Ahogy közeledik az ősz vége, a kertben rendre előkerül a nagy kérdés: ásni vagy nem ásni? A klasszikus kertészek ilyenkor rutinszerűen nekiállnak a talajforgatásnak, hiszen „mindig is így csináltuk”. A no-dig, azaz ásás nélküli kertészkedés hívei viszont legyintenek: szerintük a talajt felesleges felforgatni, sőt ártunk vele. De akkor kinek van igaza?
Miért ragaszkodnak sokan az ásáshoz, és mit nyerhetünk vele?
A hagyományos kertészek szerint az őszi ásás olyan, mint egy nagytakarítás. A föld átforgatásával bejuttatjuk a levegőt, a szerves anyagot és a trágyát a mélyebb rétegekbe. A nagyobb hantokat télire úgy hagyjuk, hogy a fagy szépen szétmállasztja, tavasszal pedig porhanyós, könnyen művelhető talajt kapunk. Ráadásul így a gyomok egy részét és a talajban bujkáló kártevőket is megzavarjuk.
Miért mondanak nemet az ásásra a no-dig hívei?
A no-dig kertészek szerint épp az ásással tesszük tönkre a talaj természetes szerkezetét. A föld tele van gombafonalakkal, mikroorganizmusokkal és földigilisztákkal, amelyek finom hálózata biztosítja a növények tápanyagellátását. Ha mindezt ásóval széttörjük, a talaj ökoszisztémáját romboljuk. A mulcs és a komposzt felszíni kijuttatásával is javítható a talaj, ráadásul sokkal kevésbé megerőltető, mint a klasszikus forgatás.
Milyen talajhoz és kerthez melyik módszer illik jobban?
Az igazság, mint mindig, valahol középen van. A kötött, agyagos talajokon az őszi ásás sokszor tényleg megkönnyíti a tavaszi munkát. Homokos, laza talajon azonban nincs sok értelme. A no-dig módszer pedig különösen jól működik kisebb kertekben, magaságyásokban, vagy ha valaki szeretné kímélni a derekát. A talajfelszínen hagyott szerves anyag ráadásul kiváló élőhelyet ad a hasznos szervezeteknek.
Miért lett ez a vita a kertészek örök humortémája?
A vita tehát kicsit olyan, mint a kertészek konyhai vitája: kell-e krumplipürébe tej vagy elég a vaj? Mindkét módszerrel finom lesz, csak másképp. Az ásás hívei karizomból villognak, a no-dig követői pedig szívesen viccelődnek azon, hogy amíg a szomszéd az ásóval küzd, ők addig nyugodtan kortyolják a teájukat a komposztkupac mellett.
Mit üzen nekünk a kert, ha figyelünk rá?
Az ősz végén tehát minden kertésznek saját magának kell mérlegelnie: milyen a talaj, mennyi az ideje és az ereje. A hagyományos talajforgatás és a no-dig módszer nem feltétlenül zárja ki egymást – lehet vegyíteni is őket. Egy biztos: akár ásunk, akár mulcsozunk, a kert tavasszal meghálálja a törődést. És végső soron nem az számít, ki nyerte az elméleti vitát, hanem hogy tavasszal a kert melyik oldalon nevet vissza ránk szebben.