Ősszel kétféle kertész jelenik meg. Az egyik már a harmadik zsák lombnál tart, és gyanakodva nézi a fát, amely szemmel láthatóan még mindig nincs kész. A másik áll a bokrok alatt bokáig levélben, és nyugodtan közli: az erdőben sem gereblyéz senki.
A Hobbikert Facebook-oldalán feltettük a provokatív kérdést: minden lehullott levelet össze kell szedni a kertből – igen vagy nem? A hozzászólásokból hamar kiderült, hogy a kérdésre nincs egyetlen jó válasz. Van, aki mindent összegyűjt, más szinte semmihez nem nyúl, a legtöbben pedig valahol a két véglet között kötöttek őszi békeszerződést a kertjükkel.
A legjobb megoldás valószínűleg tényleg nem az, hogy háborút hirdetünk minden lehullott levél ellen. Inkább azt érdemes eldönteni, hol maradhat, és hol jobb, ha eltesszük az útból.
„Az erdőben sem szedi össze senki” – és ebben tényleg van valami
Ez volt a kommentfolyam egyik leggyakoribb érve. Az erdőben minden ősszel hatalmas mennyiségű lomb hullik le, mégsem érkezik novemberben egy brigád gereblyével és százötven zöldhulladékos zsákkal.
A lehullott levelek természetes körülmények között fokozatosan lebomlanak. Közben szerves anyagot juttatnak vissza a talajba, mérséklik annak kiszáradását, és rengeteg apró élőlény számára biztosítanak búvóhelyet vagy táplálékot.
Ebből azonban nem következik, hogy a teljes kertet egyszerűen erdőnek nyilváníthatjuk.
Az erdőben ugyanis nincs gondosan nyírt gyep, térköves kocsibeálló és járda sem.
Legalábbis ritkán.
A gyepen már egészen más a helyzet
Több olvasó pontosan ezt a különbséget emelte ki: a fűről összeszedik a levelet, máshol viszont meghagyják.
Ennek van értelme. Egy vékony, szellős levélréteg önmagában még nem feltétlenül okoz problémát, de a vastag, összetapadó lomb hosszabb időre elzárhatja a fényt és levegőt a fűtől. Különösen nedves ősszel könnyen kialakulhat egy nehéz, nyirkos takaró, amely alatt a gyep már kevésbé érzi magát romantikus erdei tisztásnak.
Aki szép pázsitot szeretne, annak ezért érdemes a nagyobb lombmennyiséget eltávolítania vagy felaprítania.
A fűnyíró erre meglepően jó békeközvetítő lehet. Több hozzászóló is azt írta, hogy a leveleket egyszerűen ledarálja vele, így kisebb darabok maradnak, amelyek gyorsabban lebomolhatnak.
Vagyis nem feltétlenül kell minden levelet zsákba deportálni.
Elég lehet apróbbra tárgyalni a problémát.
A járdán viszont tényleg nincs sok keresnivalója
Ebben nagyjából könnyű egyetérteni. A nedves lomb járdán, lépcsőn és burkolaton csúszóssá válhat, ráadásul az eltömődő vízelvezetőknek sem tesz jót.
Több kommentelő is azt írta, hogy a járdáról lesöpri, a kertben viszont békén hagyja vagy a bokrok alá viszi.
Ez az egyik legegyszerűbb és legésszerűbb kompromisszum. A levél onnan kerül el, ahol kellemetlen vagy veszélyes, és oda, ahol még hasznos is lehet.
Mert ha már a fa hónapokig dolgozott rajta, talán kár lenne azonnal zsákba tömni és elküldeni valahová.
Bokrok és fák alatt szinte készen kapjuk a mulcsot
Sokan a lehullott leveleket a fák és bokrok alatt hagyják, vagy egyenesen odahordják. Mások málnát, nyári orgonát vagy különféle ágyásokat takarnak velük.
Ez gyakorlatilag ingyenes mulcs.
A lomb takarja a talaj felszínét, mérsékelheti a téli hőingadozást és a kiszáradást, majd fokozatosan lebomolva szerves anyagot ad a talajnak. Közben a talajlakó élőlények is dolgoznak rajta.
A kertész számára különösen vonzó tulajdonsága, hogy nem kell érte barkácsáruházba menni.
A házhoz szállítás ráadásul automatikus.
Néha kissé túl lelkes.
