Az egyik legmegkapóbb szépségű orchideaféle.
Ejtsünk pár szót az orchideafélék vagy kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó, nem véletlenül oly közkedvelt bugakosbor (Cattleya) gondozásáról.
Az orchideaféléknek rendkívül nagy számú, mintegy 150 ezer különböző hibridfajtája létezik. Ezek egyike a legnépszerűbb fajták között számon tartott, az amerikai kontinens trópusi éghajlatú területein őshonos bugakosbor. Sokszor az "orchideák királynőjeként" emlegetik, és ez nem véletlen. Azon orchideafélék közé tartozik, amelyek a legpompásabb, legkülönlegesebb alakú virágokkal büszkélkedhetnek.
Mit érdemes tudnunk a bugakosborról?
A növényvilágban az orchideák alkotják a virágos növények mondhatni legnagyobb, legváltozatosabb csoportját. A világ legtöbb részén megtalálhatók, és túlélésük érdekében bámulatos alkalmazkodó képességgel rendelkeznek.
A bugakosbor tudományos nevét egy, a 19. században élt angol kertészről, William Cattley-ről kapta. A gyűjtők és tenyésztők egyik nagy kedvence. Szinte évente jelennek meg újabb és újabb hibridek, amelyek bemutatását az orchideabarátok körében minden egyes alkalommal izgatott várakozás előzi meg.
A legfontosabb tudnivaló a bugakosborról, hogy epifiton, azaz fán lakó növény. Ez azt jelenti, hogy nem a talajon, hanem más növények, jellemzően fák lombkoronájában él. Erősen megkapaszkodik a fák elágazásaiban, de még a sziklák repedéseiben is; fennmaradásához igen kevés talajra van szüksége. Hosszú életű évelő növény; vannak profi gyűjtők, akik gyűjteményében fél évszázadosnál idősebb példányok is találhatók. A bugakosbor kitűnően megél földmentes ültetőkeverékben, például fakéregből, szikladarabokról vagy perlitből álló ültetőközegben, amely gyakorlatilag a növény eredeti élőhelyén jellemző természetes környezeti viszonyoknak felel meg.
A bugakosbor mint szobanövény
A bugakosbor tartása igényel némi odafigyelést és türelmet, de gyönyörű virágai miatt mindenképpen megéri az extra erőfeszítéseinket. A megfelelő táptalajon kívül nagyon fontos még a jó vízelvezető képességű ültetőedény, a közepes vagy magas páratartalmú környezet, valamint a nappali órákban legalább 18 °C-os hőmérséklet, no és persze sok fény.
A növényt két-három évente célszerű átültetnünk, bár azt sem bánja, ha a gyökere teljesen benövi az cserepét. Nem kell aggódjunk, ha azt látjuk, hogy a gyökere körbeszövi a cserép alját. Ez természetes jelenség; a növény az őshazájában, a magas erdei fák koronájában, illetve a sziklás területeken a gyökereit használja arra, hogy támaszt találjon és stabilan megkapaszkodjon.
Tippek a bugakosbor gondozásához
Miután sikerült egy ideális helyet kiválasztanunk a bugakosbor számára a lakásban, valamint biztosítanunk a megfelelő környezetet, a gondozása már mondhatni gyerekjáték. Fontos, hogy a növényt elegendő szórt fény érje. A közvetlen, tűző napsütéstől óvjuk.
A bugakosbor igényli a meleget, a 24-30 °C közötti hőmérséklet van leginkább a kedvére. Gyakran a páradús környezet biztosítása a legnehezebb része a növény gondozásának. A legjobb megoldás, ha száraz levegőjű lakásban párásító készüléket használunk, illetve kaviccsal és vízzel töltött tálcára állítjuk a növény cserepét. A folyamatosan párolgó víz kellően megemeli a növény közvetlen környezetében a levegő páratartalmát.
Két öntözés között hagyjuk, hogy a növény ültetőközege csaknem teljesen kiszáradjon. Öntözéskor ne spóroljunk a vízzel; a felesleges víz a cserép alján lévő vízelvezető nyíláson át távozni fog. Ügyeljünk arra, hogy a cserép ne álljon pangó vízben.
Az aktív növekedési, azaz vegetációs időszak alatt két hetente egyszer kezeljük a növény magas nitrogéntartalmú (30-10-10 NPK-összetételű) tápoldattal.
Rendszeresen vizsgáljuk meg a növényt, hogy nem jelentek-e meg rajta például pajzstetvek. A túlöntözést is kerüljük, különben a gyors gyökérrothadás veszélyének tesszük ki.