Szeptember 8-án a kert már fél lábbal az őszben jár. A reggeli fű harmatos, a szőlő egyre édesebb, a dió zöld burka helyenként már repedezni kezd, az égen pedig feltűnhetnek a gyülekező fecskék. Még bőven akad paradicsom, paprika és késői virág, de az év ritmusa egyre egyértelműbben megváltozik.
A régi magyar kalendáriumban ez a nap Kisasszony vagy Kisboldogasszony napja, Szűz Mária születésének ünnepe. A Magyar Néprajz szerint a középkorban még vigíliája és nyolcada is volt, Magyarországon pedig több mint kétszáz templom viselte Kisasszony titulusát. Szeptember 8. ezért nemcsak vallási ünnep, hanem fontos búcsúnap és a paraszti gazdasági év egyik nevezetes őszi fordulópontja is lett.
A kertészeti kalendáriumban pedig különösen gazdag nap: növények születéséről szóló legendák, harmatra kitett vetőmag, fecskék indulása, dióverés, őszi vetés és időjóslás találkozik benne.
A legenda szerint ezen az éjszakán még a növények is megszülettek
Az eredeti hagyomány szerint Mária születésének éjszakáján keletkezett a taligavirág, vagyis a hunyor, amelynek gyökerét gyógyerejűnek tartották. A népi növénylegendák később Mária és Jézus életének más eseményeihez is növényeket kapcsoltak: Jézus születésekor keletkezett a mocsárdnak nevezett gólyahír, Mária menekülésekor hullott könnyeiből fakadt a gyöngyvirág, hajából az árvalányhaj, a gyermek Jézus mosdóvizéből pedig a nefelejcs.
Ezek természetesen nem botanikai eredettörténetek, hanem régi vallásos népi legendák. Éppen ettől érdekesek: azt mutatják, hogy a növényeket nem pusztán hasznos vagy szép élőlényként látták, hanem történeteket, szimbólumokat és szentséget is kapcsoltak hozzájuk.
A kert így nemcsak termőhely volt.
Hanem mesekönyv is.
A hunyorral azonban ma óvatosabban bánunk
A hunyorfajok valóban régi gyógynövényi hírnévvel rendelkeznek, de ez nem jelenti azt, hogy házi felhasználásra alkalmasak lennének. Több hunyorfaj mérgező vegyületeket tartalmaz, ezért gyökerüket vagy más részüket ne használjuk otthoni gyógyításra.
Ez jó példa arra, hogyan érdemes a régi kalendáriumot olvasni. A legendát és a hagyományt megőrizhetjük, de a növény használatát már mai ismereteink alapján ítéljük meg.
A régi történetet tehát ne dobjuk ki.
A főzetet viszont inkább hagyjuk el.
Fecskehajtó Kisasszony
Mivel szeptember elején már egyre látványosabban gyülekeznek a vándormadarak, Kisasszony napját sokfelé Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezték. Az eredeti cikkben is szereplő megfigyelést a mai madártani adatok szépen alátámasztják: a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint a fecskék már augusztus második felében elkezdenek gyülekezni, és a népi hagyomány éppen szeptember 8. környékére tette indulásukat.
A füsti és molnárfecskék hosszú távú vonulók, telelőterületük Afrikában, nagyrészt a Szaharától délre található. A madarak főként repülő rovarokkal táplálkoznak, ezért az ősz közeledtével nemcsak a hőmérséklet, hanem a táplálék mennyiségének változása is dél felé tereli őket.
A régi gazda tehát nagyon jó helyen kereste az ősz jelét.
Az égen.
De szeptember 8-án még nem tűnik el minden fecske
A népi kalendárium szeret pontos napokat kijelölni, a madarak viszont kevésbé engedelmesek. A vonulás hetekig elhúzódhat, és az MME szerint még szeptember második felében is lehetnek fiókákat nevelő molnár- és füsti fecskék Magyarországon, és északabbról érkező madarak akár októberben is átvonulhatnak fölöttünk.
Ha tehát Kisasszony napján még fecskét látunk, nincs baj a régi regulával.
Csak a fecske nem olvasta.
A fecskefészket most se verjük le
A fecskék hazánkban védett madarak. Sok egyed erősen kötődik az épületekhez, ahol sárból építi fészkét. Ha a fészek alatti piszok zavaró, az MME egyszerű megoldásként úgynevezett fecskepelenka felszerelését ajánlja.
Szeptemberben ráadásul még lehetnek késői költések, ezért különösen fontos, hogy ne feltételezzük automatikusan: „már úgyis elmentek”.
Ha van fecskefészek a házon, nézzük meg inkább, használják-e még.
A régi gazda a fecskéből jósolta az őszt.
