Amikor egy gombafonal átszövi a talajt, sok kertész ijedten kap a permetező után. A gombát a legtöbben a penésszel, rothadással és betegséggel azonosítják – pedig a valóságban nélkülük a kert szó szerint összeomlana. A gombák a föld alatti kertészek: csendben dolgoznak, kapcsolatokat építenek és fenntartják a talaj életét.
A mikorrhiza – a természet legősibb szövetsége
A mikorrhiza szó a görög „mykes” (gomba) és „rhiza” (gyökér) szavakból ered, és egy szimbiózist jelöl, ami legalább 400 millió éve létezik. A mikorrhiza-gombák finom fonalai a növények gyökereihez kapcsolódnak, és kiterjesztik azok tápanyagfelvevő területét. A gomba segít a víz, a foszfor és a mikroelemek felvételében, a növény pedig cserébe cukrot ad neki – az együttműködés tökéletes egyensúlya.
A tudósok szerint a földi élet mai formáját sem ismernénk a mikorrhizák nélkül: a növények az ő segítségükkel tudtak egykor a vízből a szárazföldre költözni.
A gombák hálózata – a föld internetje
A talajban a mikorrhiza-fonalak valóságos hálózatot alkotnak. Egyetlen négyzetméterben több kilométernyi gombafonal is húzódhat, amely összeköti a különböző növények gyökereit. Ezen keresztül a növények tápanyagot, vizet, sőt kémiai jeleket is cserélnek. A kutatók ezt a rendszert találóan „Wood Wide Web”-nek, azaz az erdő internetének nevezik.
Ha például egy növényt megtámad egy kártevő, a gombahálózaton keresztül üzen a szomszédainak, hogy aktiválják a védekezésüket. A gomba tehát nemcsak tápanyagot szállít, hanem információt is – ő a természet logisztikai és kommunikációs szakembere egyszerre.
Nem minden gomba ellenség
A gombák világa éppoly sokszínű, mint az állatoké. Vannak kórokozók, de sokkal több a segítő. A kerti gombák közül számos faj védi a növényeket a betegségektől, mert versenyez a patogén mikroorganizmusokkal, vagy épp „beoltja” a gyökereket, hogy azok ellenállóbbak legyenek. Egyes mikorrhizák akár 30%-kal növelhetik a növény tápanyagfelvételét és szárazságtűrését.
A vegyszeres gombairtás viszont mindent elpusztít – a rosszat is, a jót is. Ezért hiba minden gombát ellenségnek tekinteni. A talajban élő gombák többsége a növény immunrendszerének része, nem a problémája.
A gombák nélkül nincs talajélet
A lebontó gombák azok, akik a levelekből, gyökerekből és elhalt növényi részekből új életet teremtenek. Enzimeikkel feltörik a lignint és a cellulózt – vagyis azt a két anyagot, amit a legtöbb élőlény nem tud megemészteni. Nélkülük a kert percek alatt betemetődne elhalt növényi maradványokkal. A gombák újrahasznosítanak, oxigént juttatnak a talajba, és segítenek a szén körforgásában. Ők a láthatatlan kertészek, akik 24 órában dolgoznak.
A jó kertész gombában gondolkodik
A modern kertészetben egyre többen ismerik fel a mikorrhiza-alapú termesztés előnyeit. A mikorrhiza-készítmények természetes módon „beoltják” a gyökereket ezekkel a hasznos gombákkal, javítva a növény ellenálló képességét és tápanyagfelvételét. De a legegyszerűbb módszer még mindig az, ha hagyjuk a talajt élni: nem forgatjuk túl, nem szárítjuk ki, és nem sterilizáljuk feleslegesen.
A föld alatti kertész, akit érdemes meghagyni dolgozni
A gomba tehát nem ellenség, hanem munkatárs. Miközben mi a kert felszínén ültetünk, locsolunk és metszünk, ő odalent gondoskodik a tápanyag-utánpótlásról, a kommunikációról és a talaj egészségéről. A gomba a természet egyik legokosabb találmánya – csendes, szorgalmas és nélkülözhetetlen.
Szóval legközelebb, amikor egy fehér fonalat látsz a földben, ne ijedj meg. Lehet, hogy épp a kerted legjobb kertésze dolgozik ott, és hálás lesz, ha nem zavarod meg.
