Pestismadár.
Egyes években alig bukkan fel, máskor, inváziós esztendőkben százasával, ezresével jelenik meg a csonttollú. Ilyenkor a kertekben, parkokban, temetőkben is láthatjuk, ahogy a fásszárúak termését fogyasztja. Szívesen csemegézik fagyöngyöt, fekete madárbirset, borókát, tűztövist, galagonyát, madárberkenyét, a japánakác és a nyugati ostorfa termését.
A csonttollú (Bombycilla garrulus) az északi, skandináv, észak-amerikai és orosz területeken, a tajgában költ, zuzmóban gazdag tűlevelű erdőkben, valamint vegyes nyár- és nyírfaerdőkkel tarkított lápvidéken. Nászidőszakban a hím gyakran kergeti a tojót, bóbitáját felmeresztve, háttollait felborzolva udvarol. A fészket a tojó építi, de alapanyagát, ami rendszerint zuzmó, moha és fűszálak, a hím is gyűjti.
Eredeti hazájában főként rovarokkal, csigákkal táplálkozik, télen viszont a bogyók és a gyümölcsök kerülnek terítékre. Némelyik évben teljesen elmarad, máskor tömegesen érkezik, elsősorban akkor, amikor az eredeti élőhelyén valamiért megfogyatkozik a táplálék.
A tollak színe a szürkétől a barnáig terjed. A madárka kb. 20 cm-es nagyságú, összetéveszthetetlen tollbóbitája fahéjszínű. Sötét szemmaszkja különösen elegáns külsőt kölcsönöz neki. Jellemző a sárga farokvég, a fekete torok és a szárnyakon a fehér-sárga-piros jegyek. Ránézésre nem lehet a hímeket a tojóktól megkülönböztetni. Az idős madarak másodrendű evezőinek hegyi részén a tollgerinc megnyúlt, élénkpiros lemezkét alkot, innen kapta a csonttollú nevet.
A csonttollúak a nagy májuknak köszönhetően túlérett bogyókat is képesek fogyasztani, gyorsan le tudják bontani az erjedt gyümölcsök alkoholtartalmát. A bélrendszer is hatékony, a táplálék 30 percen belül elhagyja a tápcsatornát. Szegény csonttollút pestismadárnak is nevezték, mert a tömeges megjelenésüket egyes években a járványok ómenének tartották.
Csonttollú | Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (mme.hu)