Nagyszájú (ajakos...) növények, de nem csípnek, sőt etetik a méheket és díszítik a kerteket.
Az árvacsalán (Lamium) egy több ezer fajt magában foglaló növénycsalád névadója. Régebben ajakosvirágúaknak hívták az árvacsalánokat, amit tudományosan az alsó és felső ajakká összeforrt virágszirmokkal magyaráznak, de évezredekkel ezelőtt a ’lamium’ szó csak a mondabeli vámpírszájra hasonlító virágalakra utalt. A növénycsaládokat ma már nem egy jellemző tulajdonságról (ajakos, ernyős, pillangós stb.), hanem egy jellegzetes családtag nemzetségről nevezik el.
Piros árvacsalán, a méhlegelő
A piros árvacsalán (Lamium purpureum) egy közönséges útszéli gyom, amely a földművelés elterjedésével hódította meg a szántóföldeket, a kerteket, az erdőket. Azért árva, mert nem csíp, azaz ártalmatlan, gyámoltalan, nem tud védekezni, mint a botanikailag nem rokon igazi, csípős csalánok. Ahogy az árvaszúnyog is különbözik a csípőszúnyogtól. Az apró növényhez közel hajolva gyönyörű virágokat láthatunk és fotózhatunk. A terebélyes talajfoltokat borító sok-sok árvacsalán tavasztól őszig virágzó méhlegelő.
Sárga árvacsalán, a dísznövény
Korábban a nagyobb termetű, élénksárga virágú sárga árvacsalánt is a Lamium nemzetségbe sorolták, de az újabb kutatások szerint már külön nembe (Galeobdolon) tartozik, és ennek megfelelően a magyar nevét is átírták, egy szóban sárgaárvacsalánra. Az erdei sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum) az árnyas erdők szépsége, kerti fajtákat is nemesítettek belőle, amelyek aztán néha visszavadulnak, kiszöknek a természetbe.
Piros árvacsalán ajakos virágai közelről
Piros árvacsalán virágai fölülről
Piros árvacsalán terület borítása
Erdei sárgaárvacsalán virágai álörvökben
Erdei sárgaárvacsalán virágai fölülnézetben