Mi legalább hagyjuk neki, hogy végigcsinálja.
A vetőmagot előző este kivitték a harmatra
Kisasszony egyik legszebb magyar agrárhagyománya a vetőbúzához kapcsolódott. Több vidéken az őszi vetés kezdetét ehhez a naphoz kötötték, a vetésre szánt búzát pedig már szeptember 7-én este kivitték a szabad ég alá, és harmatra tették.
Göcsejben úgy mondták, hogy ilyenkor „az Úristen szentelése fogja meg” a vetőmagot. A szokás mögött az a remény állt, hogy az így kezelt gabona egészséges lesz, nem üszkösödik meg, és jó termést ad.
A Muravidéken ugyancsak napkeltéig tartották a vetésre szánt búzát a harmaton, majd ezt a gabonát a többi vetőmag közé keverték, hogy megóvják a romlástól és betegségtől.
Mai növényvédelmi kezelésnek ezt természetesen nem tekintjük.
De a vetőmag különleges megbecsülését érdemes lenne megtartani.
A mag akkor még nem zacskó volt a polcon
A régi gazdaságban a vetőmag a következő évi termés biztosítéka volt. Ha rossz minőségű, beteg vagy gyengén csírázó mag került a földbe, az egész következő esztendő kenyere veszélybe kerülhetett.
Ezért nem meglepő, hogy a vetéshez szertartások és mágikus cselekedetek kapcsolódtak.
A vetőmag megszentelése, harmatra tétele vagy különleges kezelése valójában ugyanazt fejezte ki:
ez nem egyszerű szem gabona, hanem a jövő évi termés kezdete.
A mai kertész ugyanezt teszi, amikor gondosan kiválasztja és felcímkézi a jövőre félretett magokat.
Csak valamivel több filctollal és kevesebb varázslattal.
A kiürült zsákot még magasra is hajították
Az eredeti hagyomány szerint vetés után a kiürült zsákot magasra dobták, közben pedig azt kívánták, hogy olyan magasra nőjön majd a gabona.
Ez klasszikus termésvarázsló cselekedet: a mozdulat mintegy előre eljátszotta azt az eredményt, amelyet a gazda látni szeretett volna.
Hasonló mágikus utánzó cselekedetek más növények vetésénél is ismertek voltak. A Magyar Néprajz például feljegyzi, hogy tök, dinnye vagy burgonya vetésénél egyes vidékeken a vető asszony leült vagy leguggolt, hogy olyan szép, gömbölyű legyen a termés, amilyennek lennie kell.
Régen tehát az optimizmusnak is volt kertészeti technológiája.
Kisasszony valóban vetőnap volt
A néprajzi források szeptember 8-át több helyen vetőnapként tartják számon. A munkák pontos kezdete természetesen tájegységenként, időjárásonként és talajállapotonként változott, de a dátum fontos kalendáriumi kapaszkodó volt.
Az eredeti cikk egy nagyon beszédes mondást is megőrzött:
„Szent Mihálko má fődbe kerüljön a mag.”
Vagyis szeptember 29-re az őszi vetés fontos részével már végezni szerettek volna.
Kisasszony napja tehát nemcsak vallási ünnep volt.
A következő termés kezdőpontja is.
A kiskertben mi kerülhet most a földbe?
A mai házikertben nem feltétlenül őszi búzát vetünk, de szeptember elején még több rövid tenyészidejű növénynek lehet helye.
Az időjárástól, a helyi mikroklímától és a fajtától függően szóba jöhet például retek, rukkola, spenót vagy egyes salátafélék vetése. A magtasakon szereplő vetési időt és tenyészidőt azonban mindig vegyük figyelembe.
A friss vetésnél az egyenletes talajnedvesség különösen fontos.
És itt jön a szeptemberi csapda:
attól, hogy reggel minden harmatos, a vetőágy még lehet száraz.
A mag nem a levélen csírázik.
A harmat romantikus, de nem öntözőrendszer
A szeptemberi reggelek egyik legszebb látványa a harmat. A fű, pókháló és növényi levelek tele lehetnek apró vízcseppekkel.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyökérzóna is megfelelően nedves. Tartós száraz időben továbbra is öntözni kellhet a friss vetéseket, fiatal fákat, cserjéket és cserepes növényeket.
A talajt néhány centiméter mélyen ellenőrizzük.
A szemünk ugyanis a harmatot látja.
A gyökér a földet.
Kisasszonykor kezdődött a dióverés
Az eredeti cikk szerint szeptember 8. a dióverés kezdete is lehetett.
A hagyomány időzítése jól illeszkedik a dió éréséhez. A diót akkor érdemes betakarítani, amikor zöld burka megreped, leválik, és a termés egyre könnyebben lehullik.
