A monstera, vagyis magyarosan a „lyukacsos levelű csoda” (hivatalosan Monstera deliciosa), az utóbbi évek egyik legmenőbb szobanövénye lett. És hát nem véletlenül: egzotikus külsejével úgy fest, mintha egy trópusi divatbemutatóról csöppent volna a nappaliba. De ami keveseknek tűnik fel: ez a zöld szépség bizony gyümölcsöt is tud teremni – már ha épp olyan kedve van.
Dél-amerikai őslakos
A monstera őshazája Közép- és Dél-Amerika esőerdejeiben van, ahol kúszónövényként a fák törzsén kapaszkodik felfelé, hogy minél több fényhez jusson. Nem csoda, hogy szobai körülmények között is imádja a világos, de nem tűző napos helyeket. A túl sok árnyékban megnyúlik, a túl sok napsütésben pedig megsértődik, és sárgulni kezd. Melegkedvelő lélek, tehát 18–25 °C környékén érzi magát igazán otthon.
Mikor terem?
Nos, ő nem az a fajta, aki évente boldogan ontja a gyümölcsöket. A természetes élőhelyén – vagyis a trópusokon – virágzik és terem rendszeresen, de szobanövényként ez ritka, mint a fehér holló. Ha mégis megtörténik, és a monstera virágzik, utána hozhat egy érdekes, kukoricacsőszerű termést. Fontos: a termés nyersen mérgező lehet, amíg be nem érik teljesen, szóval nem érdemes megkóstolni, ha még kemény és a burka nem kezd el magától lehullani.
És milyen az a gyümölcs?
A monstera gyümölcsének íze állítólag a banán, az ananász és a mangó szerelemgyereke – ha sikerül kivárni, hogy ehető legyen. Az érett termés részei szépen, sorban leválnak, és finom, illatos gyümölcshús kerül elő alóluk. Viszont vigyázat: ha túl korán kerül a tányérra, kalcium-oxalát kristályokat tartalmazhat, amelyek viszketést, irritációt okozhatnak a szájban.
Felhasználható valamire?
Az érett monstera gyümölcs ehető, különlegességnek számít, és frissen fogyasztva a legjobb. Lekvár, smoothie vagy gyümölcssaláta is készülhet belőle – de mivel ritkán terem, inkább egzotikus kuriózumként emlegetik, mint mindennapi alapanyagként. A növény egyéb részei (levél, szár) nem ehetők, sőt, mérgezőek lehetnek – tehát maradjanak csak szépek és dekoratívak, ne saláta-alapanyagként tekintsünk rájuk.
Gyulassy Nikolett monstera-tulajdonos gondozási praktikái
"Emlékeim szerint öt éve került hozzánk a monstera. A növény napi 5-6 órás napsütést kap, de világos helyen van elhelyezve, ahol nem éri közvetlen napfény. Az ültetőközeg egy keverék: erdei föld és egyharmad homok, ami jól segíti a vízelvezetést. Egyébként viszonylag sok földben él, és két-három havonta megforgatom a cserépben, hogy egyenletesen növekedjen. Így biztosítom, hogy mindig friss és egészséges maradjon. Jelenleg a levelei 70-75 cm-es átmérőjűek.
Három éve virágzik, és úgy gondolom, hogy ennek titka a megfelelő helyszín és gondoskodás. Az egyik legfontosabb tényező a pontos locsolási rend: mindig vasárnap délelőtt kap vizet, és igyekszem mindig ugyanannyi vizet adni neki. A víz mindig állott víz, soha nem friss csapvíz. Ez a rendszeres locsolás biztosítja a stabil növekedést és virágzást.
A virágzás után 13-15 hónappal jön el a gyümölcs beérésének ideje. A gyümölcs íze egyszerre ananász és banán keveréke. A virágai gyönyörűek, nagyok és látványosak, és mivel annyira szép volt, a virágcsészéket kiszárítva eltettük emlékbe."
Összefoglalva
A monstera egy szép, zöld dzsungelhercegnő, aki a megfelelő bánásmód mellett akár termést is hozhat – de csak ha igazán kedve van hozzá. Ehhez pedig türelem, fény, meleg és egy csipet trópusi hangulat kell. És ha egyszer beérik a gyümölcse? Az ízélmény állítólag megéri a várakozást.
Képek: Gyulassy Nikolett