Régen Márton a gazdasági év fontos őszi zárónapja volt. Baranyában ekkor hajtották be a gulyát telelőre.
Szent Márton 316-ban született Pannóniában. A középkor egyik legnépszerűbb szentje, kultusza hazánkban is virágzott: emlékét helynevek is őrzik. A XIV. századi krónikákban a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor vágták le a tömött libát, mert úgy tartották: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik."
Márton gonoszjárónap, időjós negyvenes nap, rámutató- és tiltónap. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél" – mondja a rigmus. Márton-napi esőre fagy, szárazság következik.
Baranyában azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják: „Eljött Márton szürke lovon." „Márton fehér lován nyargal." A bánátiak szerint 40 napig olyan idő lesz, mint e napon, viszont a tél időjárása a maiak ellentéte lesz.
Baranyában a szép, napos Márton-napot és az előtte vagy utána következő napokat Márton nyarának emlegetik, amely hideg telet jelent.
Márton madara, a holló eddig a hideg erdőben lakozott, most előkerült, mindenfele látni.
Márton lúdját is emlegetik, hisz ez a lúd hizlalásának ideje. A lúdhoz több hiedelem fűződik. Pl. időjóslás: „Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár." A Muravidéken, Szlavóniában mesélték: „Ha Márton lúdját megölték, megsütötték, akkor levették a melle csontjáról a húst. Az első része a csontnak a nyakánál a karácsonyig tartó időt jelzi, az utolsó része a karácsony utáni időt. A mellcsont fehérje havat és esőt jósol, a vörösesbarna színű csont pedig nagy hideget."
Egyébként ludat illik enni ezen a napon, mert aki Márton napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Az újbort is megkóstolják a lúdpecsenyéhez, mert „A bornak Márton a bírája", megforrt az újbor, elválik, hogy milyen.
Baranya és Muravidék lakói szerint nem szabad mosni, teregetni, libatojást elültetni Mártonkor, mert odasiet „a dög", és elpusztul a jószág, majd a jószág bőrét terítik ki, a libatojásból pedig kétfejű kisliba kel ki.
Sepsén megverik egy hosszú póznával a diófa ágait, hogy jövőre többet teremjen.
