A karácsony közeledtével van valami, ami minden kertészt egyaránt meghat és megizzaszt: a fenyőfa. Ez a nemes, erdei élőlény ilyenkor beköltözik a nappaliba, és megpróbál úgy tenni, mintha továbbra is egy tűlevelű büszkeség lenne – miközben valójában titokban a túlélésért küzd a száraz levegő, a radiátor és a társasági élet háromszögében.
Egyes fák tartják magukat. Mások viszont már december 22-én úgy hullatják a tűlevelet, mintha versenyen lennének. A kertész pedig ott áll seprűvel a kezében, és azon gondolkodik: vajon hányadik napi porszívózásnál kezd kellően ünnepinek tűnni a helyzet.
A nappaliba költözött erdőlakó nagy átalakulása
A fenyőfa természetes élőhelye nem a díszpárnákkal teli kanapé mellett van. Odakint magasodik, szélben ring, hósapkát visel. Amikor azonban hirtelen bekerül a nappaliba, kulturális sokkot kap.
A lakás hőmérséklete számára: mediterrán nyár. A radiátor: hőségriasztás. A karácsonyi izzósor: mesterséges nappal.
És mit csinál egy fenyőfa ilyen helyzetben? Tűlevelet hullat. Sok tűlevelet. A kertész türelme ezzel párhuzamosan hullik.
A nagy tűlevélhó: a fenyőfa saját ünnepi dekorációja
A legtöbb családban december végére kétféle dekoráció terül el a padlón:
- fényfüzérek, amelyeket valaki még mindig nem tekert fel rendesen,
- tűlevelek, amelyek a nappali gravitációs térképét is átírják.
A fenyőfa úgy szórja őket, mint egy ünnepi konfettieső – csak éppen hegyesebb és makacsabb formában. A zokniba beleáll, a macska hazahordja, a sarkokban pedig titokban kolóniákat alapít.
A kertész lelkiállapota: ünnepi remény és napi takarítási rutin
A fenyőfa gondozása ünnepi hangulatban valójában egy lassú lelki hullámzás. Első nap: „Gyönyörű, tökéletes, idén biztos tovább bírja!” Második nap: „Hm… mintha hullana…” Harmadik nap: „Ez normális, ugye?” Ötödik nap: „Hol van a hosszabbító és a porszívófej?”
A fenyőfa tűlevelei egyfajta meditációs lehetőséget is kínálnak. Hiszen miközben seprűvel kergeted őket körbe a nappaliban, időd van átgondolni az ünnep valódi üzenetét. És azt is, hogy jövőre vajon kisebb fát kellene venni – vagy nagyobb porszívót.
A kinti fenyők csöndes nevetése
Odakint, a kertben, az igazi fenyők csendben figyelik az egész karácsonyi felhajtást. Ők is hullajtják a tűlevelet, de csak lassan, méltósággal, a természet ritmusában. A benti fenyő ezzel szemben úgy dönt: „Ha már beköltöztettek, legyen show!”
A kertben álló lucfenyők, ezüstfenyők és társaik ilyenkor valószínűleg mély együttérzéssel gondolnak fogságba esett rokonaikra. Talán még össze is rezzennek a hó alatt – de ez lehet csak a szél.
Az ünnepi együttélés szépsége
Mert a tűlevelek és a napi sepregetés ellenére a fenyőfa mégis a karácsony lelke. A természet egy darabja, amely belép a nappaliba, hogy néhány hétig velünk legyen. Ott áll, illatosan, halk zizegéssel, és akkor is ünnepet varázsol, amikor mi már félálomban a tűleveleket gyűjtögetjük.
A fenyőfa tehát nem ellenség, csak vendég – egy kicsit hóbortos, sokat hullató vendég, akit mégis imádunk.
És bár minden évben megfogadjuk, hogy „jövőre biztosan más lesz”, mélyen tudjuk: ugyanilyen lesz. Pont ilyen káoszos, illatos, szerethető.
És talán ettől annyira karácsony a karácsony.