Szeptember 5-én a kert még egyáltalán nem tűnik befejezettnek. A paradicsom pirosodik, a paprika érik, a szőlő egyre édesebb, a virágágyásokban még bőven akad szín, és egy meleg délutánon akár nyáriasnak is érezhetjük az időt. A reggelek azonban már másképp indulnak. Hosszabb ideig ülhet harmat a leveleken, hűvösebb lehet a levegő, gyülekeznek a fecskék, és a régi kalendárium szerint ezen a napon már Lőrinc is megkezdi őszi „rontó” munkáját.
A néphagyományban szeptember 5. afféle fordulónap. Úgy tartották, hogy ilyenkor már a természet is a közelgő ősz hangulatát árasztja. Gyülekezőben a fecskék, vége a szabadban való fürdőzésnek, és bizony a dinnyének is a szeptemberi Lőrinc a megrontója.
A mondás szerint ugyanis „Lőrinc belepisil a dinnyébe”, amitől az addig édes, roppanós gyümölcs lucskossá, íztelenné és kásássá válik.
Mai kertészeti tudásunk szerint természetesen Lőrincnek ehhez vajmi kevés köze van. A mondás mögött azonban nagyon is valós szezonális tapasztalat húzódik meg.
Fontos: nem az augusztusi, hanem a szeptemberi Lőrinc a „dinnyerontó”
A Lőrinc név két jól ismert nyári-kora őszi dátumhoz is kapcsolódik. Augusztus 10. az egyik Lőrinc-nap, szeptember 5. pedig a másik. A dinnyét „megrontó” mondás a szeptemberi dátumhoz tartozik, nem az augusztusihoz.
Ez azért fontos, mert a két nap népi szerepe összekeveredett az idők során. Az augusztusi Lőrinchez inkább csillaghullás, idő- és termésjóslás, valamint a szőlőmustrák kapcsolódtak, míg a „lőrinces dinnye” kifejezetten szeptember elejének motívuma lett.
A népi kultúrában tehát Lőrinc kétszer érkezik.
Csak másodszorra nyúl a dinnyéhez.
„Lőrinc belepisil a dinnyébe”
Az eredeti cikk egyik legismertebb motívuma szerint Lőrinc rontónap. Azt mondták, hogy belepisil a szabad vizekbe, ezért ettől kezdve már nem tanácsos a folyókban és tavakban fürödni, és ugyanígy „belepisil” a dinnyébe is.
A nyári fajta dinnye ettől állítólag lucskos, íztelen, „lőrinces” lesz, ezért a régi vásárló ilyenkor már inkább őszi fajtát keresett.
Mai füllel a mondás inkább tréfás, mint komolyan vehető, de éppen ettől maradt fenn ennyire jól. Egyetlen képpel elmondja, hogy szeptember elején már megváltozik a szezon.
A nyári dinnye ideje kifutóban van.
De mit jelent valójában az, hogy „lőrinces” a dinnye?
A túlérett vagy túl sokáig tárolt görögdinnye húsa valóban veszthet feszességéből. A korábban roppanós állomány lisztesebbé, szálasabbá vagy kásásabbá válhat, a gyümölcs pedig kevésbé friss érzetet adhat. Egy amerikai egyetemi mezőgazdasági tájékoztató is a túlérett dinnye egyik jelének nevezi a szárazabb, lisztes vagy szálas húsállományt.
Ehhez azonban nem szeptember 5. varázsereje vezet. Az érési állapot, a fajta, az időjárás, a vízellátás, a betakarítás időpontja és a tárolás egyaránt számít.
A régi ember mindebből csak annyit látott: szeptember elején egyre több dinnye már nem olyan, mint júliusban.
Erre pedig tökéletes magyarázat volt:
Lőrinc járt erre.
Ma már szeptember 5. után is lehet jó dinnyét enni
A régi regula nem jelenti azt, hogy szeptember 6-án minden görögdinnye automatikusan ehetetlenné válik. A modern fajták között sok olyan akad, amely később is jó minőségű maradhat, és a termesztéstechnológia is sokat változott.
A mai termesztő jobban tudja szabályozni az öntözést, tudatosabban választ fajtát, és pontosabban tudja meghatározni a szedés idejét. Emiatt szeptemberben is kaphatunk édes, roppanós dinnyét.
