A nap, amely már a bőség felé fordítja a tekintetet. Április 12-e a Kerti Kalendáriumban olyan dátum, amely szépen összeköti az ősi termékenységképzeteket a nagyon is földszagú tavaszi munkákkal. Nem úgy érdemes rá tekinteni, mint egyetlen, pontosan körülhatárolt „Ceres-napra”, hanem inkább úgy, mint amely már beleesik abba a római tavaszi ünnepi időszakba, amikor a gabona, a föld és a bőség istennőjére, Ceresre figyeltek.
Ez a gondolat a mai kertésznek sem idegen. Április közepe táján már nemcsak készülünk a szezonra, hanem valóban belelépünk. A föld egyre engedékenyebb, a vetések komolyabbá válnak, a remény lassan munkarenddé alakul. Ilyenkor a kert már nemcsak azt kérdezi, mit tervezünk, hanem azt is, mit merünk rábízni.
Ceres és a tavaszi bőség ígérete
Az ókori Rómában Ceres volt a gabona, a termékenység és a mezőgazdasági bőség istennője. Az április közepére eső Cerealia ünnepkör hozzá kapcsolódott, és a föld termékenységének, a gabona jövőjének, az emberi szorgalom és az isteni kegy együttműködésének gondolatát hordozta.
Ez a kép a Kerti Kalendáriumban különösen szépen működik. A vetés sosem csupán technikai mozdulat volt. Aki magot tett a földbe, mindig reményt is tett mellé. A régi ember számára a termés sosem volt pusztán számítás kérdése: kellett hozzá idő, gondosság, jó időjárás, és valami olyasmi is, amit ma talán szerencsének, régebben inkább áldásnak neveztek.
Április 12-e ezért jól olvasható úgy, mint a tavaszi bizalom napja. A földbe vetett mag ilyenkor még láthatatlan, de már hordozza a nyár ígéretét.
Vetésmunkák ideje: dinnye, burgonya, saláta
A Kerti Kalendáriumban április 12. már valódi vetési fordulópont. Nem azért, mert ez volna az év századik napja – az ugyanis korábban van –, hanem mert április közepe táján a veteményes már teljes lendülettel ébred. A saláta, a burgonya, a korai gyökérzöldségek és több kerti virág vetése ekkor már egészen természetes kerti munka.
A dinnye különösen szép szereplője ennek az időszaknak. A melegkedvelő növények körül mindig több volt a remény, a várakozás és a játékos hiedelem. Nem véletlen, hogy a vetésükhöz a néphagyomány sok helyen külön kis mozdulatokat, tréfás szertartásokat kapcsolt.
A vetés utáni pördülés: játékos bőségvarázslás
A régi kertészeti-népi képzeletnek mindig volt humora. A dinnyevetéshez kapcsolódóan többfelé éltek olyan szokások, hogy a vetés után egyet bukfenceztek vagy perdültek a kertben, mintha ezzel magát a növekedést is meg lehetne indítani. A szélesen terülő szoknya, a kerek mozdulat, a nevetés és a jókedv ilyenkor mind a bőség képét erősítette.
A Kerti Kalendáriumban az efféle jelenetek azért kedvesek, mert emlékeztetnek rá, hogy a kertművelés nemcsak munka volt, hanem képzelet is. A régi ember nem szégyellte, hogy egy kis játékot vigyen a vetés mellé. Tudta, hogy a terméshez szorgalom kell, de azt is, hogy a reménynek is megvan a maga helye a föld szélén.
Az ellenkező negyven nap hiedelme
A régi falusi megfigyelések között akadt olyan is, amely szerint az április 12-i időjárás mintegy fordítva mutat rá a következő negyven napra. Ha borús, szeles az idő, abból még derűsebb, melegebb idő is következhet; ha túl nyugodt és meleg a nap, abból később változékonyabb időszak is lehet. Az ilyen megfigyelések inkább helyi hagyományként érdekesek, mint általános szabályként, de a Kerti Kalendáriumban éppen ez adja a bájukat.
A kertész ma is tudja, hogy április közepén nem szabad mindent kész ténynek venni. A nappalok már csábítóan szelídek, de az éjszakák még visszaszólhatnak. Aki ilyenkor figyeli az eget, a szelet és a hajnalok keménységét, az régi tudást folytat tovább, még ha már más szavakkal is.
A veteményes valódi ébredése
Április közepe már az az időszak, amikor a veteményes nemcsak készül, hanem valóban élni kezd. A talaj melegszik, a korai vetések mozdulnak, a palántanevelés komolyabb szakaszba ér, és egyre több felület válik alkalmassá a további munkára.
Ez a kertben mindig különös fordulópont. A tél emléke még nem tűnik el teljesen, de már nincs főszerepben. A hangsúly a lehetőségen van: mi kerül a földbe, mi kap helyet, mit vállalunk be, és mit halasztunk még néhány napot. Április 12. ilyen értelemben a józan bátorság napja.
Mit figyeljünk a kertben ezen a napon?
Április 12-én érdemes úgy körbejárni a kertet, hogy a remény és a mérték együtt legyen jelen.
- Melyik ágyás készen áll már a vetésre?
- Hol melegedett át eléggé a talaj, és hol kell még várni?
- Melyik növény kíván most előkészítést, nem azonnali vetést?
- Van-e olyan régi családi mondás vagy mozdulat, amely ma is eszünkbe jut a vetésről?
- Mit bízhatunk már rá nyugodt szívvel a földre?
A Kerti Kalendárium ilyen napjai arra valók, hogy az ember ne csak sürgesse a tavaszt, hanem együtt haladjon vele.
Amit április 12. üzen
Április 12. a Kerti Kalendáriumban a termékenység reményének, a vetés bátorságának és a mértéktartó figyelemnek a napja. Ceres emléke, a népi bőségvarázslás és az áprilisi veteményes lendülete együtt ad neki különös tartást.
Talán ez a legszebb tanulsága: a bőség nem egyetlen pillanatban születik meg, hanem akkor indul el, amikor az ember először komolyan megbízik a földben.
