatók, a csövesek a termékenyek. Az őszülő fészkek pikkelyei és virágzati tengelyei is aranysárgára váltanak. A termés a fészkesek szokásos bóbitája, a kaszatok szárazon jól repülnek, nedvesen az állatok szőrére és az ember ruhájára tapadnak.

Minden részében mérgező

A kövér aggófű látványos szépsége ellenére is minden részében mérgező, a legelő állatok számára veszélyes, de az okosabbja elkerüli, a hatalmas tőleveleket mindig érintetlennek láttam. Viszont a lekaszált szénába keveredve szárazon is betegségeket okozhatnak, a gazdáknak sajnos irtaniuk kell. Nehezen hihető, de állítólag tejen és mézen keresztül is árthat az ember májának. Régebben az aggófüvek gyógynövénynek számítottak, mára ellenjavalt a használatuk.

Kövér aggófű habitusa