A Hobbikert korábbi összefoglalója is arra jutott, hogy a „Lőrinc után nincs jó dinnye” szabály ma már nem állja meg szó szerint a helyét.
A vásárlásnál tehát ne a naptárat nézzük.
Hanem a gyümölcs minőségét.
Honnan jött egyáltalán a görögdinnye?
A görögdinnye története jóval régebbi, mint Lőrinc mondása. A Citrullus lanatus afrikai eredetű növény, és a Kew összefoglalója szerint több ezer éve termesztik. Magokat és növényi maradványokat ókori egyiptomi sírokban is találtak, és falfestmények is utalnak arra, hogy a Nílus völgyében már évezredekkel ezelőtt fogyasztottak dinnyét.
A mai édes, piros húsú görögdinnye hosszú nemesítési történet eredménye. Vad rokonai között jóval kisebb, keserűbb vagy fehér húsú termések is előfordulnak.
Ami ma a nyár egyik legegyértelműbb íze, valójában több ezer évnyi termesztői válogatás eredménye.
Lőrinc ebből a történetből csak az utolsó néhány napot kapta meg.
A dinnye valójában bogyó
Botanikai értelemben a görögdinnye termése úgynevezett pepo, vagyis kemény héjú bogyótermés. Ugyanebbe a nagy növénycsaládba tartozik az uborka, a tök és számos más kabakos is.
Ez persze nem sokat változtat azon, hogyan esszük.
Senki nem fogja a nyári asztalnál azt mondani:
„Kérsz még egy szelet bogyót?”
Botanikailag azonban pontos lenne.
Miért szereti a dinnye a szárazabb időt éréskor?
A Kew növényismertetője szerint a szárazabb körülmények kedvezhetnek az édesebb termés kialakulásának, míg a magas páratartalom gátolhatja a cukorképződést.
Ez jól mutatja, miért számított annyira a régi gazdának az augusztus végi és szeptember eleji időjárás. A sok csapadék, a hűvösebb éjszakák és a rövidülő nappalok együtt már más érési körülményeket teremthetnek.
Nem minden késői dinnye lesz rossz.
De már más időben próbál ugyanazt a feladatot elvégezni.
Lőrinc az őszt is „megmutatta”
A régi megfigyelők nemcsak a dinnyét figyelték szeptember 5-én. Úgy tartották, hogy Lőrinc időjárása az egész ősz jellegére utalhat.
Ha szépen sütött a nap, hosszú, kellemes őszt reméltek. A napsütés tehát jó jel volt annak, aki még sok kinti munkát szeretett volna elvégezni.
Az eső miatt azonban a vincellérek nem feltétlenül bánkódtak. Egyes vidékeken, különösen Baranyában és a Muravidéken úgy tartották, hogy a Lőrinc-napi eső sok bort jelez.
Vagyis ugyanaz az eső, amelyik a kirándulónak kellemetlenség, a szőlősgazdának remény lehetett.
A népi időjóslásban ritkán létezett egyszerűen „jó” vagy „rossz” idő.
Mindig az számított, kinek mire volt szüksége.
A szőlőben most már valóban minden nap számít
Szeptember 5-én a szőlő egyre több helyen közeledik a szüreti érettséghez. A korai fajták közül több már szedhető lehet, mások még cukrot gyűjtenek és savat veszítenek.
Ilyenkor érdemes rendszeresen kóstolni, és nem egyetlen szem alapján ítélni. Több fürtről, több helyről vegyünk mintát, mert ugyanazon a tőkén belül is lehet különbség az érésben.
A naposabb oldalon lévő fürt gyorsabban érhet, az árnyékosabb még savasabb lehet.
A „szüreti mintavétel” természetesen könnyen elhúzódó folyamat.
Főleg jó évjáratban.
A darazsak már pontosan tudják, melyik fürt édes
Ha a szőlőben egyre több darázs jelenik meg, az gyakran azt is jelzi, hogy a bogyók cukortartalma már kellemes.
A sérült, megcsípett vagy repedt szemeket érdemes eltávolítani, mert könnyebben indulhat bennük rothadás. Esős, párás időszakban különösen fontos a fürtök rendszeres ellenőrzése.
