A mogyoró eteti az erdő rágcsálóit és madarait

Vesszői pedig évezredeken át faedények abroncsai, kosarak vázai voltak, a vastagjából készültek a vándorbotok, a vékonyából a nyársak.

A közönséges mogyoró (Corylus avellana) a nyírfafélék családjába tartozó, nagy termetű cserje. Egész Európában elterjedt, ami egyes feltételezések szerint leginkább a termését kedvelő embernek köszönhető. Rácz János növényneveket fejtő enciklopédiája szerint a magyar név a mony = tojás jelentéséből módosult, és a gyümölcsére vonatkozik. A “Corylus” nemzetségnév már az ókorban is a mogyoró növényt jelentette, az “avellana” fajnév az akkori legjobb itáliai termőhelyre utal.

Nyílegyenes tősarjak

A mogyoró rendkívül fényigényes növény, ezért inkább a ritkás erdőkben, tisztásokon, erdőszéleken, mezőkön él, a legnagyobb példányokkal a patakpartokon találkozom. Télen és messziről is felismerhető a tősarjairól, amelyek jó termőhelyen nagy számban fakadnak, több méter magasra nyúlnak, eleinte nyílegyenesek, csak a második évtől kezdenek elágazni.

A mogyoró gyümölcse igazából makk

Az egyéves vesszők kérge jellegzetes vöröses- vagy sárgásbarna, fehér paraszemölcsökkel. Ezek az egyenes vesszők meghasítva évezredeken át faedények abroncsai, kosarak vázai voltak, a vastagjából készültek a vándorbotok, a vékonyából a nyársak. A közönséges mogyoró gyakran piros és mirigyszőrös hajtásokkal fakad, a levelek rövid szőrös nyelűek, a pálhák tojásdadok, hamar lehullók. A levelek gyakran egy síkban, két sorban váltakozva állnak, sötétzöldek. A mogyoró fajok egylaki váltivarúak. A hímvirágok kezdeményei már a nyár végétől barkában várakoznak, az első februári napsütésre megnyúlnak, és hamarosan ontják a széllel a virágport. A nővirágok végálló rügyekben rejtőzködnek, ezeket csak a kibúvó piros bibék különböztetik meg a hajtórügyektől. A termés a jól ismert mogyoró gyümölcs, botanikailag makk, a feléig hasogatott kupacs közepében.

Török mogyoró

A török mogyoró (Corylus colurna) fa termetű, közvetlen rokon növény. Tősarjak csak a nagyon öreg, sérült, beteg fák mellett fakadnak. A vesszők és a törzs is parával borítottak, a levelek nyelei hosszabbak, csak ritkásan szőrösek, a levél színe világosabb, a széle enyhén karéjos. A gyümölcs kisebb, a sokkal hosszabb, majdnem tövig hasogatott kupacsból nem látszik ki.

A török mogyoró különösen értékes tulajdonsága az egyenes termete és a rendkívüli szárazságtűrése. Nálunk inkább csak parkokban található, de számos helyen az erdészek kísérleteztek vele. Mediterrán származása miatt nem sínyli meg a legforróbb nyarainkat sem, és még a városi levegőt is elviseli. Sajnos elképzelhető, hogy a klímaváltozás következményeként még nagy jövő áll a török mogyorófák előtt.

Mogyoró barkái az első februári napsütésben