Így van, láthatóan olyan személy szokta metszeni a fát, akinek nem sok fogalma van a metszésről. Évről-évre túl sok ág van lemetszve, és a fa a növekedési erélyét a megmaradt kevés részbe sűríti, azokat nyomja bolond módra. (Ráadásul tele van az egész csonkokkal, amitől a jó érzésű embernek feláll a hátán a szőr.)Ha nincs a láthatáron segítőkész, hozzáértő ember, akkor ezen alapelvek nyomán kell nekifogni:A hajtásokat (amik túlnyomórészt nem vízhajtások, csak szimplán erős hajtások) nem szabad mindet kivagdosni, hanem csak ritkítani kell. Esetleg a törésveszélyesek végéből lehet egy kicsit levágni, de az sem fontos - úgyis egyelőre a szükségeseknél többet kell meghagyni a korábbi elrontott metszések ellensúlyozására, ha valamelyik törik a nyáron, lesz helyette másik.A képen látható ágon (azaz a kép jobb alsó sarkából induló vastag ág) legalább 15 hosszú vesszőt kell meghagyni, amit aztán jövő ilyenkor felére kell csökkenteni (nem méretileg, hanem darabilag).Azokat a vesszőket kell most meghagyni, amik lehetőleg 45 °-ot zárnak be a vízszintessel, de jobb híján 0-60 °is jó. A függőleges-közelieknek menni kell.Ha vannak rövid termőrészek (termőnyárs, termőbog, stb.), azokat nem szabad bántani. (Nagy valószínűséggel ezek eddig áldozatul estek a ritkítás-nak.)Ha most kicsit túl lesz terhelve tavalyi vesszőkkel, akkor a fa erre termőrészek fejlesztésével fog válaszolni, és jövőre már viszonylag jó termés lesz.És persze kabátakasztót nem hagyunk, ággyűrűre metszünk.