A régi „dióverés” szó szó szerint is arra utal, hogy hosszú rúddal verték le a termést a fáról. Mai kertben azonban érdemes kíméletesebben bánni a fával, mert az erős ütögetés sérüléseket okozhat a vesszőkön.
Ami magától lepotyog, azt rendszeresen gyűjtsük össze.
A dió ugyanis nem attól jobb, hogy nagyobb csatát nyertünk érte.
A lehullott diót ne hagyjuk sokáig a földön
A földre hullott termést célszerű rendszeresen összeszedni, eltávolítani róla a külső burkot és megfelelően megszárítani.
Ha hosszú ideig nedves talajon marad, romolhat a minősége, penészedhet, és a héj is elszíneződhet.
Szellős, száraz helyen terítsük ki úgy, hogy a levegő körbejárhassa.
A dió betakarítása tehát nem azzal ér véget, hogy a kosár megtelt.
A szárítás legalább ilyen fontos.
A szeptemberi dió egy újabb jelzés a kamrának
A dióval együtt lassan teljesen átalakul a kert és a konyha kapcsolata. Nyáron az a kérdés, mit együnk meg ma frissen.
Szeptemberben egyre inkább az is:
mit őrizzünk meg télre?
Dió, alma, körte, szilva és szőlő kerülhet a kosárba, a paradicsom befőzőüvegbe, a mag pedig papírzacskóba.
Az ősz első heteiben a kert egy része szó szerint beköltözik a kamrába.
Befejezték a tojásgyűjtést is
Az eredeti muravidéki hagyomány szerint Kisasszony napján befejezték a tojásgyűjtést.
Ez ma furcsán hangozhat, de a paraszti kalendáriumban a kert, a föld és az állattartás nem különálló világok voltak. Egy-egy jeles nap egyszerre szabályozta a vetést, betakarítást, állatok gondozását és házimunkát.
A gazdaság egyetlen nagy rendszerként működött.
A modern kertész naptárában ehelyett külön sorban szerepel a paradicsom, a gyep, a tyúk és a befőzés.
A régi naptárban mind ugyanazon az oldalon voltak.
Asszonyi dologtiltó nap is lehetett
Egyes népies kalendáriumi gyűjtések Kisasszony napját asszonyi dologtiltó napként írják le. Helyenként kenyérsütést, főzést, mosást és bizonyos házimunkákat kerültek, miközben a kertben és mezőn végzett szükséges munkákra más szabályok vonatkozhattak.
A népi szokások természetesen tájegységenként nagyon különböztek, ezért ezt nem érdemes országos, mindenütt követett törvényként elképzelni.
A jeles napok egyik érdekessége éppen az, hogy ugyanaz a dátum egy faluban szigorú tiltást, máshol nagy vásárt, egy harmadik helyen búcsút jelenthetett.
Kisasszony napja különösen gazdag volt ilyen helyi változatokban.
Nagy búcsúnap volt
A Magyar Néprajz szerint Kisasszony napja az egyik legkedveltebb Mária-ünnep és búcsúnap volt. Nagyboldogasszony mellett az újkorban ezen a napon keresték fel a legtöbben a Mária-kegyhelyeket.
Sok településen templombúcsút és vásárt tartottak.
A gazdasági és vallási világ tehát megint összekapcsolódott: ugyanazon a napon lehetett misére menni, rokonokat fogadni, vásárolni és közben az őszi vetésre készülni.
A mai szeptember 8. jóval kevésbé állítja meg az országot.
A kert azonban továbbra is tele van teendővel.
Kisasszony időjósló nap is volt
Az eredeti cikk szerint a gazdák az időjárást is figyelték: ha Kisasszony napján esik, nem lesz jó idő a vetésre, és olyan hagyomány is fennmaradt, amely „ellentétes napként” tartotta számon: amilyen ezen a napon az idő, annak ellenkezőjét várták az ősz folyamán.
Más kalendáriumi források egyszerűen időjósló napként említik szeptember 8-át.
Meteorológiai előrejelzésként természetesen egyik regula sem megbízható.
A fontosabb tanulság az, hogy a vetés idején az időjárás valóban döntő volt.
És ma is az.
Eső után ne menjünk rá mindenáron a földre
Ha szeptember 8. esős, a mai kertész sem biztos, hogy örül annak, ha talajmunkát tervezett.
Túl nedves, kötött talajt nem érdemes ásni, kapálni vagy erősen taposni, mert könnyen tömörödik és szerkezete károsodhat.
Várjuk meg, amíg megfelelően szikkad.
A régi gazda azt mondta:
nem jó az idő a vetésre.
