A muravidéki Lendva és környékének földművesei nagyon igyekeznek e napon elvetni azt, amit el kell vetni. Szerintük ugyanis "Lukács az utolsó magvető".
Balázs Mátyás pásztor viszont arról számol be, hogy az öreg juhászok valamikor ezen a napon engedték az apaállatokat a falkába, így az elletést tavaszra időzítették.
A korai, téli ellés ugyanis nagy bajjal jár, nehéz a téli hidegben a "ma született" báránykákat melegen tartani, megmenteni az éh- és fagyhaláltól. Hiába melegítették az ártatlankákat a pásztorok a szűr, a suba alatt saját testük melegével, többnyire elpusztultak.
2002 óta ez a nap magyar festészet napja is egyben, Szent Lukács névnapján, aki a festők védőszentje.
