Április 24. a magyar hagyományban Szent György napja, és a Kerti Kalendáriumban ez az egyik legerősebb tavaszi fordulónap. Ha elsőre úgy tűnik, mintha Szent György már az előző naphoz is kapcsolódott volna, az nem tévedés, hanem kétféle hagyomány találkozása. A nemzetközi, egyházi emléknap többnyire április 23-ra esik, a magyar néphagyomány viszont nagyon gyakran április 24-ét tartotta Szent György napjának, és ehhez kötötte a kihajtást, a harmatszedést, a boszorkányűzést, a rontáselhárítást és a tavaszi mezőgazdasági rend számos fontos mozzanatát.
Vagyis a tegnapi Szent György nem volt tévedés, a mai pedig nem ismétlés. Inkább arról van szó, hogy ugyanaz a név kétféle kalendáriumi térben él: az egyikben liturgikus ünnepként, a másikban eleven népi évkezdetként. A magyar kerthez ez utóbbi különösen közel áll.
Kihajtás napja: amikor a tavasz már nem ígéret
A régi falusi év rendjében Szent György napja az állatok első kihajtásának egyik legfontosabb ideje volt. Ez önmagában is azt jelzi, hogy a napot valódi fordulópontnak tekintették. A jószágot nem akkor vitték ki először, amikor már minden teljesen veszélytelen volt, hanem amikor a természet állapota már eléggé előrehaladt ahhoz, hogy a szezon tényleg elinduljon.
A kertben ennek nagyon szép megfelelője van. Április 24. táján már látszik, mi fog erőre kapni, melyik vetés indul biztosan, hol marad meg a nedvesség, hogyan viselkednek a hajtások, és mennyire lehet bízni az időben. Ez nem a nyári biztonság, hanem a tavaszi bátorság napja.
Boszorkányűzés, zöld ág és rontás elleni praktikák
A magyar néphagyományban ehhez a naphoz sűrűn kapcsolódtak óvó és rontáselhárító szokások. A jószágot láncon, fejszén, ekevason hajtották át, fokhagymával, füstöléssel, zöld ággal, kifordított köténnyel, felfordított seprűvel próbálták megvédeni a rontástól. Ezek a szokások ma elsőre talán különösnek tűnnek, de a mögöttük álló gondolat nagyon is ismerős: ami most indul el, arra vigyázni kell.
A Kerti Kalendáriumban ez a szemlélet könnyen érthető. A friss hajtás, az új vetés, a virágzásnak induló bokor vagy a frissen éledő gyümölcsfa ilyenkor még sérülékeny. A régi ember boszorkányt, rontást és gonoszt mondott, a mai kertész inkább hideget, kártevőt, gombát vagy időjárási szélsőséget. A mozdulat más, de az ösztön ugyanaz.
A harmat ereje
Szent György napjához a szentgyörgyharmat hiedelme is hozzátartozik. Kora hajnalban lepedővel szedték föl a mező harmatát, majd a tehenekkel itatták meg a tejhaszon reményében, a lányok pedig arcot mostak vele, hogy szépek legyenek. A gyógyfüveket is különösen erősnek tartották ezen az éjjelen és hajnalon.
A kert felől nézve ez a kép szinte magától értetődik. A harmat a tavaszi reggel egyik legfontosabb jele. Megmutatja, hogyan tartja a nedvességet a föld, mennyire eleven a levegő, hol ül meg a hűvös, és milyen állapotban vannak a fiatal levelek. A régi ember varázserőt látott benne, a kertész ma inkább állapotjelzőt – de mindkettő ugyanazt az érzést őrzi: a hajnal most különösen sokat mond.
Babvetés, pásztorfogadás, szőlőhegy
Április 24. nemcsak mágikus nap volt, hanem gazdasági és közösségi fordulónap is. Sokfelé ilyenkor fogadtak pásztort, cselédet, választottak bírát, hegymestert és csőszt. A szőlős vidékeken is fontos rendi napnak számított. A babvetést is szerencsésnek tartották ekkor, és ahogy sok régi hiedelemnél, itt is keveredett a gyakorlat a varázsgondolkodással.
Ez a Kerti Kalendáriumban azért érdekes, mert megmutatja: a régi tavasz nemcsak természeti, hanem társadalmi újrakezdés is volt. A kert, a szőlő, a legelő és a közösség rendje ilyenkor egyszerre mozdult.
Mit üzen április 24. a kertben?
Április 24. a magyar Kerti Kalendáriumban nem egyszerűen Szent György napja, hanem a védett kezdet napja. A tavasz ekkor már valóban kinyílik, de még nem engedhető magára teljesen. Jó ilyenkor korán körbejárni a kertet, nézni a nedvességet, figyelni a levelek állását, felmérni a kényes növényeket, és észrevenni, hol kell még egy kis védelem, egy kis türelem vagy egy kis segítség.
A régi ember ezen a napon füstölt, harmatot gyűjtött, fokhagymát akasztott, zöld ágat tűzött ki és figyelte a jószágot. A mai kertész talán más eszközökkel dolgozik, de ugyanabban reménykedik: hogy ami most indul, abból egészséges, erős és bő év lehessen.