A madarak is egyre nagyobb érdeklődést mutathatnak. Ha hálót használunk, az legyen megfelelően kifeszítve, hogy ne akadjanak bele.
A cél továbbra sem az, hogy háborút indítsunk az állatvilág ellen.
Csak szeretnénk legalább néhány fürtöt mi is megkóstolni.
A fecskék gyülekezése sem véletlenül lett őszi jel
Az eredeti cikk szerint Lőrinc idején már gyülekezőben vannak a fecskék. Ez valóban jól illik szeptember elejéhez, amikor több vonuló madárfaj készülődését egyre könnyebb észrevenni.
Nem egyszerre és nem pontosan szeptember 5-én indulnak. A vonulást az időjárás, a táplálékkínálat és a faj saját ritmusa is befolyásolja.
A régi gazda azonban nem napi madárvonulási térképet nézett.
Egyszerűen észrevette, hogy az ég megváltozott.
Ha sok fecske gyűlt össze, tudta: a nyár már nem tart örökké.
És miért lett vége a szabadban fürdésnek?
A mondás szerint Lőrinc nemcsak a dinnyét, hanem a szabad vizeket is „megrontja”. Szeptember elején már hűvösebbek lehetnek az éjszakák, rövidülnek a nappalok, ezért a tavak és folyók vize is fokozatosan veszít a nyári melegből.
A régi tilalom mögött tehát lehetett egyszerű tapasztalat: ami augusztusban kellemes fürdővíz, szeptemberben már jóval hidegebb lehet.
Természetesen ma sem a névnap alapján döntjük el, biztonságos-e a fürdés.
De a mondás szépen őrzi azt a pillanatot, amikor a nyár egyik legfontosabb öröme már lassan kifut az időből.
A Muravidéken a kígyó is tudta, hogy jön az ősz
Az eredeti cikk különös muravidéki megfigyelése szerint szeptemberi Lőrinc napján a kígyó végleg bebújik a földbe.
Ezt ne vegyük zoológiai menetrendnek. A hüllők aktivitását alapvetően a hőmérséklet és az időjárás befolyásolja, így nincs olyan szabály, hogy szeptember 5-én egyszerre minden kígyó eltűnik.
A népi kép mégis találó. A hűvösebb idővel valóban csökken több hidegvérű állat aktivitása, és a természet egyre több szereplője készül a hidegebb hónapokra.
A régi kalendáriumban a kígyó tehát ugyanúgy évszakjelző lett, mint a fecske.
Az egyik elindul.
A másik elbújik.
„Lőrinc után már nem nőnek a fák”
A népi hagyomány úgy tartotta, hogy Lőrinc napja után a fák is pihenőre készülnek, nem nőnek és nem fejlődnek tovább.
Szó szerint ez sem pontos. A fás növények élettani folyamatai természetesen nem állnak le szeptember 5-én. A hajtásnövekedés azonban sok fajnál nyár végére valóban lelassul, a növény pedig egyre inkább a hajtások beérlelésére és a télre való felkészülésre fordít energiát.
Ezért a régi megfigyelés mögött megint van valós jelenség.
Csak nem naptári pontossággal.
A fa nem ismeri Lőrincet.
A rövidülő nappalt viszont igen.
Szeptemberben már ne hajszoljuk a zsenge új hajtásokat
Ez a kerti gyakorlatban azt jelenti, hogy sok fás szárú növénynél szeptember elején már nem cél az erőteljes új hajtásnövekedés előidézése.
Erős nitrogénes tápanyag-utánpótlással például nem feltétlenül érdemes zsenge hajtásokat serkenteni, amelyeknek kevés idejük maradna beérni tél előtt.
A metszésnél is mindig az adott növény igényeit vegyük figyelembe, és ne induljunk neki általános „őszi visszavágásnak” csak azért, mert szeptember lett.
A kert nem szereti az általános parancsokat.
Növényenként kell tárgyalni vele.
A paradicsomnak már nem végtelen a szezonja
Szeptember elején a paradicsomon továbbra is lehet virág és rengeteg zöld termés, de az idő már nem korlátlan.
