Tavaszi aggófű, a napsárga sínvirág mérgező

Napsárga tavaszi virágszőnyeg az autópályák, vasutak és töltések mentén, a nép nyelvén már sínvirág. Senki ne kóstolja meg!

A tavaszi aggófű (Senecio vernalis) fészkesvirágzatú, az őszirózsafélék családjába tartozó, közel-keleti és kelet-európai származású, térdmagasságú, egyéves vagy egyszer áttelelő, lágyszárú növény. Mára az egész világon elterjedt, nálunk özönnövény. A “Senecio” tudományos nemzetségnév öreget, aggot jelent, az ok a szürkésfehér, ősz, terméses bóbita. A “vernalis” fajnév tavaszi jelentésű, a virágzása márciusban kezdődik, de néha októberig is eltart.

Termését repíti vagy ragasztja a szőre

A tavaszi aggófű a repítőszőrös termésével szaporodik, a könnyű, homokos, bolygatott talajokon először tőlevélrózsát fejleszt. A tőlevelek nyelesek, szeldeltek vagy lantosak, pókhálós-gyapjasak. A szár egyenesen felálló, a virágzatoknál elágazó. A szárlevelek ülők, fülecskével szárölelők, erősen tagoltak, hullámosak, eleinte szintén pelyhesek, később lekopaszodók. Határozói bélyeg, hogy a levél szeletei közel derékszögben elállók, és az öblök nem épszélűek, hanem fogasak. A bimbós fészkek még nagyon sűrűn állnak, virágnyílásra eltávolodnak egymástól, a virágzatok közel egy síkba rendeződnek. A fészekörv egy centiméter átmérőjű, a ritkásan álló külső fészekpikkelyek rövidek, fekete hegyűek, a sűrűn álló hosszú belsők hegye is sötétedik. A fészek közepén van a száz sárga csöves virág, a szélén a tucatnyi nyelves. A csövesekből a portokcsövön át tolják ki a pollent a bibék, kint kétágra nyílnak. A nyelves virágok a rovarokat messziről csalogatják, a mellettük utazó embereket elkápráztatják. A termés a fészkesek szokásos bóbitája, a hosszanti bordás kaszatok rányomottan szőrösek, szárazon jól repülnek, nedvesen az állatok szőrére és az ember ruhájára tapadnak. A fészekpikkelyek a bóbita alatt visszahajlanak, majd szétterülnek, a már üresen kopasz fészekvacok is hozzájárulhatott a névadáshoz.

Hiába özönnövény, nincs mit kiszorítson

A tavaszi aggófű látványos szépsége ellenére is özönnövény, bár a sínek és utak mentén aligha szorít ki honos fajokat. Minden része erősen mérgező, a legelő állatok számára veszélyes, de az okosabbja elkerüli. Viszont a lekaszált szénába keveredve szárazon is betegségeket okoz, a gazdáknak irtaniuk kell. Nehezen hihető, de állítólag tejen és mézen keresztül is árthat az ember májának. Régebben gyógynövény volt, mára ellenjavalt a használata.

Tavaszi aggófű tömeges virágzása