„Összeszedem, aztán visszahordom”
Az egyik legpraktikusabb olvasói megoldás pontosan ez volt. A levelek lekerülnek a gyepről és a kényesebb helyekről, majd visszakerülnek a virágok, fák vagy bokrok alá, illetve a komposztba.
Első pillantásra ez kissé abszurdnak hangzik: felszedjük a levelet, hogy utána máshol újra letegyük.
Kertészeti szempontból azonban nagyon is logikus. Nem a lomb jelenléte a probléma, hanem az, ha rossz helyen van belőle túl sok.
Az ősz tehát nem feltétlenül levéleltakarítás.
Inkább levéllogisztika.
A komposztáló is örül neki – csak ne kizárólag levélből álljon
Sok hozzászóló hordja a leveleket komposztra, ami szintén jó felhasználási mód. A lomb szénben gazdag „barna” anyag, amely jól kiegészíti a nitrogéndúsabb kerti és konyhai maradványokat.
A kizárólag nagy mennyiségű, összetapadt levélből álló kupac azonban lassabban bomolhat, ezért érdemes más anyagokkal keverni és időnként levegőztetni.
Aki pedig türelmes, külön lombkomposztot is készíthet. A levelek lassú lebomlásából remek, morzsalékos anyag képződhet, amely később javíthatja a talaj szerkezetét.
Ehhez mindössze egy fontos hozzávaló szükséges.
Idő.
A kertészetben sajnos ezt továbbra sem árulják zsákban.
A nagy gyümölcsfás kertben a „szedj össze mindent” eleve reménytelen terv
Több olvasó írta, hogy nagy kertben, sok idős gyümölcsfa mellett egyszerűen képtelenség lenne minden levelet összegyűjteni.
Ez valóban fontos gyakorlati szempont.
Más egy száz négyzetméteres udvar három kisebb fával, és más egy nagy kert dióval, almával, cseresznyével és más lombhullató fákkal. Utóbbiban az őszi lomb mennyisége már közelít ahhoz a ponthoz, amikor a gereblyézésből teljes munkaidős állás lesz.
Az egyik hozzászóló már körülbelül harminc zsáknyinál tartott.
Ilyenkor jogosan merül fel a kérdés: biztos, hogy a kert összes szerves anyagát el akarjuk szállítani?
Lehet, hogy egyszerűbb lenne egy részét ott hasznosítani, ahol keletkezett.
A fa valószínűleg támogatná az ötletet.
A diólevél örök vita
A dió levele különösen gyakran kerül külön kategóriába, mert sokan tartanak attól, hogy nem szabad komposztálni vagy más növények alatt felhasználni.
A dió valóban tartalmaz olyan vegyületeket, amelyek friss növényi részeiben gátolhatják bizonyos más növények fejlődését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lehullott diólevél veszélyes hulladék lenne, amelyet különleges védőruhában kellene elszállítani.
A lebomlás során ezeknek az anyagoknak a mennyisége csökken. A diólevél komposztálható, különösen más anyagokkal keverve és megfelelő érlelési idővel.
Ha valaki biztosra szeretne menni, külön is gyűjtheti és hosszabban komposztálhatja.
A diófa tehát nem mérgező konfettit szór ránk minden ősszel.
Bár a levelek mennyisége alapján néha úgy tűnhet.
Beteg leveleknél már érdemes óvatosabbnak lenni
Nem minden lomb egyforma. Ha egy fa vagy cserje levelei erősen fertőzöttek voltak valamilyen betegséggel, érdemes átgondolni, hogy valóban közvetlenül ugyanazon növény alatt akarjuk-e hagyni őket.
Bizonyos kórokozók lehullott növényi maradványokon is áttelelhetnek, majd a következő szezonban újra fertőzhetnek. Ilyenkor a fertőzött lomb eltávolítása része lehet a növényvédelmi munkának.
Ez különösen fontos például olyan betegségeknél, amelyekről tudjuk, hogy a lehullott leveleken telelnek át.
Vagyis a „hagyd ott, ahol leesett” szabály mellé kell egy apró csillag:
ha egészséges.
A kertben sajnos az apró betűs rész mindig hosszabb, mint szeretnénk.
A lehullott gyümölcs már más történet
Az egyik kommentelő felvetette a cseresznyefa alatt maradó összeaszalódott, úgynevezett múmiatermések kérdését is. Ez már nem ugyanaz a kategória, mint az egészséges lehullott lomb.
A fán maradó vagy földre hullott beteg, mumifikálódott gyümölcsök egyes betegségek fennmaradását segíthetik. Ezeket ezért célszerű összeszedni és eltávolítani.