Mi hozzáteszünk még egy okot:
a talaj sem szereti, ha saras állapotban gyúrjuk.
A szőlőben már közeledik a nagy időszak
Szeptember 8. környékén Magyarországon sok szőlőfajta már érésben van, a koraiak egy része szedhető, mások még cukrot gyűjtenek.
Ilyenkor egyre fontosabb a fürtök állapotának ellenőrzése. A sérült, repedt vagy rothadó bogyókat távolítsuk el, és párás időben figyeljünk a fürtzóna légjárására.
Drasztikus lombritkításba viszont már ne kezdjünk csak azért, hogy „jobban süsse a nap”, mert a korábban árnyékban lévő bogyókat napégés érheti.
Szeptemberben a szőlőnél már nem alakítjuk az egész évet.
Őrizzük azt, amit az év felépített.
A gyümölcsösben is kosár kell
Szeptember elején alma, körte, szilva és más gyümölcsök szedése is javában tarthat.
A lehullott, rothadó vagy sérült termést rendszeresen gyűjtsük össze. A beteg, mumifikálódó gyümölcsöt se hagyjuk a fán vagy közvetlenül alatta, mert több kórokozó és kártevő számára kedvező kiindulópont lehet.
A hibátlan gyümölcsöt különítsük el a sérülttől.
A sérült mehet gyors felhasználásra.
A tárolásra szánt pedig legyen ép.
Egyetlen rossz alma továbbra is meglepően rossz lakótárs.
A paradicsom még nem adta fel
Kisasszony napja nem jelenti a paradicsomszezon végét. Egy meleg szeptemberben még hetekig szedhetünk.
A növény állapotát azonban már másképp figyeljük. Távolítsuk el a beteg leveleket, legyen megfelelő a légmozgás, és a már kialakult termések beérése kapjon elsőbbséget.
A lomb nedvesen tartását lehetőleg kerüljük, különösen a hűvösebb, hosszabb éjszakák miatt.
A szeptemberi paradicsomnak nem több levél kell.
Hanem idő.
Magot fogni ma különösen stílusos
Ha van nap, amikor különösen szépen kapcsolódik össze a régi és a mai kert, akkor Kisasszony napja ilyen.
A régi gazda a vetőbúzát óvta.
Mi pedig foghatunk magot körömvirágról, bársonyvirágról, pillangóvirágról, babról vagy más jól beérett növényről.
Egészséges példányt válasszunk, a magot száraz időben gyűjtsük, teljesen szárítsuk meg, majd címkézzük fel.
A név mellett az évszám is kerüljön rá.
Mert tavasszal a „nagyon jó tavalyi” nem sokat segít.
Ne mindent vigyünk el a madarak elől
A magfejek egy részét hagyhatjuk a növényen. Napraforgó, kasvirág és más fajok magjai később madarak táplálékául szolgálhatnak.
A fecskék rovarokat esznek, ezért a napraforgón nem ők fognak lakmározni, de más kerti madarak számára sokat jelenthetnek a meghagyott magvak és termések.
A madárbarát kert ősszel nem üresedik ki.
Csak megváltozik az étlap.
A fecskék után más vendégek maradnak
Ahogy a fecskék fokozatosan dél felé indulnak, a kert madárvilága is átalakul.
Ez jó időpont arra, hogy megnézzük, lesz-e ősszel és télen természetes táplálék a kertben. Maghozó évelők, bogyós cserjék és meghagyott termések sokat segíthetnek.
Nem kell mindent szeptember első felében levágni és eltakarítani.
A kertnek ősszel és télen is vannak lakói.
Mi pedig nem vagyunk az egyetlenek, akik szeretnének valamit találni benne.
Szeptember 8. üzenete a kertésznek
Ma érdemes korábban kimenni a kertbe. Nézzük meg a harmatos füvet, figyeljük, gyülekeznek-e fecskék a vezetéken, szedjük fel az érett diót, és tegyük félre azoknak a növényeknek a magját, amelyeket jövőre is szeretnénk látni.
Ha vetünk, figyeljük a talaj állapotát és az időjárást. Ha gyümölcsöt szedünk, válogassunk. Ha szőlőnk van, kóstoljunk. Ha pedig a diófa alatt már koppannak az első szemek, vigyük be őket száradni.
Kisasszony napján a régi gazda egyszerre nézett az égre és a földre.
Az égen a fecskét figyelte.
A földön a következő termést készítette elő.
Szeptember 8-án a Kerti Kalendárium ezért arra emlékeztet: az ősz nem egyszerűen a nyár vége. Ez az az időszak, amikor az idei termés és a jövő évi kert egy rövid időre ugyanabban a kosárban találkozik.
