A meggy sok kertész szemében a „biztosabb” gyümölcsfa – főleg akkor, ha a cseresznyéhez viszonyítjuk. Kevésbé reped, ritkábban romlik el esős időben, és általában kevesebb csalódást okoz ott, ahol a cseresznye már érzékenynek bizonyul.
Mégis fontos látni: a meggy nem „könnyű cseresznye”, hanem önálló természetű gyümölcsfa, saját szabályokkal. Akkor működik jól hobbikertben, ha nem cseresznyeként kezeljük.
Ez a cikk segít eligazodni abban, milyen meggyfajta hová való, mit jelent a növekedési forma, mikor mire számíthatunk, és mi az, amit érdemes elfogadni a természet rendjeként.
Mit szeret valójában a meggy?
A meggy (Prunus cerasus) sok tekintetben hasonlít a cseresznyére, de annál általában tűrőképesebb és alkalmazkodóbb. Később virágzik, ezért kevésbé érzékeny a tavaszi fagyokra, ugyanakkor nem kedveli a pangó vizet és a zárt, levegőtlen kertrészeket.
Hobbikertben különösen fontos: – jó levegőjárás – közepesen kötött, jó vízáteresztő talaj – visszafogott tápanyag-utánpótlás
A meggy nem igényel állandó beavatkozást. Ha jól érzi magát, sokáig kiegyensúlyozott marad.
A fajtaválasztás itt is döntő
A meggyfajták között jelentős különbségek vannak termésméretben, érési időben és felhasználásban. Nem mindegy, hogy friss fogyasztásra, befőzésre vagy feldolgozásra szeretnénk.
Klasszikus és elterjedt fajták
A Cigánymeggy (Prunus cerasus ‘Cigánymeggy’) régi, bevált fajta. Termése közepes méretű, sötét színű, jellemzően június végén–július elején érik. Feldolgozásra kiváló, friss fogyasztásra inkább savas.
A Debreceni bőtermő (Prunus cerasus ‘Debreceni bőtermő’) nagy termőképességű, megbízható fajta. Gyümölcse közepes–nagy, érési ideje általában június vége. Hobbikertben gyakori választás.
Az Érdi bőtermő (Prunus cerasus ‘Érdi bőtermő’) az egyik legismertebb fajta. Termése közepes méretű, június közepén–végén érik, rendszeresen és bőségesen terem.
Különlegesebb típusok és kompromisszumok
A Favorit (Prunus cerasus ‘Favorit’) átmenetet képez a cseresznye és a meggy között. Termése nagyobb, kevésbé savas, érési ideje június közepe. Inkább friss fogyasztásra kedvelt.
A Kántorjánosi (Prunus cerasus ‘Kántorjánosi’) kiegyensúlyozott fajta, közepes–nagy terméssel. Érésideje június vége–július eleje, íze harmonikus.
A Maliga emléke (Prunus cerasus ‘Maliga emléke’) nagy gyümölcsű, látványos fajta. Érése jellemzően június végére esik, feldolgozásra és friss fogyasztásra is alkalmas.
A Meteor korai (Prunus cerasus ‘Meteor korai’) nevéhez hűen korán érő fajta. Termése közepes méretű, már június elején szedhető.
A Pándy (Prunus cerasus ‘Pándy’) különleges ízű, nagy gyümölcsű fajta. Érése június vége, de termésbiztonsága változóbb, ezért inkább tapasztaltabb kertészeknek ajánlható.
Az Újfehértói fürtös (Prunus cerasus ‘Újfehértói fürtös’) fürtös termésű, közepes méretű meggy. Érésideje június közepe–vége, feldolgozásra kiváló.
Betegségek: főként gombák okoznak gondot
A meggy leggyakoribb betegsége a monília, amely virág- és hajtásszáradást okoz. Hűvös, csapadékos tavaszon gyorsan terjed, különösen sűrű koronában.
Szintén gyakori a levélfoltosság, amely idő előtti lombhulláshoz vezethet. Ezek ellen a legjobb védekezés itt is a megelőzés: szellős korona, jó légmozgás, fertőzött részek eltávolítása.
Tavaszi fagy: kisebb, de nem nulla kockázat
A meggy később virágzik, mint a kajszi, ezért ritkábban fagy el teljesen. Ennek ellenére erős késő tavaszi fagyok idején virág- és terméskár itt is előfordulhat.
A fagyzugos kertrészek kerülése és a megfelelő fajta kiválasztása itt is többet számít, mint az utólagos védekezés.
Kártevők – ritkán döntő tényezők
Levéltetvek, cseresznyelégy, molyok alkalmanként megjelennek, de hobbikertben ritkán okoznak teljes terméskiesést. Az egészséges, kiegyensúlyozott növekedésű fa jól tolerálja a jelenlétüket.
Mit jelent, hogy a meggy „ostoros” növekedésű?
A meggy egyik fontos, sok félreértést okozó sajátossága az úgynevezett ostoros növekedési forma. Ez azt jelenti, hogy a fa hosszú, vékony, gyakran lefelé hajló vesszőket nevel, amelyek a termés súlya alatt tovább csüngenek.
Ez a forma önmagában nem hiba, hanem a meggy természetes növekedési módja. A termőrészek többsége ezeken az egyéves és kétéves vesszőkön alakul ki, ezért az ostoros ágak megléte a termőképesség egyik feltétele.
Ugyanakkor fontos a különbségtétel: nem mindegy, hogy a fa irányítottan ostoros, vagy elhanyagoltan csüngő.
Ha a fa koronája túl sűrű, az ágak túlnyúlnak, árnyékban maradnak, és a termés egyre kijjebb tolódik, akkor az ostoros jelleg már hátránnyá válik. Ilyenkor a vesszők felkopaszodnak, a gyümölcs apróbb lesz, és a fa nehezebben tartható egyensúlyban.
A jó ostoros meggy szellős, világos koronájú, ahol a hosszú vesszők nem keresztezik egymást, kapnak fényt, és rendszeresen megújulhatnak. Ez nem ellentéte a metszésnek, hanem annak egyik célja.
Más szóval: az ostoros növekedés jó és kívánatos, de csak akkor, ha irányított és megújuló, nem pedig kontrollálatlan.
Metszés – a kevesebb több
A meggy metszésigénye visszafogottabb, mint sok más gyümölcsfáé. A túlzott metszés inkább rontja, mint javítja a terméshozamot.
A legjobb időpont a szüret utáni időszak. Ilyenkor a cél a beteg, elszáradt ágak eltávolítása és a túlzott besűrűsödés megelőzése.
Koronaalakítás – természetes forma, jó levegő
A meggy koronája akkor működik jól, ha nem túl zárt. A természetes, enyhén szétterülő forma ideális, ahol a fény és a levegő mindenhová eljut.
A túl sűrű lomb kedvez a gombás betegségeknek, ezért a koronaalakítás itt elsősorban egészségügyi kérdés, nem esztétikai.
A valódi tanulság
A meggy hálás gyümölcsfa, de nem teljesen gondozásmentes. Ha megfelelő fajtát választunk, jó helyre ültetjük, és nem akarjuk túlszabályozni, akkor hosszú éveken át megbízható termést ad.
Nem mindig a legtöbb beavatkozás hozza a legjobb eredményt – sokszor épp az, ha hagyjuk a fát dolgozni.