Ha különleges gyümölcsre vágyunk, akkor április közepén magról vethetünk ananászcseresznyét, amelyet később a kertben érlelhetünk be.
Közeli rokona a lampionvirágnak vagy zsidócseresznyének, csak a bogyói jóval nagyobbak, gyümölcsként fogyaszthatók.
Kedveli a bőséges víz- és tápanyagellátást. A közömbös vagy kissé meszes talajokon díszlik a legjobban.
Vetőmagja (Physalis ixocarpa L.) a szaküzletekben beszerezhető. Magját április közepén kell elvetni cserépbe vagy műanyag pohárba; a magvak csírázásához legalább 12-14 °C-ra van szükség. Május közepén, tehát a második szakaszban ültethetjük ki, egymástól 50 cm távolságra. A fagyra nagyon érzékeny; levelei és hajtásai már mínusz 1-2 °C-on elpusztulnak, és a növény alig regenerálódik.
A bogyóját körülvevő csészezacskó világos sárgászöld (nem piros, mint a lampionvirágé!); maga a bogyó 3-4 cm átmérőjű, halvány ibolyaszínű, felvágva szerkezete hasonlít a paradicsombogyóéhoz. Nyersen is kellemes ízű, de savanyúságként, dzsemként vagy befőttként is igen ízletes. Az USA-ban üdítőitalt, befőttet és lekvárt készítenek belőle.
Egy tő 30-40 bogyót terem. Ezek átlagos tömege 20-25 g, tehát egy növényről 1/2-1 kg gyümölcsöt várhatunk.
