Ha valaha is irigykedve nézted a déli országok kertészeit, akik januárban is friss paradicsommal villognak, akkor kapaszkodj meg: létezik egy technika, amivel még a magyar tél is kijátszható. És nem, nem kell hozzá időgép, csak egy nagy gödör – meg némi ész. Ez a walipini, a föld alatti üvegház, amely úgy használja ki a természetet, mintha TITKOS szövetséget kötött volna a nappal.
A napfény háza – mit jelent a walipini?
A „walipini” kifejezés a bolíviai ajmara nyelvből származik, jelentése: napfény háza. És valóban: ez az üvegház nem a felszínen épül, hanem bele a talajba, ahonnan olyan stabil hőt kap, hogy a palánták télen is úgy érzik, mintha wellness-hétvégén lennének. A föld ugyanis mintha egy természetes radiátor lenne: nagyjából állandó hőmérsékletet tart, így a hajnali mínuszok nem tudják szétfagyasztani a friss leveles zöldségeket.
Egy ferde tető, ami több fényt szed össze, mint hinnéd
A walipini egyik legnagyobb trükkje az egyszerűség. Annyira egyszerű, hogy a 19. században valószínűleg még a nagyanyáink is megépítették volna, ha tudnak róla. A lényeg, hogy a gödör mélyére kerül az ültetőfelület, felülre pedig ferde, napra néző üveg- vagy polikarbonát tető, amely a téli nap alacsony szögéből is maximálisan begyűjti a fényt. Ez olyan, mintha a növényeid VIP-belépőt kapnának a Nap klubjába.
A gödör para – beázik? Beomlik? Megjön a vakond?
Persze sokakat a gödör szó riaszt el. A kertbarát agya ilyenkor rögtön azt kérdezi: „De mi lesz, ha beomlik? És ha beázik? És ha a szomszéd vakond átjön rágcsálónak?” Jogos kérdések! A jó hír, hogy a walipini ezeket mind túlélte az elmúlt évtizedekben, mert ha megfelelő rézsűt, vízelvezetést és takarást alkalmazunk, akkor a szerkezet meglepően stabil. A rossz hír az, hogy a vakond néha tényleg átjön, de hát ő minden kertben VIP.
Miért érzik magukat jól a növények odalent?
A walipini valójában azért működik olyan jól, mert – jó kialakítás mellett – általában 5-10 °C-kal melegebb odalent a levegő, mint a felszínen, még fagyos reggeleken is. Mindez a talaj hőtartó képességének köszönhető.
A walipini valójában azért működik olyan jól, mert a téli kertészet legnagyobb ellensége nem is a hideg, hanem a hirtelen hőingás. A felszíni üvegházak nappal felforrósodnak, éjjel pedig lefagynak – a növények meg közben olyan stresszt élnek át, mintha hullámvasútra ültettük volna őket. A föld alatti üvegházban viszont a hő kiegyenlítettebb, így a saláta, a spenót, a retek és sok más télálló növény vidáman nő tovább. Ha pedig jó a szellőzés, még a penész sem érzi jól magát.
Megéri? – A télből tavaszt csinálni mindig jó üzlet
És hogy megéri-e belevágni? Ha szereted a DIY-projekteket, a föld illatát és a téli friss zöldet, akkor a walipini maga lesz a kertészeti kalandpark. Ráadásul a fenntarthatósági faktor is ott virít mellette: kevesebb fűtés, több napenergia, kisebb ökológiai lábnyom. Ha pedig sikerül megépíteni, garantáltan te leszel a környék egyetlen embere, aki januárban saját répát ropogtat.
És valljuk be: van ebben némi csibészség. Miközben a kert többi része mély álomba szenderül, a walipiniben tavasz van. A kerted titkos kis VIP-klubja, ahová csak a legelszántabb zöldségek és a legkíváncsibb kertbarátok jutnak be.
Ha pedig valaha úgy érezted, hogy a tél túlságosan hosszú… nos, egy walipiniben gyorsabban telik. Csak ne csodálkozz, ha előbb-utóbb a szomszéd is átles a kerítésen: „Hallod, nálad miért zöld a január?”
Mondd el neki félmosollyal: „Csak van egy kis föld alatti titkom.”