Furcsa kinézete és életmódja miatt sokan észre sem veszik ezt az áprilisban nyíló, élősködő növényt.
A tavasz egyik érdekes, de számomra nem túl kedves virága a kónya vicsorgó. Csak azért nem rajongok érte, mert tudom, hogy élősködő növény, főleg patakparti mogyoróbokrok és égerfák gyökerein él, de előfordul bükk, gyertyán és még számos erdei fa tövében, a víztől távolabb is, ha elég nedves a termőhely.
Virágzó vicsorgók borostyános és salamonpecsétes avarban
Ahogy Kerner von Marilaun osztrák botanikus százéves rajzán látszik, a szívógyökereivel hatol be a gazdanövénybe, és minden tápanyagát abból veszi, azaz teljes parazita. A félparazita növényeknek, mint például a közismert fagyöngyöknek, vannak zöld színtesteik, főleg vizet rabolnak, az asszimilációt maguk végzik. A vicsorgónak sem levele, sem zöldje nincs, szárát pikkelyek borítják, és csak a virága emelkedik a talaj fölé. A tudományos neve, Lathraea squamaria erre utal; rejtőző pikkelyes.
A magyar névhez kell egy kis képzelőerő, az egyes virágok a fényképen, de főleg Jacob Sturm kétszáz éves színes rajzán tényleg vicsorognak. A virágzat eleinte lila görbe, lehajló, kónya, később kifakul és kiegyenesedik.
Balra: virágzó vicsorgók borostyános avarban, jobbra: kiegyenesedett és kifakult vicsorgó
A virágok rovar- és szélbeporzásúak, de kedvezőtlen tavaszi időjárás esetén az avar alatt önbeporzók is lehetnek. A magvakat víz, szél és hangyák terjesztik, csak akkor csíráznak, ha egy centiméternyi távolságon belül megtalálják valamelyik gazdanövény gyökerét. Állítólag csak a tizedik életévüktől virágzanak.
