Az októberi Jánoshoz régen az a szokás kapcsolódott, hogy most már el kell kezdeni a szobai világítást, nem lehet tovább halogatni, akármilyen drága is a "petró".
A napok rövidülésével és a korai sötétedéssel az embereknek nem volt más választásuk, mint hogy elővegyék a lámpásokat, és megkezdjék a hosszú téli esték világítását. Ez a nap tehát nemcsak a természet változására hívta fel a figyelmet, hanem arra is, hogy az otthonokban is alkalmazkodni kell az új évszakhoz.
Az időjárást illetően azt mondták: "János napi zivatar, 40 napig elkavar". Ez a megfigyelés régre nyúlik vissza, amikor az emberek szoros kapcsolatban éltek a természettel, és az időjárási jelek alapján próbálták megjósolni a jövőt. Ha János napján zivatar volt, úgy tartották, hogy a következő 40 napban hasonló időjárásra lehet számítani, ami akár nehézségeket is hozhatott a késő őszi mezőgazdasági munkálatok során. Az ilyen népi megfigyelések segítettek az embereknek abban, hogy megtervezzék a földművelési feladataikat, és felkészüljenek a változó időjárási körülményekre.
A termésre vonatkozott a következő rigmus: "János nap, ha borús, a termés igen dús." Ez a mondás az emberek reményeit és vágyait tükrözte. A borongós, felhős időt jó előjelnek tekintették a következő év termésére nézve. Ha ezen a napon borult volt az ég, azt hitték, hogy a következő év bőséges termést hoz majd. Az ilyen népi bölcsességek nagy szerepet játszottak az emberek mindennapi életében, mivel a megélhetésük szorosan kapcsolódott a természeti jelenségekhez és a mezőgazdasági termeléshez.
Az októberi János naphoz kapcsolódó hagyományok és időjárási jóslatok ma már kevésbé ismertek, de érdemes felidézni, milyen fontos szerepet játszottak ezek a megfigyelések elődeink életében. Az időjárás előrejelzése és a termésre vonatkozó remények az emberek közösségi összetartozásának és a természet tiszteletének jelei voltak. Október 23-án a családok és a közösségek összegyűltek, megosztották egymással a megfigyeléseiket, és közösen készültek fel a közelgő téli időszakra. A "Termésjósló János" napja egyfajta emlékeztető volt arra, hogy az emberiség mindig is próbált harmóniában élni a természettel, és a természeti jelekből olvasni, hogy a jövőt előre lássa, még akkor is, ha ez néha csak reményeken és babonákon alapult.
