Az ember azt hinné, hogy a kertben legfeljebb gyökerek, giliszták, kavicsok és néhány rég elfelejtett cserépdarab várja az ásót. Aztán jön egy faültetés, egy ágyásbővítés, egy kertrendezés vagy egy medencealap kiásása, és a föld alól egyszer csak üveg, műanyag, sitt, salak, rozsdás vas, pala vagy vegyes hulladék kerül elő.
Ilyenkor a kert hirtelen nemcsak kert, hanem egy kellemetlen múltidéző helyszín is lesz. Nem romantikus régészeti lelet, hanem nagyon is hétköznapi magyar valóság: sok telken évtizedekkel ezelőtt egyszerűen elásták vagy elégették azt, amitől meg akartak szabadulni.
A szemét nem tűnt el, csak föld került rá
Régen sok helyen természetesnek számított, hogy a kert végében elégették a szemetet, a bontási törmeléket pedig betemették valahová a telek szélén. Ami akkor gyors megoldásnak tűnt, az ma komoly gondként kerülhet elő.
A műanyag nem válik humusszá, az üveg nem porlad el, a festékes doboz nem lesz ártalmatlan, az azbeszttartalmú pala pedig nem attól lesz kevésbé veszélyes, hogy néhány ásónyomnyi föld takarja. A talaj sokáig hallgat, de amikor bolygatni kezdjük, előbb-utóbb mesélni kezd.
Szebenyi Péter környezetmérnök éppen ezt a tabusított problémát mutatja be videójában: mi történik, amikor a kert földje alatt nemcsak régi gyökerek, hanem több évtizede elásott hulladék is lapul?
Mi kerülhet elő egy magyar kertből?
A válasz sajnos elég változatos. Előkerülhet építési törmelék, cserép, tégla, beton, üveg, műanyag, fém, salak, régi vezeték, gumidarab, festékes edény vagy akár veszélyes hulladék is. A legnyugtalanítóbb pedig az, hogy első ránézésre nem mindig tudjuk, mivel állunk szemben.
Egy-két régi tégladarab még nem ugyanaz a kategória, mint egy teljes hulladékréteg. A porló pala, az ismeretlen eredetű hamu, a vegyszeres göngyöleg vagy a furcsa szagú, elszíneződött talaj viszont már olyan jel, amit nem érdemes félvállról venni.
Azbesztgyanús törmelék: amikor nem elég a kesztyű
Különösen igaz ez az azbesztre, amely az éppen zajló nyugat-magyarországi szennyezési ügy miatt most ismét a figyelem középpontjába került: a friss adatok szerint több mint 250 magyar településre érkezhetett szállítmány az azbesztszennyezéssel összefüggésbe hozott osztrák bányákból. A kertekben az azbesztgyanús hulladék leggyakrabban régi hullám- vagy síkpala, eternitcső, palatörmelék, régi szigetelőanyag, esetleg szürkés, rostos, morzsalékos építési törmelék formájában bukkanhat fel. Gyanús jel lehet, ha a törmelék pala- vagy cementlap-szerű, szálas szerkezetű, könnyen porlik, illetve régi tetőfedésből, bontásból származhat.
Az azbeszttel nem az a legnagyobb gond, hogy „csúnya hulladék”, hanem az, hogy töréskor, fúráskor, daraboláskor vagy porladáskor mikroszkopikus rostok kerülhetnek a levegőbe. Ezek belélegezve súlyos egészségkárosodást okozhatnak, ezért az azbesztgyanús hulladékot nem szabad tördelni, söpörni, magasnyomású mosóval tisztítani, elégetni vagy a kommunális szemétbe dobni. Ilyenkor a legfontosabb szabály: ne bolygassuk feleslegesen, és kérjünk szakembertől vagy az illetékes hulladékkezelőtől tanácsot a biztonságos elszállításhoz.
Visszatemetni nem megoldás
A legegyszerűbb mozdulat ilyenkor az lenne, hogy az ember visszahúzza rá a földet, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Csakhogy ettől a probléma nem szűnik meg. Ugyanott marad, ugyanabban a talajban, ahol később gyerek játszhat, kutya kaparhat, zöldség nőhet, vagy újabb kertészeti munka kezdődhet.
Égetni sem szabad. A régi, vegyes hulladék elégetése különösen veszélyes lehet, mert mérgező anyagok kerülhetnek a levegőbe, majd a talajba is. A „majd eltűnik a füsttel” típusú megoldás legfeljebb annyit jelent, hogy a szemét egy része láthatatlanabb formában tér vissza.
A helyes lépés mindig attól függ, mit találtunk. Másként kell kezelni a tiszta építési törmeléket, a vegyes háztartási hulladékot, a veszélyes anyagot vagy az azbesztgyanús palát. Sok esetben konténerre, hulladékudvarra, szakemberre vagy engedéllyel rendelkező hulladékkezelőre van szükség.
A kert alatt is lehet meglepetés
A videó azért különösen érdekes, mert nem elvont környezetvédelmi témaként beszél a hulladékról, hanem egy nagyon is ismerős helyzetből indul: ásunk a saját kertünkben, és egyszer csak valami olyasmi kerül elő, aminek nem kellene ott lennie.
Honnan lehet felismerni, hogy baj van? Mikor elég óvatosan összegyűjteni a törmeléket, és mikor kell komolyabban venni a helyzetet? Miért lehet veszélyes az azbeszt? Mikor indokolt konténert rendelni? És hogyan lehet úgy megszabadulni a föld alól előkerült hulladéktól, hogy ne csak arrébb toljuk a problémát?
Ezekre a kérdésekre ad választ Szebenyi Péter videója. Aki régi telken kertészkedik, házat vásárolt, kertrendezés előtt áll, vagy csak szeretné tudni, mi minden lapulhat a föld alatt, annak érdemes megnéznie.
Mert attól, hogy valamit régen elástak, még nem lett múlt idő. Csak mélyebbre került.
