Mutatós dísznövény.
A csicsókát még ma is csak ritkán látni a zöldségesnél vagy a piacon, pedig nem csak dísznövényként rendkívül mutatós, de élelmiszerként is bátran fogyaszthatjuk, ezért érdemes belőle a kertünkbe ültetni.
Gyakran ’kis napraforgónak’ is nevezik a csicsókát, ami nem véletlen: szeptemberben örvendeztet meg dekoratív, sárga virágaival. A szüret októberben kezdődhet, a csicsóka télálló, ezért egészen tavaszig szedhető. A gumók kb. akkorák, mint egy kis krumpli, gyakran egészen különös, fura alakjuk van és fajtától függően akár piros, fehér, sárga vagy lila színűek is lehetnek. Az egyszer elvetett gumókból a növény szinte kiirthatatlan, akár 3 méter magasra is megnő.
A felszedett gumókat mielőbb használjuk fel, mert vékony a héjuk, sok nedvességet adnak le, így gyorsan ráncolódnak. Hűtőben, fóliába téve kb. 2-3 napig maradnak frissek.
A burgonyával ellentétben a csicsóka alig tartalmaz keményítőt. A raktározott szénhidrát 7-8%-a inulin, a gyümölcscukorban jelenlévő összetett cukor, amelyet a szervezetünk nem képes lebontani az enzimek hiánya miatt (csak a vastagbél tudja egy bizonyos mértékig bontani). Az inulintartalmú élelmiszerek probiotikus hatással bírnak: kedvezően hatnak a bélflórára, megakadályozzák a gyomor- és bélrendszeri betegségeket, serkentik az immunrendszert, elősegítik a nyomelemek felszívódását, stabilizálják a vércukorszintet. Ezért a csicsóka cukorbetegek részére is ajánlott.
A csicsóka enyhén édes ízű, néha egy kissé keserű, egy picit az articsóka ízvilágára emlékezet. A konyhában sokoldalúan használható: finom nyersen, de párolva, sütve vagy főzve is fogyasztható.