Január 6-a különleges határnap a néphagyományban: Vízkereszt, más néven háromkirályok napja egyszerre jelent lezárást és kezdetet. Ez a nap zárja le a karácsonytól vízkeresztig tartó tizenkét szent napot – az ezoterikus kereszténység hagyománya szerint pedig a december 24-étől számított tizenhárom szent éjszakát –, és ezzel veszi kezdetét a farsang időszaka, amely egészen hamvazószerdáig tart.
A házakban ilyenkor lebontják a karácsonyfát, leszedik róla a díszeket, a régi, hiedelmekkel átszőtt vidékeken pedig a fát gyakran elégették. Úgy tartották, így megakadályozható, hogy „ártó kezekre” jusson, és a karácsony szentsége ne forduljon visszájára.
Háromkirályok napja – bibliai történetből élő népszokás
Vízkereszthez szorosan kapcsolódott a háromkirályok járása, amelynek hagyománya egészen a XIII. századig vezethető vissza. A nyugati kereszténység ezen a napon ünnepli a napkeleti bölcsek – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – látogatását a kis Jézusnál. A bibliai történet nyomán alakult ki az a népszokás, amikor három fehér ruhába öltözött, csákót viselő legény járta a falut, házról házra beköszönve. Verses köszöntőikkel a háromkirályok napját hirdették, és jókívánságokat mondtak a ház népére. A vendéglátás sem maradt el: almával, aszalt szilvával, s olykor egy kevés pénzzel jutalmazták őket, ahogy azt a régi rend megkívánta.
Egyes országokban a háromkirályok ünnepéhez máig élő ajándékozási hagyomány kapcsolódik: a gyerekek előző este csizmát tesznek az ajtó elé vagy az ablakba, amelybe éjjel édesség kerül – a hiedelem szerint maguk a „háromkirályok” hozzák.
Tiltások, jóslások és bőség – mit üzent Vízkereszt napja?
Vízkereszt sokfelé dologtiltó napnak számított, de férjjósló és szerencsevarázsló szokások is kötődtek hozzá. A magyarság körében régen általános gyakorlat volt a házszentelés: a papok szenteltvízzel hintették meg az otthonokat, hogy az új esztendőben megóvják a ház népét a bajtól és betegségtől. Emellett elterjedt volt a „csillagozás” is, amikor gyerekek jártak házról házra, csillagot hordozva és a kis Jézusról szóló énekeket énekelve – ez a szokás egyes magyarlakta vidékeken ma is él.
Az ünnepi asztalról nem hiányozhatott a töltött káposzta, a fonott kalács, a fánk vagy a csöröge – ezek mind a bőség és a jó esztendő jelképei voltak. A nap időjárását különös figyelemmel lesték, hiszen abból következtettek az új év szerencséjére, a termés alakulására, sőt még az emberek egészségére is.
Mit jósolt az időjárás?
A hegyköz lakói például így mondták: „Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhély, az iziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél.” Az „izik” takarmánymaradékot, nádtörmeléket, kukoricaszárat jelentett – amit egyes vidékeken fűtésre is használtak. Ha ezen a napon hideg volt az idő, korai tavaszban reménykedtek, ugyanakkor akadt olyan jövendölés is, amely szerint a napsütés épp ellenkezőleg: hosszú telet ígért.
Mit mondtak az öregek a termésről?
A délvidéki magyar falvakban úgy tartották, hogy ha Vízkeresztkor esik az eső, férges lesz a mák. A hideg idő rossz termést vetített előre, de ha a kerékvágásban víz fakadt, jó termőévre számítottak. A hóesésből korai tavaszt, a száraz időből zivataros nyarat jósoltak az öregek. Általános hiedelem volt az is, hogy ha ezen a napon fúj a szél, szerencsés lesz az esztendő.
Vízkereszt a szőlőben és a pincében
A szőlősgazdák a patakokat is figyelték, és ha megáradt bennük a „vízkereszt vize”, jó és bőséges bortermésben bíztak. A derűs, jókedvű emberre pedig azt mondták: olyan, mint a napfényes Vízkereszt.
A keleti keresztény egyházakban Vízkereszt elsősorban Jézus megkeresztelésének, Krisztussá válásának ünnepe, ezért ott a vízhez kapcsolódó szertartások kapnak hangsúlyt. Nyugat-Európában az ünnep neve is őrzi a háromkirályok emlékét: a német nyelvterületen Dreikönigstagként, Olaszországban pedig Epifaniaként ismert. Olaszországban ehhez a naphoz kötődik a Befana alakja is – az öreg, seprűn járó jóságos boszorkány, aki ezen az éjszakán ajándékot visz a jó gyerekeknek.
Mit tanácsoltak régen Vízkeresztre?
Nem véletlen, hogy már Mátyás király idején is tanácsot adtak erre a napra. A Csíziós könyvecske így intett: „Boldogasszony havában igyál jó bort, és ha van, édes italt. Az ürmösbor mellednek fájás ellen igen hasznos. Megeheted a kövér disznópecsenyét, kolbászt és ludat mustárral vagy borsos ecettel. Eret ne vágass.”
Vízkereszt tehát nem csupán egy dátum a naptárban, hanem fordulópont az év ritmusában: egyszerre búcsú az ünneptől, és kapunyitás a zajos, vidám farsang felé.
