A Cymbidium nevű, egész télen folyamatosan virágzó orchideát nemesítői kifjezetten a szobába szánták. A kémcsőtől a fűtőtest mellett tartott cserépig mindenhol kibírja.
A csónakorchidea (Cymbidium sp.) az első orchidea, melyet a nemesítők szobai körülmények között nevelni próbáltak, s mivel tűrőképessége nagyobb családtagjainál, ezért többeknek sikerült is a nemesítési mutatvány. A kereskedelembe elsősorban vágott virágként kerül, de az utóbbi években egyre divatosabbá vált - amatőr virágkedvelők körében is - szobanövényként való tartása.
Képes kora ősztől késő tavaszig egyfolytában virágozni, így nem csoda, hogy közkedvelté vált. A régebbi fajták még nagyobb virágúak voltak - a dobozba zárt fiolás virágokra biztosan mindenki emlékszik - míg mostanában a kisebb termetű és lakásban könnyebben tartható nemesítések kerültek előtérbe.
Szereti a fényt és a friss levegőt, ezért nyáron szabadban, télen pedig üvegházban tartható. A többi orchideával ellentétben a Cymbidium hőigénye viszonylag alacsony, 16-24 °C fokon érzi komfortosan magát. Dús virágzásához nagymennyiségű tápanyagra van szüksége: tavasztól augusztusig nitrogénben gazdag tápot (általános tápoldat N:P:K = 2:1:1 arányú keveréke), a virágzás kezdetétől pedig foszfor és kálium túlsúlyos ún. virágoztató tápot kell adagolunk, de csak 1 ezrelék töménységben. Ahhoz, hogy orchideánkat virágzásra bírjuk, október elejétől kb. 5-6 hétig száraz, hideg és világos helyet kell keresnünk. Ebben az időszakban a hőmérséklet nem emelkedhet tartósan 16 °C fok fölé. Az optimális feltételeket leginkább egy télikertben találhatjuk meg számára. Lehetőség szerint rendszeresen párásítsunk körülötte és gondoskodjunk a jó fényviszonyokról.
Az átültetésre minden második év tavaszán keríthetünk sort. Figyeljünk arra, hogy mindig egy számmal nagyobb cserépbe, kosárkába kerüljön (a jót könnyebb megszokni). Átültetéskor tőosztással akár szaporíthatjuk is: komposztot, agyagot, fakéreg törmeléket és rostos tőzeget tartalmazó ültetőközeg tetején kell elhelyezni a gyökereket úgy, hogy azok szabadon maradjanak. Az orchidea ugyanis a levegőből veszi fel a számára szükséges vizet és nem a földből, hiszen ez a faj a természetben fán lakó növény. Kosarakba ültetve ámpolnaként különösen jól mutat.
A lakásban tartott csónakorchidea legnagyobb ellensége a takácsatka, amely a levelek fonákján ezüstös bevonatot képez, s szívogatásával legyengíti, majd elpusztítja a növényt. Ha észrevesszük e hívatlan látogató nyomát, párásítanunk vagy permeteznünk kell növényünket, mert a nedves viszonyokat az atka nem csípi.