A természetes kert tehát nem azt jelenti, hogy soha semmihez nem nyúlunk.
Inkább azt, hogy tudjuk, miért hagyunk valamit ott, és miért viszünk el mást.
A sünök sem kérnek steril kertet
A kommentekben megjelent a sünök szempontja is. Nem véletlenül. Az avarral borított, zavartalanabb kerti sarkok sok apró állat számára nyújtanak menedéket, és a sünök is használhatnak lombkupacokat teleléshez vagy búvóhelynek.
Ezért nagyon jó kompromisszum lehet, ha a kert egy részét ősszel kevésbé „takarítjuk ki”.
Nem kell az egész udvart levélheggyé változtatni. Már egy bokros, nyugodt sarokban meghagyott lomb- és ágkupac is értékes lehet.
És van még egy fontos szabály: ha tavasszal régi lombkupacot bontunk meg, előtte óvatosan nézzük meg, nincs-e benne lakó.
A sün ugyanis nem értékeli, ha álmában rotációs kapával ébresztik.
A „tiszta kert” nem feltétlenül egészségesebb kert
Sokáig a gondozott kert képéhez hozzátartozott, hogy ősszel minden levelet összegereblyézünk, minden elszáradt szárat levágunk, és a talaj lehetőleg úgy néz ki, mintha éppen nagytakarításon esett volna át.
Ökológiai szempontból azonban a teljes sterilitás nem feltétlenül előny.
A száraz növényi részek, lomb és magfejek számos rovar számára adhatnak telelőhelyet, a madarak pedig egyes növények magjait télen is fogyasztják. A talaj takarása szintén előnyös lehet.
Ezért egyre több kertben nem az a cél, hogy novemberre minden négyzetcentiméter „tiszta” legyen.
Hanem az, hogy legyen rend – de maradjon élet is.
Mulcsozó fűnyíró: diplomácia a két tábor között
A kommentek egyik legpraktikusabb megoldása a mulcsozó fűnyíró használata volt. A gyepen maradó leveleket a gép apróra vágja, így azok sokkal kevésbé alkotnak összefüggő takaróréteget.
Kisebb mennyiségű lombnál ez jó kompromisszum lehet. Nem kell mindent összeszedni és elszállítani, mégsem marad vastag levéltakaró a füvön.
Ha azonban akkora a lomb, hogy a fű helyét már csak emlékezetből tudjuk, önmagában a darálás sem biztos, hogy elegendő. Ilyenkor a felesleget érdemes máshová áthelyezni.
A kulcsszó ismét ugyanaz:
mérték.
Nem túl izgalmas szó.
Viszont a kertben feltűnően sokszor beválik.
Mi legyen tehát a levelekkel?
A hozzászólások és a kertészeti szempontok alapján nincs szükség arra, hogy ősszel minden egyes levél ellen személyes hadjáratot indítsunk.
A járdáról, lépcsőről és közlekedőfelületekről érdemes eltávolítani őket. A gyepen a vastag lombtakarót célszerű felszedni, áthelyezni vagy felaprítani. A fák, bokrok és évelőágyások alatt az egészséges lomb nagy része nyugodtan maradhat, illetve mulcsként is felhasználható.
A felesleg mehet komposztba, lombkomposztba vagy a kert egy kevésbé bolygatott részére. A beteg leveleket és fertőzött gyümölcsmaradványokat viszont külön érdemes kezelni.
Vagyis nem az a kérdés, hogy:
összeszedjük vagy nem?
Hanem az:
honnan szedjük össze, és hová tesszük?
Talán a gereblyének is jár egy kis pihenő
A Hobbikert olvasóinak hozzászólásaiból szépen kirajzolódik, hogy egyre kevesebben gondolkodnak abban, hogy ősszel a kert minden részét teljesen lombmentessé kell tenni.
Van, aki a gyepről felszedi, majd a bokrok alá hordja. Más komposztálja. Valaki fűnyíróval aprítja, más egyszerűen otthagyja ott, ahol nem zavar.
És persze vannak, akik továbbra is mindent gondosan összegereblyéznek.
Ez is rendben van.
Csak talán nem kell közben rossz szemmel nézni a szomszéd kertjére, ahol a levelek még mindig a földön vannak.
Lehet, hogy nem lusta.
Lehet, hogy mulcsoz.
Vagy egyszerűen csak észrevette, hogy az erdőben tényleg nincs egyetlen gereblye sem.