Domb- és hegyvidékeink szárazabb tölgyeseinek elegyfája, jellegzetes levelekkel, illatos virágokkal, ehető termésekkel.
A barkóca, barkócafa vagy barkócaberkenye (Sorbus torminalis) a rózsafélék családjába tartozó, európai elterjedésű, a Kaukázusban és Észak-Afrikában még előforduló, közepesen erős növekedésű, lombhullató fa. A barkóca szó a szláv nyelvekben megtalálható, berkenyét jelent. A “Sorbus” tudományos nemzetségnév az ókor óta ugyancsak a berkenyék megnevezése, a “torminalis” fajnév a kólika elleni hatásra utal.
Ősszel a sárga és a piros között minden árnyalatban
A barkócafa a magyar erdőkben csak tíz-húsz méteresre nő, fiatalon még elviseli a magasabb fák árnyékát, de a tapasztalatom szerint csak a napfényben, a széleken és tisztásokon virágzik. A törzse és a vesszője is jellegzetesen ripacsos. A levelek egyszerűek, tagolatlanok, karéjosak, a gyéren molyhos fonák is zöld, legkésőbb őszre lekopaszodó. A karéjok a hosszú nyél közelében nagyobbak, a levélcsúcs felé kisebbednek, végül csak fogak lesznek. A sátorozó bugában hosszú kocsányokon álló fehér virágok csak lombfakadás után, április végétől nyílnak. A tenyérnyi virágzatok bódító illatúak, nagy rovar forgalommal. A termés egy, legfeljebb két centiméter átmérőjű, kezdetben zöldes, éretten barna, paraszemölcsös héjú almácska, szájat összehúzóan cseres, csak lehullva, szotyósodva ehető. Az őszi lombszíneződése különösen élénk, a sárga és a piros között minden árnyalat előfordul.
Furulya és bunkósbot a fája
A barkóca törzse feldolgozásra alkalmas, szép színezetű keményfa, valaha logarlécek és fafúvósok alapanyaga volt. A vaskosabb ágakat régen furkósbotnak használták, az előre kinézett ág vastag végét megszurkálva, egy év múlva bunkósabbra hízott. A gyümölcsét hajdanában megbecsülték, ették, befőzték, lekvárt készítettek belőle, pálinkának kifőzték, de mára ebből csak mutatóba maradt néhány hagyományos parasztudvari termék. A népi gyógyászatban táplálkozási fertőzések, emésztési problémák és hasmenés ellen használták. Dísznövényként ültetik.
Barkócafa jellegzetesen ripacsos kérge
Barkócafa paraszemölcsös éves vesszője
Barkócafa palántája
Barkócafa erdőszéli virágzó példánya
Barkócafa fényes zöld levele
Barkócafa levelének molyhos fonáka
Barkócafa tenyérnyi, illatos virágzata
Barkócafa mézillatú virágai
Barkócafa rovarcsalogató virágai
Barkócafa éredő termései
Barkócafa egyik őszi lombszíne