A leánder leggyakoribb kártevője a nyári meleg hónapok alatt felszaporodó közönséges takácsatka (Tetranichus urticae). A takácsatkák parányi méretű, 1 mm körüli, éppen látható, 4 pár lábú, pókszerű szívó szájszervű állatok. A levelek hátoldalán élnek, általában nagy számban, és gyakran szövedéket is fejlesztenek. Szívogatásuk hatására a zöld levélen apró, tűhegynyi ezüstös színű foltok képződnek, a levelek deformálódnak, elszáradnak. Elsősorban a hajtásvégi fiatal, zsenge leveleket szívogatják. A takácsatka kedveli a száraz meleg körülményeket, és csak ilyen helyen nevelt növényeken szokott károsítani. A leánder levelek nedvesítésével, a tő elegendő, egyenletes öntözésével a takácsatkák erős felszaporodása elkerülhető. A nappal felforrósodó aljzaton (például déli kitettségű teraszon) tartott növényeknél, a takácsatkák ellen kémiai védekezés szükséges általában 2-3 ismételt permetezéssel. Felhasználható szabad forgalmú rovarölő szerek: Applaud, Flumite, Mitac, Sanmite, Talstar. Gyengébb fertőzésnél az olajtartalmú szerek is felhasználhatók ( Biola, Vegesol, Niral, Vektafid A), de a hatás csak akkor biztosított, ha levelek hátoldalára juttatjuk ki a permetlevet.