Január végén a tél már nem ugyanaz, mint volt hetekkel korábban. A nappalok lassan hosszabbodnak, a fény másképp ül meg a tájon, és a természet – még mozdulatlanul – már egy következő állapot felé tart. Január 23-a, Szűz Mária eljegyzésének napja ebbe az átmeneti időszakba illeszkedik bele, csendesen, mégis erős jelentéssel.
Szűz Mária eljegyzése a keresztény hagyományban
Szűz Mária eljegyzése, más néven Boldogasszony menyegzője régi katolikus ünnep, amely Mária és József eljegyzésére emlékezik. Az eljegyzés a korabeli világban nem puszta ígéret volt, hanem döntés és elköteleződés: egy új élethelyzet kezdete, amely még nem teljesedett ki, de már visszavonhatatlanná vált.
Ez a gondolat – a még láthatatlan, de már eldöntött jövő – különösen erősen rezonált a hagyományos paraszti gondolkodásban.
Az eljegyzés jelentése a népi szemléletben
A népi kultúrában az eljegyzés mindig határhelyzetet jelentett. Nem ünnepelték hangosan, inkább tudomásul vették: innentől másként alakul a sors. Ez a nap ezért nem a beteljesülésről szólt, hanem az irány kijelöléséről.
Január vége hasonló határhelyzet az évben. A tél még tartja magát, de már nem uralja feltétlenül az időt. A föld pihen, az ember pedig figyel, számot vet, készül. Boldogasszony menyegzője ebben az időszakban a belső döntések, a csendes elhatározások idejét jelképezte.
Csendes nap, belső rend
Az ilyen Mária-ünnepekhez sok helyen a nyugalom és a mértékletesség társult. Nem illett zajos munkába kezdeni, inkább rendrakás, javítás, előkészület került előtérbe – kívül és belül egyaránt. A nap gondolkodásra hangolt: mit viszünk tovább a múltból, és mire készülünk a következő időszakban.
Ez a szemlélet jól illeszkedett a tél végének ritmusához, amikor a természet még hallgat, de az ember már a folytatást tervezi.
Átmenet az év fordulóján
Boldogasszony menyegzője nem harsány fordulópont, inkább finom jelzés. A népi időszemléletben az ilyen napok emlékeztettek arra, hogy a változás nem egyszerre történik. Előbb megszületik a döntés, az elköteleződés, és csak később válik láthatóvá az eredménye.
Január 23-a így a várakozás és az előkészület napja: amikor még tél van, de a tavasz gondolata már helyet kér magának.