Érdemes figyelni a növény egészségi állapotát, eltávolítani a beteg leveleket, és javítani a légjárást. A cél egyre inkább a már kialakult termések beérése.
Hosszú, meleg ősz esetén még sok paradicsom kerülhet a kosárba.
Nem kell tehát lemondani róla.
Csak most már minden nap egy kicsit többet ér.
A harmatos reggel szép, de növényvédelmi kérdés is
A hosszabb éjszakák miatt szeptemberben a leveleken tovább maradhat a nedvesség. Ha ehhez sűrű növényállomány és hűvösebb idő társul, kedvezőbb körülmények alakulhatnak ki több gombás betegség számára.
Öntözéskor ezért lehetőleg a talajt nedvesítsük, és kerüljük a lombozat fölösleges áztatását.
A reggeli öntözés sok esetben előnyösebb lehet a késő estinél, mert a növényeknek van idejük felszáradni.
A harmat szép.
Csak nem minden kórokozónak kell örülnie neki.
A dinnye után lassan a tökök veszik át a színpadot
A görögdinnye szezonjának végével más kabakosok kerülnek egyre inkább előtérbe. A sütőtökök termései színesednek és érnek, miközben a nyári tökfélék egy része még tovább teremhet.
Botanikailag ezek a növények rokonok. A görögdinnye, uborka, tök és luffa egyaránt a tökfélék családjába tartozik.
A kertben tehát nem annyira az történik, hogy a kabakos szezon véget ér.
Inkább szereplőcsere zajlik.
A görögdinnye lelép.
A sütőtök már a függöny mellett vár.
A szeptemberi kertben most már egyre több a mag
A napraforgó, bársonyvirág, körömvirág, pillangóvirág és sok más növény magot érlel. Most érdemes eldönteni, miből szeretnénk vetőmagot gyűjteni.
Egészséges növényről, megfelelően érett, száraz magot válasszunk, majd hagyjuk tovább száradni. A csomagolásra írjuk rá a növény nevét és az évet.
A „majd felismerem” stratégia továbbra sem ajánlott.
Februárban a magok meglepően egységes külsővel jelentkeznek.
Ne vágjunk le minden magfejet
A szeptemberi kert nemcsak nekünk készül. A napraforgó és más magtermő növények később madarak számára adhatnak táplálékot, a száraz szárak pedig kisebb élőlényeknek búvóhelyet.
A beteg, fertőzött részeket természetesen távolítsuk el, de nem kell az egész kertet ősz elején sterilre pucolni.
A nyári virágzás után is marad érték.
Csak most már nem szirmok formájában.
Lőrinc napja valójában nem a nyár halála
A régi mondások szeretik az éles határokat: Lőrinc után vége a dinnyének, a fürdésnek, a fák növekedésének, és kezdődik az ősz.
A természet azonban ennél sokkal fokozatosabb.
Lehet szeptember 5-én harminc fok, lehet kiváló dinnye, és lehet olyan hosszú ősz, hogy októberben még paradicsomot szedünk.
A népi kalendárium ezért nem pontos időjárási menetrend.
Inkább annak emléke, hogyan érzékelték az emberek az év ritmusát.
És ebben a ritmusban szeptember 5. valóban fordulópont.
Szeptember 5. üzenete a kertésznek
Ma nyugodtan együnk dinnyét, ha találunk jó minőségűt. Lőrincet ezért nem fogjuk megsérteni. Ha viszont a hús már kásás, szálas és fáradt, legalább tudjuk, hogy a régi ember erre már évszázadokkal ezelőtt talált magyarázatot.
Nézzük meg közben a szőlőt, figyeljük a fecskéket, ellenőrizzük a harmatos lombot, és vegyük észre, hogy a kert lassan más ritmusra vált.
A dinnye kifelé tart a szezonból.
A szőlő befelé tart a szüretbe.
A fák készülnek a télre.
A madarak egy része készül az útra.
Szeptember 5-én a Kerti Kalendárium ezért nem azt mondja, hogy „a dinnyének annyi”. Inkább azt, hogy Lőrinc napján már mindenfelé látszik: a nyár átadja a helyét az ősznek – csak nem egyik pillanatról a másikra.
